Több mint 150 éve Charles Darwin, a viktoriánus kor tudósóriása megfigyelései alapján leírta: ha különböző fajokat ültetünk el együtt, ez legtöbbször eredményesebb növekedést jelent, mint az egyes fajok külön-külön történő ültetése.
Az azóta eltelt jó 150 év – ironikus módon nagyjából annyi, amennyi egy tölgyfa kitermelhetőségéig eltelik – és a klímaválság arra késztetik a döntéshozókat és a földtulajdonosokat, hogy kezdjék el végre komolyan venni Darwin szavait. Semmiféle emberi technológia nem képes felvenni a versenyt az erdőkkel a légköri szén-dioxid megkötése és tárolása tekintetében, számolt be a The Conversation. Vezető kutatók és szakemberek nemrégiben megvizsgálták, hogy valóban jobb növekedéshez vezet-e, ha Darwin tanácsa szerint sokféle fajt együtt nevelnek. Számos nemzet döntéshozói és kutatói folytattak eszmecserét arról, hogy vajon Darwin ötlete elősegítheti-e, hogy több szén-dioxidot kössenek meg az erdők.
A rosszul tervezett és elvégzett faültetés ökológiai károkat okoz, különösen akkor, ha nem figyelnek oda az ültetett fajok sokféleségére.
Darwin gondolatait folytatva viszont annál egészségesebb és erősebb erdőket kaphatunk, minél inkább fajgazdag, és eltérő életkorú fákból áll az. A kutatások szerint kétszer, vagy akár négyszer erőteljesebben növekedhet az ilyen erdő, maximalizálni lehet a szén-dioxid-megkötést, miközben az erdő jóval erőteljesebben képes ellenállni a betegségekkel, extrém időjárással, vagy a klímaváltozással szemben.
A vegyes fajösszetételű erdőkben minden egyes faj más tápanyagforrásokat használ fel, nem egymás elől, hanem egymást kiegészítve veszik fel azokat. Ez vezet ahhoz, hogy gyorsabban növekedjenek és több szén-dioxidot kössenek meg a fák. A vegyes erdőkben a kórokozók, kártevők se tudnak olyan nagy tömegben felszaporodni, ezért ellenállóbbak is ezek az erdők.
Darwin említett megfigyelése a Fajok eredete negyedik fejezetében található, és bár a Darwin-hatás vizsgálatai sok kötetnyi ökológiai kutatási eredményt adtak már, viszont valamiért nem érvényesítik azokat az erdészeti gyakorlatban, és eddig a technológia finanszírozása sem volt elégséges.
A természetes szelekció révén olyan gének fejlődnek ki, amelyek a környezetük kihívásaira a leghatékonyabb választ képesek adni, ám az emberi beavatkozás, különösen a nagy, lassan fejlődő fajok számára – mint amilyenek a fák is – átalakította annyira a bolygó arculatát, hogy ezzel már képtelenek felvenni a versenyt az élőlények. A leghatékonyabban mi magunk tehetünk ez ellen, ha megváltoztatjuk a módszereinket.
A szakemberek tanácskozása során világossá vált a darwini módszer működése: a közép-angliai Norbury Park kísérleti erdőgazdaságában évente 5000 tonna szén-dioxidot köt meg az erdő, amelyet a Darwin-hatásnak megfelelően nevelnek, ezzel a birtok nagy valószínűséggel az országban a leginkább negatív szénmérlegű (vagyis jóval többet köt meg, mint amennyit termel). Az ilyen lenyűgöző adatok azonban nem attól születnek, hogy itt-ott beültetünk egy fát a talajba. Gondoskodásra és megfelelő ökológiai környezetre van szükség!
A különböző korú fákból álló erdőkben folyamatosan nő kivágható fa, így folyamatos munkalehetőséget is biztosít, szemben a nagy területeket érintő tarvágásokkal.
Számos ország tervez nagy léptékű fatelepítést, ám ezeket a terveket érdemes mielőbb felülvizsgálni, és persze tisztázni a felmerülő kérdéseket, például azt, hogy milyen fafajokat hova ültessenek. Teljes erdőt ugyan képtelenség ültetni, azonban meg lehet tervezni úgy a telepítéseket, hogy azokból a jövő generációi számára komplett erdők alakuljanak ki. Darwin módszerével megbízható, praktikus választ adhatunk az éghajlat és a biodiverzitás krízisére.
(Nathional Geographic/Felvidék.ma)
