Az egyetlen magyar nyelven írt napilapunk az idei parlamenti választások kampányának kellős közepén két időzített írást jelentetett meg az Ifjú Szivek Táncszínházzal kapcsolatban. Az egyik 2016. február 9-én Szalay Zoltán tollából olvasható, Az Ifjú Szivek nem eléggé nemzeti jelentőségű az MKP-nak, a másik pedig az Ifjú Szivek nyilatkozata Mit tegyünk, hogy mi is nemzeti jelentőségű kiemelt intézmény lehessünk címmel.
Sok mindent megéltem földi létem hét évtizede alatt, de ennyire átlátszó politikai provokációt még nem. Ezért nem csodálkoztam a napilap címére írt kommentek keménységén, holott inkább a táncszínház volt a ludas, mert azok vezetői próbáltak provokálni és beavatkozni az MKP kampányába. Még sem ez borított ki, hanem a fölényeskedő érvelésük és az a körülmény, ahogy 16 éve létrejött az Ifjú Szivek Táncszínház. Tisztelem Hégli Dusant, mint koreográfust. Tehetségéhez nem fér kétség. Szívesen megnézem az alkotásait is. Szépek, átgondoltak, van mondanivalójuk, értékesek. Azonban, mint volt intézményigazgatót, jelenleg művészeti vezetőt, mint döntéshozót nem tudom elfogadni, mert minden pozitív tevékenységét lesöpört és lesöpör megnyilvánulásaival, meggondolatlan intézkedéseivel és tetteivel. Nagyon rossz tanácsadói vannak, ha vannak ilyenek egyáltalán körülötte, mert inkább önfejűséget látok a cselekedetei mögött. Sőt, magamutogatást és műfaji sovinizmust. Ezek a tulajdonságok elfogadhatatlanok egy vezető beosztású közszereplőtől. Szalay írására válaszolt az MKP elnöke, ezzel nem kívánok foglalkozni. Tény, hogy az újság ártó szándékkal időzítette a cikket a kampány közepére, és a nyilatkozattal megpróbálják az ügyet melegen tartani a választási kampány finisére is. Viszont az Ifjú Szivek nyilatkozatát nem tudtam szó nélkül megállni.
A véleményemet közöltem velük is. Ehhez erkölcsi jogom van. Hégli és társai még a világon sem voltak, amikor én már az akkori együttes énekese, majd később segédkarnagya voltam. A művészeti együttes valamennyi vezetőjét személyesen ismertem, némelyikükhöz mély baráti kapcsolat fűzött. Megérdemlik, hogy ezeknek az ismert embereknek a nevét is felsoroljam: Szíjjártó Jenő, Németh-Šamorinský István, Schleicher László, Moyzes Imre, Kulcsár Tibor, Viczai Pál, Janda Iván stb. Ismertem a munkásságukat és tudom nagyon sokat tettek azért, hogy a felvidéki magyarságnak az Ifjú Szivek Dal- és Táncegyüttes példaértékű, az egész közösség számára és a Felvidék minden vidékére kiható, utánpótlás-nevelő kulturális intézménye legyen. Ezt a feladatát Dusán igazgatóságáig maradéktalanul teljesítette is. Ami ezután bekövetkezett, azt elfelejteni és megbocsátani nem lehet. Igazgatóként megszüntette az énekkart és a zenekart, a tánckart átalakította táncszínházzá azzal az indokkal, hogy a nagy együttesek ideje lejárt, egyébként is szocialista művészeti csökevényt képvisel. Tehát az első intézkedése a rombolás volt, és a fürdővízzel az intézmény gyermekeit is kidobta. Ma már olyan műveket, mint amit a Jenő bácsi és mások írtak az együttes három (tánc-, ének- és zenekar) karára már műsorra sem tűzhetik, mert ugyan táncos akadna, de zenekar és kórus már nem, amelyik ezeket a műveket megszólaltatná. Szellemi rombolása által hihetetlen kárt szenvedett el a felvidéki magyarság. Valami olyan cselekedet történt akkor, amire ma csak Észak-Koreában és az Iszlám Állam területén van példa. Ahol templomokat, műemlékeket rombolnak le, könyveket és múzeumokat gyújtanak fel egy más kultúra érvénysülésének jegyében. Az eszébe sem jutott az igazgató úrnak, hogy az egyetlen magyarul írt napilapunkon keresztül megkérdezze, mit szólnak az ötletéhez az egyszerű felvidéki magyar emberek vagy a volt kórus és zenekar tagjai, a felvidéki magyar kultúra és népművészet mai fáklyavivői. Akkor bezzeg nem írt levelet, sem nyilatkozatot. Akkor az együttes pénzhiányra hivatkozva nem kért támogatást a magyar államtól, hogy a rombolásra ne kerüljön sor. Akkor bezzeg hallgatott. Hogy miért? Nem nehéz kitalálni!
Az ISZ Táncszínház nyilatkozata után velük folytatott vitám során a múltjukkal kapcsolatban a személyemet tájékozatlansággal vádolták meg, és azt ajánlották, informálódjak a honlapjukon, a kérdéseimre ott választ kapok. Nem tudom részükről ki volt a bölcs tanácsadóm, de az ötletén először nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek? Gondoltam, a jó pap is holtig tanul, megnézem az internetes honlapjukat, mit tanulhatok meg belőle a múltjukból? Döntsék el Önök, mit tettek volna helyembe, ha velem együtt ezt a Történetet olvassák? Én könnyeztem tőle.
Történet (História)
Az Ifjú Szivek Táncszínház a kárpát-medencei magyar néptáncmozgalom, a szlovákiai magyar kulturális élet és táncművészet egyik jelentős műhelye. A társulat fő érdeme, hogy a Kárpát-medence tradicionális tánc-és zenekultúráját színházi táncelőadásain keresztül társadalmi értékként mutatja fel és erősíti bel- és külföldön egyaránt. Munkájában kitüntetett figyelmet kap a szlovákiai magyar hagyományos néptánc és népzene színpadi megformálása. A tradicionális táncos-zenés formanyelv és viselet elgondolkodtató, összetettebb jelenségre rámutató előadásaiban is megmutatkozik.
Műsorai műfajilag változatosak: a tradicionális tánckultúra formanyelvére épülő táncszínházi darabok, a táncokat életképszerűen, területek szerint bemutató néptáncelőadások és kimondottan az ifjúság számára készült műsorok szerepelnek a repertoáron.
Az együttes célközönsége elsősorban a szlovákiai magyarság, de a szlovákiai magyar tánc- és zenekultúra reprezentánsaként bemutatkozott már a világ legkülönfélébb színpadain. Hagyományos folklórműsorait és táncszínházi előadásait fesztiválokon és önálló turnésorozatok keretén belül tárta a nézőkönség elé New York-tól Stockholmig, Genftől egészen Sydney-ig.
Színházi produkciók alkotása és bemutatása mellett az együttes aktívan közreműködik néhány országos rendezvény szervezésében és lebonyolításában is. Tevékenységi köre kiterjed a 20. században gyűjtött archív tánc- és zenei felvételek dokumentálására, rendszerezésére és hozzáférhetővé tételére, valamint a hazai néptáncoktatás szerepének megerősítésére. Székházában működik Pozsony egyetlen magyar kőszínháza, mely a város magyar kulturális életének jelentős színhelye.
Dunajszky Géza, Felvidék.ma
