Vojtek Katalin mai írásában a magyariskola.sk oldalon zsörtölődik egy sort amiatt az érdektelenség miatt, ami a petíciót körülveszi, és felteszi a kérdést, hogy ki oldja meg helyettünk a problémáinkat, ha nem mi? Tényleg, ki?
„Tegnap is, ma is, tegnapelőtt is hozott levelet a posta. Finom kis fehér borítékban, szemmel láthatóan sovány tartalommal. Felnyitom a mai küldeményt: hat aláírás árválkodik egy petíciós íven. Pestis pusztított, kihalt a falu? Megnézem a világhálón, hány magyar él a községben.
A legutolsó népszámlálás adata szerint 676. Nem sok, de azért mégiscsak több annál az árva hatnál. Megnézem a másik két községet is. Mindkettőből 14 aláírást küldtek, az egyikben 1049, a másikban 648 magyar él. Istenem, ide kellene B. néni, aki örökké a falut járta. Hol a Csemadok, hol a Vöröskereszt bélyegeivel, hol valamilyen előadás jegyeivel házalt, nem unta, nála ez életforma volt. Meg anyaggyűjtés, persze. Mindenkiről mindent tudott, amit meg nem, azt hozzágondolta.
Fantasztikus történeteket tudott mesélni emberekről, ha elbeszéléseinek hősei hallották volna, maguk is elcsodálkoznak, milyen regényes életet élnek. B. néniben egy vég nélküli szappanopera forgatókönyvírója veszett el, ha ma él, biztosan meggazdagszik. De nem él már, sajnos, nem tud házról házra járva aláírásokat gyűjteni, így csak ilyen vézna leveleket hoz a postás. És ezek a levélkék mind iskolákból jövögetnek. Aláírja az összes pedagógus, és passz, kipipálva egy terhes kötelesség. Hogy talán a szülők is aláírnák? Ugyan már. Kinek van ilyesmire ideje?
Azon gondolkodom, mire taníthatják ezek a pedagógusok a gyerekeket? Mit tudnak nekik adni ők, akik a saját legelementárisabb érdekeiket sem képesek felismerni. Hitet? Hogy érdemes valamiért küzdeni? Tartást? Hogy nem szabad könnyen feladni? Motivációt? Ugyan már! Egyik sincs a tananyagban.”
Bizony, kedves pedagógusok, most a saját példájukkal tanítanak. Nemcsak a diákjaikat, de a szüleiket is. Mégpedig, olyan leckére, ami a tantervben nincs benne, de annál fontosabb. A költők ezt úgy fogalmazták meg, hogy Önök a fáklyahordozók!
De hogy válaszoljak a cikk elején általam feltett kérdésre is, a saját problémáinkat bizony csak mi magunk oldhatjuk meg. A politikára ne számítson senki, mert amíg a politika azt látja, hogy csak páran hőzöngenek, és nincs mögöttük egy olyan tömeg, amelyik választást képes eldönteni. Tehát, ezért is van rá szükség arra, hogy minél többen aláírjuk a petíciót!
Sztakó Zsolt, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”53706,53685″}
