A parabola a legtalálóbb geometriai megközelítése Jézus titkának, és az üdvtörténet síkban történő ábrázolásának.
A keresztyén teológia már több mint ezer esztendeje rajzolja fel az egyérintős üdvözítő jézusi művet parabola segítségével. Az egyérintő maga a kereszt, ahol a legmélyebben találkozott az önmagát megüresítő Megváltó Krisztus a bűn, a halál és elmúlás valóságával.
A leszálló ágat katabázisznak nevezték a kiváló és bölcselő teológusok: ez a testet öltés, a születés éjszakának a leszálló ága, az Ige testet öltésnek jelölésére, Urunk földi szolgálatának ábrázolására, ahogyan „emberként élt” (7.v.), tanított, gyógyított, csodákat tett.
A felszálló ágat anabázisznak nevezték el a keresztyén bölcsek, a feltámadás, a mennybe vitetés és a királyi trónra ülés égi irányvételével. A felmagasztalás íves útja volt ez, nem csak égig, hanem a mennyek mennyéig vezető királyi út, „mindenek fölé” (9.v.).
Istenünknek a karácsonyi célja a Föld volt, az embervilág. Áldozócsütörtöki célja pedig az ég, Isten Országa, a mennyei világ. A teremtett és természeti, meg a teremtetlen láthatatlan lelki világ. A látható és láthatatlan együtt.
Az alászállás és a felemeltetés révén a teljes váltság útjának bemutatása, megvalósítása, és tudtul adása minden újabb és újabb nemzedéknek, s az üdvözített lelkek egybegyűjtése, hazavitele.
Karácsonykor Jézus fentről szállott alá, áldozócsütörtökön alulról, lentről felemeltetett.
Karácsonykor az Atya szeretete helyezte el Őt a végesség világába, áldozócsütörtökön az atyai kéz emelte vissza az örök mennyei hajlékba.
Karácsonykor éjszaka volt, s nagy fényesség jött le Őbenne a sötétségbe, ragyogta be a pásztorokat és a mezőt. Áldozócsütörtökön a fény visszatért a fényforráshoz, a mennyei Atyához.
Karácsonykor nem volt hely a számára a vendégfogadóban, áldozócsütörtökön kinyílt előtte a mennyei otthon.
Karácsonykor kőbölcső lett a szállása, áldozócsütörtökön királyi trónusra ült.
Karácsonykor királyként jött, koldusruhában. Áldozócsütörtökön levetette koldusruháját és királyi palástot kapott az atyai házban.
Karácsonykor mennyei seregek kísérték a földre, áldozócsütörtökön mennyei fényes lelkek sokasága zengte a hazatérő Bárány énekét.
Karácsonykor Heródes és udvara a hatalomféltés gyilkosságát készítette elő ellene, áldozócsütörtökön megkötözött lelkeket vitt magával a magasságba.
Karácsonykor Betlehemben jött el a világ Megváltója, áldozócsütörtökön Betániában emelkedett fel a magasba a menny és föld Királya.
Mindezt azért tette, hogy Te is eljuss Betlehembe, Őhozzá, majd Betániába Ővele – s a hit útján érkezzél meg jövet-menet Atyádhoz és Krisztusodhoz a Lélek vezetésével.
Így, csak így válik teljessé földi utad – az égivel együtt. Azzal, ami mögötted van, s ami még előtted. Ettől olyan gyönyörű, pótolhatatlan és felemelő a hit üdvösség-ízleltető és üdvösség megvalósító útja…
Ezért hát zengd Jézus nevét, zengd világ,
Őt angyalok áldjátok!
Felékesítve homlokát,
Királlyá Jézust,
Jézust koronázzátok…
