Ág Tibor szlovákiai magyar népzenekutató, karnagy, zenepedagógus és művelődés-szervező. A felvidéki magyar népzenei hagyomány gyűjtésének, közreadásának és terjesztésének évtizedeken át egyszemélyi felelőse és munkása.
Kiterjedt életműve hatalmas mennyiségű népzenei gyűjtést, könyvek sorát, tanulmányokat, cikkeket foglal magába. Az általa gyűjtött és különböző hanghordozókon, valamint írott formában, azaz lejegyezve rögzített népzenei anyag mennyisége és értéke csak a legnagyobb magyar népzene gyűjtőkéhez mérhető. Nem kisebb jelentőségű Ág Tibornak a nehéz történelmi körülmények között, kisebbségi sorban végzett közösségi művelődésszervező munkája, ami hivatásos és amatőr népi együttesek létrehozását, falusi éneklő csoportok szakmai irányítását, kórusvezetést, valamint országos népdalvetélkedők kezdeményezését, irányítását, szervezését jelentette. Pedagógiai jellegű tevékenysége – iskolában vagy iskolán kívül – mindig a „saját”, a szlovákiai magyar népdalanyag felhasználására, bemutatására, hatékony visszaszármaztatására irányult.
Ág Tibor érdeklődésének irányai tehát a népdalgyűjtés, a zenepedagógia és karvezetés valamint a népművészeti mozgalom. Olsvai Imre megfogalmazásában: a tudós, a pedagógus és a közművelő. A háromféle tevékenység természetes módon fonódik egymásba, táplálja egyik a másikát, hol az egyik, hol a másik kap nagyobb hangsúlyt Ág Tibor munkásságában.
Összegezve gyűjtési eredményeit a saját maga által adott adatok szerint: 164 kottás füzet és 202 magnetofontekercsről van szó, amelyek összesen több mint 16.000 gyűjtési egységet (főleg vokális népzenei felvételt) tartalmaznak a Csallóköztől a Bodrogközig elnyúló hatalmas területen.
Ág Tibor élete java részét a népzenegyűjtésnek és a gyűjtött anyag publikálásának szentelte, de ne feledkezzünk el kórusvezetői és mozgalom-szervezői tevékenységéről sem. Már katonaévei alatt jó hírű énekkart szervezett alakulatánál. Amikor 1956-ban Galántára került, vállalta az akkor alapított Kodály Zoltán Daloskör vezetését, melynek hosszú éveken keresztül volt karnagya. 1964-ben alapító karnagya volt a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának és egy bő évtizeden keresztül vezényelte is a Tanítókórust. A hetvenes években a Nyitrai Pedagógiai Fakultás Magyar Tagozatán intonációt és karvezetést oktatott, s karnagya volt a Magyar Tagozat vegyes karának. Nagymegyeren 1999-ig sikeresen vezette a későbbiekben Bárdos Lajosról elnevezett vegyeskart. A hatvanas években sorra alakultak a falusi népdalkórusok, Ág Tibor 15 kórusnak lett a vezetője. Ő volt az 1968-ban elindított Tavaszi szél vizet áraszt népzenei mozgalom és vetélkedősorozat alapítója, szervezője és tanácsadója. 1972-ben már 154 rendszeresen működő népdalkörük volt, körzeti és járási népdaltalálkozókat tartottak. 1996-ban a Csemadok Területi Választmánya Bíborpiros szép rózsa címmel folytatta a Tavaszi szél vizet áraszt népdaléneklési versenyt. Ennek az országos népzenei vetélkedőnek is Ág Tibor lett szakmai irányítója.
Ág Tibor Szlovákiában és Magyarországon egyaránt nagy megbecsülésnek örvendett, munkásságát számos tiszteleti tagsággal, díjjal, kitüntetéssel ismerték el. Ezek közül a jelentősebbek:
1983-tól a Magyar Néprajzi Társaság külföldi tiszteleti tagja;
1989 óta a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli elnöke;
2005-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja;
2008-ban Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel tüntették ki;
2012-ben a Magyar Kodály Társaság tiszteletbeli tagjává választották.
Ág Tibor 2012-től volt a Magyar Művészeti Akadémia Népművészet, Néprajz Tagozatának rendes tagja.
85 éves korában, 2013. augusztus 29-án hunyt el.
(Domokos Mária, mmakademia.hu/Felvidék.ma)
