Az előző két szociális csomagot kormányzati intézkedésekként fogadták el. A harmadik csomagot a kormányzó párt fogadta el kongresszusán olyan választási ígéretként, amelyet 2017-től, folyamatosan valósítana meg, amennyiben a választóktól megfelelő, kormányzó mandátumhoz jut. Az államháztartás kiadási oldalán az egymilliárd eurót meghaladó csomagot választási programként kell csupán értelmezni, ennek megfelelő a célkitűzések és az intézkedések súlya.
A 100 ezer munkahely létrehozása 2020-ig megvalósítható, széles tömegek által várva-várt, ám igencsak ködös, távolba révedő célkitűzés. Öt év múlva ki fog rá emlékezni? A politikai elemzők, akik majd elszámoltatják a következő kormányt. Az alacsony keresetűek egészségügyi járulékainak lecsökkentése ésszerű intézkedésnek tűnik, hiszen kedvezőtlenül nem érinti a dolgozókat, mint mondjuk a nyugdíj-biztosátás járulékának csökkentése a magas munkanélküliséggel sújtott járásokban. Ezzel párhuzamosan a nettó jövedelmük megnő. A másik oldalon azonban lecsökkenti az egészségbiztosítási rendszer forrásait, amit feltehetőleg a többiek számára kirótt járulékterhek kúszó (láthatatlan, de érezhető, hiszen a járulékkulcsokhoz nem nyúlnak) megnövelésével egyensúlyoznak majd ki.
A fiatal házasok számára felépítendő lakások számának látványos megnövelése valószínűleg az Európai Unió fejlesztési alapjaiból valósul meg, ami üdvözlendő fejlemény. A pedagógusok számára felkínált bérlakások is hasonló konstrukcióban épülhetnek majd fel és ezt is maximálisan értékelni kell, hiszen az intézkedés társadalmi jelentősége elvitathatatlan. Állami ösztöndíjak megnövelése a diákok számára valamint a középiskolai és egyetemi kollégiumok újjáépítése ill. korszerűsítése is régen várat magára, ezáltal egy komoly hiányosság orvoslása valósulhat meg.
Az alacsony nyugdíjak karácsonyi nyugdíj-kiegészítésének megnövelése, megduplázása is jogos társadalmi igényeket követ. Ne feledjük el, hogy a nyugdíjak év végi vagy karácsonyi kiegészítése az MKP szociális államtitkárának javaslataként lett elsőként átültetve a gyakorlatba, 2001-ben. A szociális és egészségügyi gondozók javadalmazásának megnövelése is a kellő intézkedések közé sorolható.
Ezer kilométer regionális út felújítása is hihetetlenül kellő beavatkozás, ám csakis hazai forrásokból valósítható meg – Nyitra megye lehet a követendő példa – mivel az Európai Unió forrásai e területen nem használhatók fel. A vonatokhoz kapcsolódó buszjáratok ingyenessé tétele a diákok és a nyugdíjasok számára nem értékelhető másként, mint a közel egy éve fennálló diszkrimináció kiküszöbölése. Azokat diszkriminálták eddig, akik lakhelyén nincs vasútállomás, mert az autóbusz-közlekedésre nem vonatkozott a korábbi intézkedés a tömegközlekedés ingyenes igénybevételéről.
A mai fő irányvonalat meglovagolva, százmilliót pedig a biztonság megnövelésére szánnak. Természetesen szükség van rá és szükség lehet a jövőben az utcán pásztázó rendőrök számának jelentős megnövelésére is. Ám közömbösíteni lehetne az intézkedést a karhatalmi erők (hivatásos katonák, rendőrök, vámtisztek,…..) szolgálati nyugdíjának eltörlésével. Mert a nyugdíjbiztosítás tekintetében mivel ér többet egy katonatiszt, aki világ életében az irodájában dolgozott, mint az a munkás, aki 30 évet húzott le egy gépkocsigyár gyártószalagjánál, nehéz fizikai munkát végezve? Az egyiknek miért jár a nyugdíj 15 év szolgálat után, a másiknak pedig le kell dolgoznia 44 évig, ha 62 évesen megy nyugdíjba és 18 évesen érettségizett? Tegyünk konkrét lépéseket a társadalmi igazságosság irányába.
Mindent egybevetve: a tíz pontból álló programcsomag intézkedéseinek döntő többsége társadalmunk jelenlegi állapotát figyelembe véve kívánatos és kellő. A kérdés csupán az, lesz-e elegendő forrás az intézkedések megvalósítására, vagy nem. Amennyiben a következő kormány a soron következő öt évben meghúzza a nadrágszíjat, az államháztartást tervei szerint kiegyenlíti, 2018-tól az nem lesz hiányos, deficites és még a fenti csomagra is jut, akkor csodával felérő tettet hajt végre. Inkább a felvázoltak megvalósításának valószínűségét, komolyságát firtatom. Ne feledjük el: csupán választási programról van szó, nem pedig kormányzati intézkedésről.
Farkas Iván, Felvidék.ma
az MKP gazdaságpolitikai alelnöke{iarelatednews articleid=”55388,55373,55091,54056,53929,53904,53779,52842″}
