Tipikusan szlovákosra sikeredett az év végi országos lockdown (is). Mindent összevetve, ha ma élne Ondrej Sekura cseh író, bizonyára egy új „Piripócs város krónikája” könyv megírására ihletné őt az az intézkedéssor, melyet a pozsonyi vezetés épp „foganatosít”.
Rövid szemléltetésként, Sekura mesekönyvében a városatyák a templom tornyán növő fűcsomót akarták eltávolítani. Hosszú tanakodás után arra a következtetésre jutottak, hogy az lesz a legjobb, ha lelegeltetik a tehénnel, mert bizony a tehén is éhes. Ki is vonult a város apraja-nagyja, hogy lássa a nagy eseményt! Kötelet tettek a tehén nyakára, aztán húzták felfele a toronyba. Kiabált a tömeg: jó lesz ez, mert bizony a tehén nyelve is kilóg, úgy kívánja a füvet! Mire felértek, a tehén szépen megfulladt.
Abszurd a történet? Bizony az, de a mai korban általunk megélt valóság is eléggé zűrzavarosnak tűnik. Konkrétan, olyan intézkedéseket szeretne foganatosítani a pozsonyi országvezetés, melyeket ép ésszel nehéz felfogni.
Karácsony idején tilos a családlátogatás, de nyitnak a síközpontok. Szabályozott – korlátozott – a templomba járás, bezár az iskolák felső tagozata, de mehetünk az edzőterembe. Szállodába is, bár enni csak a szobán lehet, no de sebaj, a wellnessrészleg szabadon működhet. Még a kabinos felvonó is, ha fordulónként tudják szellőztetni és fertőtleníteni. Nyakam rá, hogy tudják!
Mélyen tisztelt vezetők, ha egyszer megoldást szerettek volna, akkor a milliárdok eltapsolása helyett talán egy teljes kéthetes lezárást foganatosíthattak volna. Azaz olyat, amikor – nem alibista módon – valamit lezárok, valamit meg nem. Halkan jegyezem meg, az üzletek többsége megoldotta, hogy zártan is nyitva legyen, mert ha cső kell a vízszerelőnek, akkor kell – ha nincs, nem tud dolgozni. Igaz, nehezen látszik a zárt pozsonyi kormányzati buborékból, hogy miként működik a valós élet… De ezt nem is akarom kommentálni. Szóval: zárva is vagyunk meg nem is, mert van rendelet meg kijárási tilalom is, meg kivételek persze, csak tessék eligazodni közöttük! Lóg is a nyelve sokaknak, mint a piripócsi tehénnek a templomtornyon, de ők sem örömükben nyaldossák a szájuk szélét.
Jut eszembe, itt ez a nagy havazás. Kellene gyorsan egy hólapát. Mert most éppen ez is alapvető fontosságú árucikké vált. Most akkor vehetek vagy nem? Ha pedig vehetek, akkor nyitva lehet-e a bolt, vagy nem?
Mert ezt ugye nem „esszenciális” árucikket (ez az új kormányzati szlogen) kínáló boltokban mérik. Szóval: fogós kérdés, mert sózáshoz még só is kellene, de ezt már fel sem merem vetni. Itt az ideje újabb kormányzati ülést összehívni, és holnaptól engedélyezni a hólapát árusítását is! Vagy kiadni az ukázt, hogy akinek kell, rendeljen magának interneten a webshopból. A használatánál pedig szigorúan előírni a kétméteres távolságtartást!
Őry Péter
