Emlékszem, ahogy egyik nyugdíjas korú ismerősöm nemrégiben bosszúsan mesélte, kiskorában mindig csúfolták, sőt az iskolában bizony rá is vertek kisiskolásként a kezére, mert a balkezébe fogta a ceruzát, úgy akarta formálni a betűket.
Neki ez volt természetes, mert születésétől fogva mindenre, amit mi, többiek egyébként jobb kézzel végzünk, ő a bal kezét használta. Akkoriban az ilyen „másságot” még hibának, fogyatékosságnak tartották, s a tendencia az volt, hogy minden áron le kell szoktatni a gyereket erről. Így neveltek át évtizedek során több balkezes gyereket jobbkezessé, megnehezítve számukra a tanulás folyamatát, hiszen a jobb kéz használatára való koncentrálás külön energiákat vont el a gyerektől.
Mára szerencsére némileg megváltozott a helyzet e téren, az iskolák kezdenek egyre inkább figyelmet fordítani az ún. tanulási nehézségekkel küzdő tanulók integrált oktatására. Persze, a gyakorlat még mindig azt mutatja, hogy nemcsak a szülők tájékozatlanok a kérdésben, hanem az érintett pedagógusok sem állnak minden esetben a helyzet magaslatán az elmélet és a gyakorlat szintjén, ha egy diszlexiás, diszgráfiás, diszortográfiás vagy diszkalkúliás stb. gyerekkel találják magukat szemben.
Ezért is üdvözölendő Tóth Szilvia: A tanulászavar pedagógiai megközelítése c. kötete, amely az AB-ART könyvkiadó gondozásában látott a napvilágot, s dunaszerdahelyi bemutatójára a Vámbéry Polgári Társulás által szervezett Vámbéry Irodalmi Estek keretében került sor április 16-án.
A tanulmánykötetet Hrbácsek-Noszek Magdolna, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem tanára és Fibi Sándor nyugalmazott pedagógus mutatta be a nagyérdeműnek, akik közt több szakember, speciális vagy gyógypedagógus is helyet foglalt.
„A téma, amelyhez a szerző gyakorló pedagógusként, gyógypedagógusként nyúlt egyre aktuálisabb és egyre több embert érint, hiszen az utóbbi években hihetetlen gyorsasággal megnövekedett a tanulászavarokkal küzdő gyerekek száma” – vezette be a tanulmánykötetet Fibi Sándor, aki hangsúlyozta a hiperaktív gyerekekre nem lehet rossz gyerekekként tekinteni, egyszerűen csak mások, akik az integrált oktatási módszerek alkalmazásának köszönhetően kiváló eredményeket tudnak felmutatni.
Hrbácsek-Noszek Magdolna a könyv méltatása során hangsúlyozta, tudatosítani kell, hogy mindnyájunknak vannak valamiféle „fogyatékosságai”. A tanulmánykötet értékét véleménye szerint növeli, hogy a sokat vitatott tanulászavarral küzdő tanulók problémáinak, a tanulási zavarok tüneteinek felismerésén kívül a megelőzésével és terápiájával is foglalkozik elméleti és gyakorlati szempontból is, a szerző támpontokat is nyújt a mindennapi gyakorlat számára.
„A kötet célja, hogy segítséget nyújtson a pedagógusoknak a tanulási nehézségek minél korábbi felismerésében, melynek révén elkerülhető, illetve csökkenthető a probléma súlyosbodása” – emelte ki.
A könyv ennek megfelelően két nagyobb részre oszlik. Az első rész a tanulási zavarok kategorizálását, diagnosztikáját ismerteti, az alapvető fogalmak megértését. Az elméleti részt követi a szakemberek munkájára épülő gyakorlati tapasztalat ismertetése, amelynek célja a gyermek felzárkóztatása csoporttársaihoz.
„Ebben a csapatmunkában minden egyes szakembernek – pedagógusnak, speciális pedagógusnak, pszichológusnak, neurológusnak, pszichiáternek – megvan a saját feladata, de nem hagyható ki a közös munka folyamatából a szülő sem” – hangsúlyozta Hrbácsek-Noszek Magdolna.
A tanulmánykötet a maga nemében hiánypótló a szlovákiai magyar pedagógiai szakirodalomban. Iskolaigazgatóknak, speciális pedagógiával foglalkozó szakembereknek, pszichológusoknak, pedagógusoknak és szülőknek egyaránt ajánlatos, hasznos olvasmány.
Dunajszky Éva, Felvidék.ma
{japopup type=”slideshow”content=”images/stories/_esemenyek/2013/04/39083_1.JPG” width=”200″ height=”250″title=”Nagyítható” }Nagyítható{/japopup}
