A közpénzek pénzügyminisztériumi elosztása ismét pártállás szerint történt. A legtöbb támogatást a Smer, illetve a Smerrel koalícióban regnáló polgármesterek által vezetett községek kapták. Sőt a választások közeledtével még durvábbak az arányok Ficóék és elvbarátaik javára. A támogatások felét Smer-es települések kapták.
Őry Péter, a Magyar Közösség Pártja alelnöke szerint a pártok listáján, az MKP-n és a Most-Hídon kívül, alig van olyan jelölt, aki a déli régióból származna. A parlamentben nem is lehet kiállni az itteni lakosság érdekében, ha nincs innen megválasztott politikai képviselet.
Az alábbiakban a Magyar Fórum interjúját olvashatják Őry Péterrel, a Magyar Közösség Pártja önkormányzati és közigazgatási alelnökével:
– Decemberben jelent meg a Szlovák Pénzügyminisztérium honlapján a községeket érintő kormányzati támogatásokról szóló kimutatás. Hogyan történt a közpénzek elosztása? Annál is inkább lényeges a kérdés, mert Ficóék sokszor hangoztatták a leszakadt régiók felzárkóztatását.
Az MKP-n belül évek óta figyelemmel kísérjük az önkormányzatok támogatási formáit és így tudjuk elemezni azt, hogy ezen a területen milyen döntések születnek. Az általános elv, hogyha nyilvánosságra hozzák is egy pályázati úton elnyert rendszerben a támogatásokat a kormány részéről, akkor soha nem szerepel benne a járás, ahogy az adott polgármester pártpolitikai hovatartozása sem. Ezért készítettünk egy külön adatbázist, s a támogatott vagy elutasított pályázati kérelmek mellé rendeljük azt, hogy milyen formában és mely települések részesültek támogatásban. Az ön által is említett kimutatás szerint közel 70%-os volt tavaly a Smer, illetve a Smerhez közeli párt színeiben megválasztott polgármesterek által vezetett települések támogatottsági aránya a pénzügyminisztériumi pályázatnál. Ez nem is lenne „meglepő”, ha kizárólag ők pályáztak volna. Viszont a többi párt színeiben megválasztott polgármesterek is pályáztak saját településük fejlesztése érdekében. A pontosság kedvéért pl. a Smeres pályázatok 60,2 az MKP-sok 8 százaléka lett sikeres. Tehát újra pártpolitikai döntések alapján osztották szét a közpénzeket, s nem a szakmaiságot vették tekintetbe a pályázatok pozitív elbírálásánál.
– Azt mondta: „újra a pártpolitikai döntések” voltak a mérvadóak. Tehát már Csehszlovákia kettéválása óta így működik a rendszer?
A pályázati rendszert és a formát gyakorlatilag az uniós előcsatlakozás idejétől lehet datálni. Mi a 2002-es adatokig tudunk visszanézni. Elemezéseinken belül a szlovák állami költségvetési források és az uniós pályázati források elosztását is vizsgáltuk már, például a 2007–13-as időszak három területét vettünk górcső alá, és elemeztük: a környezetvédelmi, a régiófejlesztési és a vidékfejlesztési operatív programot. A gazdasági beruházásokat – ez nem kötődik az EU-hoz – is figyelemmel követjük. Sokat elárul az a térkép, amely a gazdasági minisztérium honlapján is megtalálható. Látható, hogy a Vág völgye támogatott, tehát a Pozsony–Zsolna irány, s az ország déli és keleti része teljesen leszakadó félben van. Mindez az uniós alapelvekkel teljesen ellentétes. Hiszen a támogatásokról való döntéshozatalnál figyelembe kell (kellene) venni azt, hogy hol a legnagyobb a munkanélküliség – éppen azokban a régiókban, ahová nem érkezik beruházás. Ráadásul ezekben a térségekben élnek a legnagyobb arányban az anyagi szükséghelyzetben lévők. Tehát az uniós szabályozáshoz viszonyítva fordított az irány. Az uniós források lehívásánál az az elv érvényesült, hogy minél nagyobb a magyar lakosság aránya a régióban, annál kisebb volt a támogatás volumene az említett három operatív programban, amennyiben ezt adott járás egy lakosára vetített összegben határoztuk meg. Ezt két abszurd példával érzékeltetem. A csallóközi ivóvízkészlet védelme egyértelműen nem pártpolitikai kérdés. A több mint 70 járás közül mégis a Dunaszerdahelyi kapta szinte a legkevesebb támogatást a csatornázásra. Míg a legjobban támogatott járás több mint 480 euró/lakos forrást kapott a 2007–2013-as ciklusban, addig a Dunaszerdahelyi nem egészen 50 eurót. Az árvízvédelmi támogatásra a Dunaszerdahelyi járás semmit sem kapott, holott a Duna közelsége miatt ez létfontosságú lett volna.
– Egyik szlovákiai parlamenti párt sem tiltakozott amiatt, hogy a kormány nem vette figyelembe az uniós alapelveket?
Egyszer sem szólaltak föl a törvényhozásban ezen anomáliák miatt. A választási kampány közepén vagyunk, így most minden szépet és jót megígérnek a pártok. De az elmúlt években nem volt tiltakozás. Pedig elég csak arra gondolni, hogy Komáromban megszűnt a legnagyobb munkáltató, a hajógyár. Dunaszerdahelyen pedig a cukorgyárat számolták föl. Közben megérkezett a legújabb autógyártó egy külön üzemmel, s azt a céget a Nyitrai járásba telepítették le. Nem azt mondom, hogy a nyitraiak nem érdemlik meg, de a déli és a keleti régió is megérdemelné a beruházásokat. Így Gömör és Nógrád is, ahol a legmagasabb a munkanélküliség. Az infrastrukturális beruházások sem ide érkeznek. De erről még a nemzetközi porondon is hallgatnak. Itt az ideje, hogy végre idehaza is észrevegyék, hogy a déli országrészben mostoha körülmények közt élnek az emberek.
– A déli régióban is élnek szlovákok, ők nem tiltakoztak a diszkrimináció ellen?
Nem tiltakoztak. Azt is meg kell említeni, hogy a Radičova-kormány sem tett semmi kézzelfoghatót a felzárkóztatás érdekében. Ki kell mondani, hogy az ilyen jellegű hozzáállás a kormány részéről Felvidék minden egyes lakóját bünteti; a magyart, a szlovákot, a romát, a németet egyaránt.
– A munkanélküliség miatt többen el is hagyták a szülőfalujukat?
A magyarok által lakott vidékeken a keleti és a középső térségben a legmagasabb a munkanélküliség, ami mentálisan is kihat a lakosságra. Bár nem költöznek el szülőfalujukból az emberek, de külföldre is mennek dolgozni, s nagyon sokan szeretnének Pozsony környékén munkát vállalni. Sok fiatal magyar él Pozsonyban albérletben.
– Nem hiszek az összeesküvés-elméletekben, de nem lehet, hogy a cél a többségében magyarok által lakott települések elnéptelenítése?
Nem tudom a célt pontosan megfogalmazni, de a parlamenti választások kapcsán is azt látom, hogy a magyarok által is lakott vidék eléggé elhanyagolt. Hiszen pártok listáján, az MKP-n és a Most-Hídon kívül, alig van olyan jelölt, aki ebből a régióból származna. Egyértelmű, hogy a parlamentben nehezen lehet kiállni az itteni lakosság érdekében, ha nincs innen megválasztott politikai képviselet. Még a szlovák pártok részéről is nagyon ritka az a képviselő, aki ebből a régióból származna.
– Az előző parlamenti választás kampányhajrájában Fico több munkahelyet ígért a déli régióban élők számára, és ezért a magyarok közül többen is a Smerre szavaztak. Most is fűt-fát ígér a szlovák miniszterelnök?
Nemcsak a farsang, hanem a kampány miatt is álarcot öltenek magukra a politikusok. Újra megígérték a fölzárkóztatást egy nagy gazdasági csomag részeként. De ez a választóknak szól. A kérdés, hogy a választásokat követően számon kéri-e valaki a parlamentben ezeket a kijelentéseket, hiszen minden jel arra mutat, hogy a Smer egyedül vagy koalícióban kormányt tud alakítani. Már most három párt is „lebegteti”, hogy hajlandó Ficóékkal koalíciót kötni, amennyiben a Smernek nem lesz meg a parlamenti többsége. Az is a kampány része, hogy a gazdasági minisztérium a tavaly befizetett gázdíjak után komoly összegeket utal vissza. A visszafizetést nem is kell igényelni, az erről szóló értesítéseket, az összeg felvételére feljogosító csekkekkel együtt már kikézbesítették. Tehát ez is egy ajándékosztás…
– Tudjuk, hogy a Magyar Közösség Pártja nem dúskál anyagiakban. Hogyan képes mégis megszólítani a szavazókat, miként tudja felvenni a versenyt a parlamenti erőkkel?
Évek óta felkeressük a választópolgárokat, fórumokat tartunk. Ha beszélünk a polgárokkal, és elmondjuk az igazságot, és megmagyarázzuk nekik, hogy ne higgyenek azoknak, akik most rózsaszín mázzal öntik le azt a leszakadást, ami régióinkban zajlik.
– Nem ábrándultak ki a magyarok a politikából, a szavazásokon való részvételből?
Sajnos igen, és ezért is nagy feladat, hogy elmondjuk nekik, mi a választás valódi tétje. Nemcsak a magyarok, hanem a szlovákok is kiábrándultak a nagypolitikából. Úgy gondolják, nincs tétje a választásoknak. Nem úgy, mint a rendszerváltás idején, vagy mikor Meciar diktatúrájának a megdöntése volt a tét, vagy az EU-hoz és a NATO-hoz való csatlakozásról kellett dönteni. 2002-től viszont nincs igazán kormányváltó hangulat. Ennek egyik oka a szlovákiai jobboldali pártok szétforgácsolása. Nincs vezető egyénisége a szlovák jobboldalnak.
– Amennyiben sikerül megszólítaniuk a magyarokat, akkor bekerülhetnek a törvényhozásba?
Bízom benne, hogy igen. Hat évvel ezelőtt az MKP-t 0,9%-ra mérték. A következő választások előtti közvélemény-kutatások 4% alatti támogatást mutattak, viszont egy éve folyamatosan mérnek 5% körüli eredményt is az MKP-nak. Sőt még 5,3%-ot is. Azt érzem, hogy van még annyi erő a magyarságban, hogy adott esetben bevigye pártunkat a pozsonyi parlamentbe. Természetesen nehéz előre becslésekbe bocsátkozni. Tény, hogy ha a magyarok többsége ránk szavaz, és a részvétel országosan alacsonyabb, akkor a Magyar Közösség Pártja meghaladja az 5%-os bejutási küszöböt. Az is biztató, hogy az önkormányzati, megyei választásokon az MKP nagyon jó eredményt ért el. A polgármesterek számát tekintve országos szinten a harmadik legerősebb párt vagyunk úgy, hogy csak 18 járásban vagyunk jelen.
Medveczky Attila, Magyar Fórum / Felvidék.ma
(Megjelent a Magyar Fórum 2016. február 18-ai számában.)
