Már javában folyik a választási kampány, holott hivatalosan csak május 21-én kezdődik. A pártok vezető politikusai jobb- és baloldalról egyaránt győzködik a választópolgárokat. Nekünk, szlovákiai magyar választóknak az elmúlt több mint tíz év alatt viszonylag könnyű dolgunk volt annak a politikai pártnak a kiválasztását illetően, amely maradéktalanul felvállalta érdekképviseletünket.
A választójogukkal élő magyar emberek túlnyomó többsége 1998-ban, 2002-ben és 2006-ban is a Magyar Koalíció Pártjára adta voksát. Az idei parlamenti választásokon némileg megcsappani látszik ez a viszonylagos előnyünk, hiszen elődpártjaink egyesülése óta, 12 év után először ismét megosztódnak a magyarok szavazatai. Kétségtelen tény a magyar-szlovák Most-Híd tömörülés jelenléte, és indulása a választásokon. Tényként szükséges elkönyvelni azt is, hogy a szavazati jogával élni kívánó szlovákiai magyar választók egy része már eldöntötte, hogy az MKP és a Híd közül melyik pártot fogja támogatni a választásokon. Bizonyára sokan vannak olyanok, akik még bizonytalanok, akik még gondolkodnak, hogy a kettő közül kire szavazzanak. Főleg az utóbbiak figyelmébe szeretném ajánlani hazai magyar politikusaink korábbi – a hazai magyar napilapban megjelent – nyilatkozataiból készített alábbi válogatást.
A címben olvasható megállapítás Berényi Józseftől, az MKP elnökhelyettesétől származik. A lap 2009. szeptember 25-i számában ezzel a címmel megjelent cikkben az újságíró azon megjegyzésére, miszerint Bugár Béla pontosan azt mondta, „ez nem egy második magyar párt, ez azok pártja, akik az együttműködést keresik, és nem akarják a feszültséget.”, Berényi ezt válaszolta: „ Ez pont azt jelenti, hogy egy magyar párt van, az MKP. Mellesleg a mi pártunkban sem őrültek vannak, akik csak a konfliktusokat keresik.” Amikor az újságíró azt fejtegette, hogy Bugárék éppen azzal érvelnek, hogy elkerülhető a konfontáció, ők megpróbálják a szlovákok egy részének támogatását is megszerezni, a magyarok mellé állítani őket ezekben a kérdésekben, Berényi többek közt a következőket mondta: „Az elmúlt 20 év tapasztalatai arról győztek meg, hogy erős, önálló magyar politikai képviselet kell megmaradásunkhoz.” Egy másik kérdésre válaszolva megjegyezte: „Néha úgy tűnik, a Most-Híd valójában egy szimpla hatalomátmentési kísérlet. Azok, akik elveszítették 2007-ben a párton belüli hatalmat, most egy másik párton keresztül kívánják visszanyerni, ahelyett, hogy az MKP-ban készültek volna a 2010-es tisztújításra. Mindenki jobban járt volna, elsősorban a szlovákiai magyarok.”
2009. október 1-én A. Nagy László parlamenti képviselővel, a Híd elnökségi tagjával készült egy beszélgetés. Ebben a következő kérdés is szerepelt: A Híd az együttműködés szükségességét hangsúlyozta az MKP-val, pedig ők az erős magyar pártban látják a megoldást. Miért fontos az együttműködés? Tartanak az esetleges választási vereségtől? A. Nagy László egyebek mellet a következőket mondta: „ Szerintem most ugyanaz a verseny, küzdelem folyik, mint ami az 1990-es évek elején lezajlott a három magyar párt között. Az a kérdés, melyik stratégia lesz a sikeresebb, melyik lesz eredményesebb.”
A tavalyi megyei választásokat követő napokban, a november 19-ei Óvatos sikernek tartják a megyei választásokat címmel megjelent interjúban Csáky Pál, az MKP elnöke válaszolt a szerkesztő kérdéseire. Többek közte arra: „Valóban árulás történt? Nem csak arról van szó, hogy egy párt vezetésében két csoport nem tudott megegyezni egymással, és az egyik elhagyta a pártot. Ez mitől árulás? Csáky a következőket mondta: „ Én az emberek szempontjából értékelem a helyzetet, a választás egy bizalmi viszony, ezt nem szabad megkérdőjelezni. Az sem világos, hogy ki áll mögöttük /mármint a Híd mögött – a szerző megj./, ki fejében fogalmazódott meg ez a gondolat. Ez nem magyar gondolat, ez ugyanaz a szlovák gondolatmenet, és ugyanaz a szlovák politikai játék, amire az 1990-es évek végén a Gyimesi-párttal kapcsolatban sor került . Most ugyanez a játék folyik, Ficónak, ha jövőre kormányt akar alakítani, kellenek a lojális magyarok. A szlovákiai magyaroknak az az érdeke, hogy az MKP olyan erős párt legyen, hogy a szlovák pártok partnerként kezeljék, ne pedig egyszer használatos eszközként, mint ahogyan az az ANO-val vagy a SOP-val történt.”
A 2010. március 6-ai számban első oldalon volt olvasható a Bukás lehet az árokásás eredménye című hír. Ebben az összeállításban bukkantam rá az alábbi mondatra: „Az MKP-val ellentétben a Híd határozottan kijelentette, hogy a Smerrel nem hajlandó együttműködni a választások után.” Viszont érdemes idézni a cikkben megszólaltatott Miroslav Kusý politológust, aki szerint egymás besározása csökkentheti mindkét párt népszerűségét. „Várhatóan nagy rossz hatása lesz a választókra, hiszen a választó elhiheti mindkét fél azon vádjait, amelyeket egymás fejéhez vágnak” – mondta a lapnak Kusý. A politológus emlékeztetett, korábban az MKP és a Híd első embere kijelentette, hogy nem folytatnak piszkos kampányt.
A nyomtatott sajtó után böngésszünk az egyes internetes hírportálokon régebben napvilágot látott nyilatkozatokból, hozzászólásokból. „Vencel /mármint Mede, aki ma már a Híd tagja – a szerző megj./, elsiklasz egy tény fölött. Cs. P. az MKP kongresszusán megválasztott elnöke a pártnak. Na most, lehetnek kifogásaim a Csáky személye ellen, de nem lehet a kongresszus döntése ellen. Ez permanens feszültségekhez, és a párt lejáratásához vezethet. Mi folyik az MKP-ban a kongresszus óta? A Bugár-Simon vonal szinte megállás nélkül vonja kétségbe a szlovák sajtón keresztül Csáky minden lépését. Ki a felelős a párton belüli helyzetért? Tegnap Bugár a közszolgálati TV-ben vonta kétségbe Csáky pártelnöki képességeit. Ki ez a Bugár, hogy még mielőtt abbahagyja a politikai munkáját, előbb még tönkreteszi a pártot? Nem szeretem Csákyt, ennek ellenére számomra ő az MKP elnöke. Vencel, ha Te nem tudsz ezzel a ténnyel együtt élni, mit keresel még a pártban? Meddig lehet kétségbe vonni a párt kongresszusán megválasztott csúcsszervek hitelességét, és tehetségét?” A Mede versus Csáky témához egy másik, vészjósló hozzászólásból is idéznék: „Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy míg Bugár elnöklése alatt az „ellenzék” viszonylag nyugton volt, ti egyfolytában a fogást kerestétek Csákyn, és soha nem az volt a cél, hogy mit lehetne együtt, és segítve az elnököt, terelgetni a jó döntések irányába, hanem hogy már megint mit szúrt el, hogy lehetne ellehetetleníteni. Egy dologban viszont nagyon megcsúsztatok. Ezzel nem Csákyt, de az egész MKP-t megfektettétek. Nagyon drága ár ez nekünk, nektek nyilván megérte.” Két évvel ezelőtt, ilyen tájt látott napvilágot a Felvidék Ma hírportálon egy olvasói levél. Olvassunk bele: „Végre valamiben világelsők lehetünk, beiratkozhatunk a Guiness-rekordok könyvébe. Egy politikai párt elnöke, aki 8 éven állt pártja élén, a saját pártja ellen fordul. Csak azért, mert a tavalyi pártkongresszus nem őt választotta meg elnökének. Mérhetetlen önimádatában fel sem tételezte az ilyesmit, hisz úgy gondolta, a pártban mindenki az ő kritikátlan alattvalója és támogatója lehet csak. /…/ A módszer nagyon egyszerű: bénítsuk meg a pártot, dobáljunk az új vezetésre minél több sarat, aztán csak eljön a várva-várt pillanat, amikor átvehető a hatalom. 2010-ben csak akad olyan politikai partner, akivel újból arról lehet majd tárgyalni, hogy akkor nem lépünk kormányba, ha a legnagyobb pénzeket leosztó minisztérium, a közlekedési minisztérium nem tartozik majd az MKP érdekeltségébe. Igen, pontosan ez történt 2006-ban is: Bugárnak, az MKP akkori elnökének prioritása nem az oktatásügy vagy a nyelvhasználat kérdésköre volt, hanem az autópálya-építés fölötti ellenőrzés megszerzése. A Smer több vezetője a parlamentben máig azt mondja: túl sokat akartak a fiúk, akik a párt nevében gazdasági ügyekről tárgyaltak. Ha akkor a gazdasági témáknál szerényebbek vagytok, most nem az SNS-szel kellene kínlódnunk a koalícióban.”
Végezetül néhány egészen friss nyilatkozatból, hozzászólásból idézek. Ján Slota a közszolgálati televízió egyik politikai műsorában elszólta magát a Most-Híd megalakulásával kapcsolatban. Az adást követő napokban újságíróknak nyilatkozva már azt is megnevezte, hogy a Smer és a vállalkozók részéről kik azok, akik a létrehozás után a párt fő mecénásai, és hogy a pártot milyen feladattal bízták meg. Slota szerint a Smer részéről Pavol Paška a támogatások koordinátora, a vállalkozók részéről pedig Világi Oszkár biztosítja Bugár pártjának anyagi hátterét. Feladatuk szavazatokat elvenni a Magyar Koalíció Pártjától, és ha lehet, megakadályozni az MKP parlamentbe jutását.
Duray Miklós, az MKP stratégiai alelnöke április 30-án Nagyváradon járt. A Festum Varadinum keretében megtartott összejövetelen elmondta, a Felvidéken 1998-ban egyesültek a magyar pártok, és jött létre a mostani koalíció. Az idei parlamenti választásokon egy hibrid, magyar-szlovák párt, a Most-Híd külön indul. Arra a kérdésre, hogy szóba kerülhet-e a két párt együttműködése, Duray azt válaszolta, ehhez előbb azt kelle megvizsgálni, valójában miért vált ki Bugár alapítótársaival az MKP-ból. Duray fontosnak tartotta megjegyeni a fórumon, egy kisebbség önmagát gyengíti, ha több pártra szakad.
Legvégül érdemes újra elolvasni dr. Fóthy Jánosnak a Felvidék Ma hírportálon közreadott írását, amelyből az alábbiakat tartom fontosnak kiemelni, és alaposan átgondolni. „ A sajnálatos pártszakadás bizonyos mértékig megosztja a szlovákiai népcsoportot. Ki ilyen, ki olyan információk, vagy érdekek alapján alakítja ki nézetét, álláspontját. „Furcsasága“ a történetnek csupán az, hogy tíz éven át, amíg Bugár Béla volt az MKP elnöke, nem került sor kenyértörésre, pedig problémák a szlovákiai magyar politizálásban akkor is voltak, de azokat meg lehetett oldani. Mert akit leszavaztak, tudomásul vette, hogy pártjának többsége mást akar. /Ez a demokrácia egyik alapelve!/ Amikor aztán 2007-ben Bugár Béla egy demokratikus elnökválasztáson alulmaradt, hirtelen új pártot kellett alapítania. Miért volt erre szükség? – kérdezik a választók. Talán az egyéni érdekek fontosabbak a közösségi érdekeknél?! /…/ Kinek az érdeke a szlovákiai magyar nemzetrész megosztása? Kik azok, akik ilyen félelmetes gyorsasággal váltogatják arcukat és milyen okból? A magyar közösséget szolgálja-e az új párt megalakulása? Ezekre a kérdésekre mindenki maga adhatja meg a választ, lelkiismerete és értékrendje szerint. Ennek kialakítása után menjen el szavazni. Azonban azt se hagyja figyelmen kívül, hogy a felvidéki magyarságot belátható időn belül asszimilálni akaró erők és szándékok ellen akkor leszünk képesek tenni – ha felismerjük, mire megy a játék -, ha egységesek leszünk, nem egy széteső lelkületű, megtévesztett gyülekezet.“
Ui.: Hát igen, ahogy a latin mondás tartja: Verba volant, scripta manent, azaz, a szó elszáll, az írás megmarad. Csupán csak emlékezetünk felfrissítésére adtam közre a fenti idézeteket..
/Concordia/
