A Sajó Sándor-emlékév jelentős állomásához érkezett pénteken, amikor is az ipolysági születésű költő emléktábláját leplezték le az Óbudai Árpád Gimnázium előterében. Méltatlanul elfeledett hazafias költőnk emlékét hűen őrzi az a gimnázium, melynek falai között másfél évtizedig tevékenykedett.
Az emléktábla-állítás kezdeményezője a Palóc Társaság volt. A támogatók között találjuk az Óbudai Árpád Gimnáziumot, valamint Budapest Főváros III. Kerületi Önkormányzatát is.
A táblaavató ünnepségen a tanintézmény diákserege mellett jelent volt Varga Mihály pénzügyminiszter, a kerület parlamenti képviselője, illetve több felvidéki vendég az Ipoly mentéről.
A tanári kar karizmatikus tagja
Gyimesi Róbert, az oktatási intézmény vezetője köszöntőjében kifejtette: az 1902-ben létre hozott intézmény első tanárai élen jártak a gimnázium szellemi gyarapítása terén. A tanári kar tagjai nagy hangsúlyt fektettek az oktatói-nevelői munka mellett tudományos munkásságukra is. Meghatározó személyiségei voltak az alakuló gimnáziumnak – fogalmazott.
„Jelentős oktató, a kezdeti idők karizmatikus személyisége volt Sajó Sándor költő, tanár” – hangsúlyozta Gyimesi Róbert. Továbbiakban ismertette a költő gimnáziumi kötődéseit, az intézményben folytatott tanári tevékenységét.
Az óbudai tanár
1868. november 13-án született Ipolyságon. Polgári család sarjaként elemi iskoláit szülővárosában végezte, majd Selmecbányán folytatta tanulmányait. Első verseit is itt írta. 1885-ben jelent meg nyomtatásban az első költeménye. Budapesten 1895-ben magyar-latin szakos tanári diplomát szerzett.
1903-tól tanít az óbudai oktatási intézményben. Az 1904/1905-ös tanév évkönyvében már rendes tanárként, a II. A osztályfőnökeként említik az ipolysági születésű költő-tanárt. A tanításon túl lelkesen vezette a gimnázium kulturális életét. Tanítványai sikerrel szerepeltek országos szintű versenyeken, pályázatokon. Tizenöt évig, 1918-ig tanított Óbudán.
Mint Gyimesi Róbert megjegyezte, a költő életének és irodalmi pályájának meghatározó évei kötődnek a gimnáziumhoz. Itt vált fővárosi tanárrá, ismert költővé.
A gimnáziumi tanári pályája mellett folytatta az alkotást. Az intézmény több évkönyve az ő versével kezdődik. „Irodalmi csillaga az első világháború után emelkedett a magasba. Az ekkor megjelent Magyar ének 1919-ben című verse az irredenta irodalom nyitánya volt” – hangzott el az igazgató összefoglalójában.
A trianoni fájdalom költője
Z. Urbán Aladár, a Palóc Társaság elnöke nem mindennapi örömteli napnak nevezte az alkalmat. Kifejtette: „Az elmúlt bő fél évszázadban igyekeztek a hatalmon lévők elfeledtetni Sajó Sándor emlékét, mi több igyekeztek kirekeszteni az irodalmi életből. Ez az igyekezetük kudarcot vallott.”
Honszerető szemléletével áldozatkész magyar fiatalokat nevelt, mellyel éltette a magyarságot – véli a Palóc Társaság elnöke. Sajó hitvallása szerint a magyar iskola a magyar életnek neveljen. Erős magyar érzelmű és munkára edzett jellemre van szükség. A jellemet pedig a tanár oltja a tanítványába, nevel erkölcsös jellemé – fogalmazta meg a költő gondolataiként Z. Urbán Aladár.
A köszöntők után Bús Balázs, a Budapest III. kerületének polgármestere és Z. Urbán Aladár leplezte le az emléktáblát.
A több mint hétszáz fiatalt okító gimnázium előcsarnokában számtalan egykori neves tanárnak és diáknak állítottak már emléktáblát. A táblák között találjuk az egykori gimnazista, Sinkovits Imre emléktábláját is. Október 26-ától pedig a trianoni fájdalom költőjének táblája is gazdagítja az impozáns épületet.
