Több évtizeddel ezelőtt láttam Munkácsy Mihály monumentális festményét, az Ecce Homót a debreceni Déri Múzeumban. A helyiségbe lépve legelőször a látogatók látványa tűnt fel, akik földbe gyökerezett lábbal, megkövülten meredtek a képre, szinte elvarázsolt állapotban. Hamarosan én is ugyanilyen elragadtatással néztem a méretében és hatásában egyaránt hatalmas alkotást.
Aztán megfigyeltem azt is, hogy a múzeumból kifelé tartva, a pénztárnál mindenki, én is, vásárolt a festményt ábrázoló képeslapból, amely ugyan nem adta vissza a mű varázsát, de valamennyien, ahogy én is, magunkkal akartuk vinni a csodát.
Most ismét reflektorfénybe került Munkácsy Mihály, a sanyarú sorsú kis asztalosinasból világhírűvé lett festő, és munkássága, akinek nagyszabású, realista stílusban megalkotott trilógiájának immár harmadik darabja, a Golgota is magyar állami tulajdonba került. A Krisztus Pilátus előtt című alkotást 2015-ben vette meg a magyar állam a kanadai Hamilton Művészeti Galériától.
A Golgotáért adott hárommilliárd forintos vételár ugyan sokaknál kiverte a biztosítékot, a közösségi oldalakon az örök elégedetlenkedők, gáncsoskodók és ellenségeskedők rögtön előjöttek az „érveikkel”, miszerint ez a pénz máshol jobb helyen lett volna, de a festmény jogi viszonyainak intézői biztosan nagyon jól tudták, mit miért tesznek és miért éppen most teszik. És végül is ez a világhírű alkotás a magyar népé, mindannyiunké lett.
A Jézus szenvedéstörténetét ábrázoló három festmény 1995-től kapott elhelyezést a múzeumnak külön erre a célra épített tetővilágításos termében, ám a Golgota éppen az eredeti tulajdonos, Pákh Imre és a magyar állam között, a tulajdonjogot érintő jogvita miatt olykor a látogatók elől letakarva várta sorsa jobbra fordulását.
A realizmus kifejezésmódjával és a hagyományos művészet színvilágával megfestett képnek azonban nem ez az egyetlen furcsa epizódja.
Consummation est – Bevégeztetett, eredetileg ez volt a mű címe, azaz Jézus utolsó szavai keresztre feszítése előtt, és bízunk benne, hogy ez érvényes most már a kép ügyére is.
A Golgota a három kép közül a legméretesebb, 460×712 centiméter és a mester 1883-ban hosszas előkészületek után látott hozzá. Akkorra már megjárta a Szentföldet, a mai Izraelt, napi, elmaradhatatlan olvasmánya volt a Biblia és a festményhez számos kelléket szerzett be, modelleket szerződtetett maga és műkereskedője, ma úgy mondanánk, menedzsere, Karl Sedelmeyer közreműködésével.
A modellek ugyan kiválóan együttműködtek vele, de a keresztre felfeszített Jézus megszemélyesítését egyikük sem vállalta. Így az alkotó volt kénytelen magát a keresztre kötöztetni, majd lefényképeztetni és a kép alapján megfesteni Jézus alakját.
Munkácsy 1884-ben fejezte be munkáját, a képet először a műkereskedő palotájában mutatták be óriási sikerrel, majd európai körútra vitték és a párizsi világkiállításon aranyérmet nyert. Ezután Amerikába került, a műkereskedő közvetítésével egy philadelphiai mágnás, áruháztulajdonos John Wanamaker vásárolta meg, ahogy előtte már az Ecce Homo és a Krisztus Pilátus előtt műveket is.
Történt egyszer, hogy a tulajdonos távollétében a családi birtokon tűz ütött ki és Wanamaker tudomást szerezve a szerencsétlenségről azt az utasítást adta, hogy a képeket vágják ki az eredeti keretből és dobják a hóba. Így menekültek meg, de a restaurálást nem kerülték el, és erre még néhányszor szükség volt.
Ezután a remekművek a kanadai Hamilton Művészeti Galéria, illetve Pákh Imre birtokába jutottak. Az Ecce Homót Déri Frigyesnek sikerült megvásárolnia és hagyatékának más darabjaival együtt így érkezett meg Debrecenbe, a műkereskedőről elnevezett múzeumba.
Most már együtt a trilógia, amelyet így, együtt maga az alkotójuk sem látott. A művészettörténészek szerint is azonban összetartoznak, mindhárom festmény azonos elemei, színviláguk, a szereplők és elsősorban a téma ezt igazolják.
Megérte az értük folytatott küzdelem, bármennyi ágálás ellenére is. Méltó a helyszín, Debrecen, a kálvinista Róma is, sőt már napvilágot láttak olyan vélemények is, hogy ez a trilógia Debrecen szimbóluma egyben.
Tény, hogy a város hangulatával, történelmével, műemlékeivel, fürdőjével, vendégszeretetével eddig is számtalan látogatót vonzott. Ez a helyszíne a magyar irodalom egyik legszebb kisregényének, Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című művének, Szabó Magda személye és számos alkotásának cselekménye idekötődik, itt élt Fazekas Mihály, a felvilágosodás jelentős harcosa, itt született Csokonai Vitéz Mihály, a halhatatlan költő és itt fagyoskodta végig 1843-44 telét Petőfi Sándor. Most a látogatásra újabb jó okunk lesz mindannyiunknak.
Feljegyezték, hogy Munkácsy munkája közben olykor megpihent, de aztán gyorsan összeszedte minden erejét és azt hangoztatta: „Krisztus vár, szeretném már keresztre feszítve látni.” Bennünket pedig immár végre együtt, a teljes sorozat, a trilógia vár.
