Két év kényszerszünet után Tata Város Önkormányzata ismét közös emlékezésre hívta a testvértelepülési Szőgyén küldöttségét. 75 évvel ezelőtt 135 szőgyéni család kényszerült elhagyni otthonát, akik Tatán vagy környékén leltek új otthonra. 2007 óta Tatán a Szőgyéni utcai emléktáblánál, majd 2016 óta a Mindszenty téren felállított szőgyéni keresztnél emlékeznek együtt tataiak, szőgyéniek, volt szőgyéniek és azok leszármazottai.
A megemlékezésen Michl József, Tata polgármestere emlékezett mindazokra a felvidéki magyarokra, köztük a szőgyéniekre, akik állampolgárságuktól, közösségüktől, vagyonuktól megfosztva, szülőföldjükről elűzve, kemény akarással otthont teremtettek maguknak, valamint nagyrabecsülését fejezte ki mindazoknak, akiket csehországi kényszermunkára deportáltak, és akik ebben a szenvedésekkel teli helyzetben is igyekeztek megőrizni magyarságukat.
Emlékezők Tatán, a szőgyéni keresztnél, Méri Szabolcs polgármester, Svajcer Edina, Leboc Szabolcs, Berényi Kornélia, ft. Farkas Zsolt és Michl József, Tata polgármestere (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
„Minden esztendőben újra és újra felelevenítjük a kitelepítés eseményeit, ám mindezt nem lehet elégszer elmondanunk. A legfontosabb feladatunk az, hogy a gyermekeink is minden részletében megismerjék a múlt történéseit. A szomorú eseményekre való emlékezés olyasmit is teremt, amire jó szívvel gondolunk.
Ilyen a Tata–Szőgyén testvérbarátság, melyet az elődeink okos, szeretetteljes döntésének köszönhetünk. Az iskoláink együttműködése, az örömteli cserkésztalálkozók, a közös programok s az a barátság, melyet folyamatosan ápolunk és fenntartunk, mind annak köszönhető, hogy valakik egykor egy katasztrofálisan rossz, gonosz döntést hoztak, mellyel elszakítottak minket egymástól, majd el is üldözték a honfitársainkat.
Nem tudunk elégszer helyettük is bocsánatot kérni, nem tudunk elégszer megbocsátani, s nem tudunk eleget tanulni a történtekről” – mondta el a szőgyéni emlékkereszt előtt Michl József.
Méri Szabolcs, Szőgyén polgármestere a tatai megemlékezésen tartott beszédében így fogalmazott: „Be kell látnunk, hogy az államhatárok, a politikai határok és a nemzet határai nem esnek egybe. Mi, felvidéki magyarok Szlovákia területén élünk, magyarul beszélünk, magyar irodalmat olvasunk, magyar médiumokat figyelünk, kulturális értelemben együtt élünk Magyarországgal.
Örülünk neki, hogy az anyaországban olyan politikát folytatnak, amely erősíti ezt a kulturális egységet, s nagy öröm az is, hogy egyre több híd, kompjárat és gyorsforgalmi út köti össze a Felvidéket Magyarországgal.
A magyarság határon innen és túl egyaránt ma is járja a keresztutat, amelyen sok szenvedés és megaláztatás érte már. Ám a keresztutat hitünk szerint a dicsőséges feltámadás követi majd, Isten segítsen ebben minket!”
Tatai városháza: szőgyéni és tatai diákok közös fellépése (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
Végezetül Farkas Zsolt szőgyéni esperesplébános emlékezett hetvenöt év távlatából és imát mondott azokért, akik átélték a szenvedéseket, és akik már nem lehetnek közöttünk. A szőgyéni Csongrády Lajos Alapiskola leánykórusa énekelt Szarka Andrea vezetésével, a 9. Vörössipkás Zászlóalj Felvidéki Hagyományőrzői képviseletében Leboc Szabolcs állt díszőrséget. A tatai és a szőgyéni közösségek koszorút és virágot helyeztek el az emlékkeresztnél.
Ezt követően a tatai városháza dísztermében került sor a felvidéki Klemen Terézia és az anyaországi Oláh Kálmán Kitaszítottak című könyvének bemutatójára. A kiadvány a felvidéki magyarság megpróbáltatásairól szól. A szerzők, akiket közös tanári múltjuk is összeköt, elmondták, hogy a könyv elkészítésének hátterében személyes, családi érintettség is van.
Rigó Balázs tatai alpolgármester, Oláh Kálmán és Klemen Terézia a könyv szerzői, Méri Szabolcs és Michl József polgármesterek (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
A kiadvány, mely történelmi szakmunka, olvasmányosan és közérthető formában van megírva. Az írók arra törekedtek, hogy a könyv, a történelmi tényeket és az érintettek vallomásait idézve, mindenki számára érthető legyen, bemutatva mindazt, amit a felvidéki magyarság átélt a beneši dekrétumok miatt.
A városháza dísztermében közreműködött Berényi Kornélia, Smidt Veronika szőgyéni könyvtáros, a szőgyéni Csongrády Lajos Alapiskola diákjai és a Fazekas utcai Iskola Kodály Kórusa Paulovicsné Guoth Zsófia karnagy vezetésével. Végezetül megtekintették azt a diavetítést, mely felidézte Tata és Szőgyén testvérkapcsolatának elmúlt 25 évét, amelyet Osgyáni Zsuzsanna, a tatai önkormányzat külkapcsolatokért felelős referense állított össze.
Szőgyéni küldöttség a Felvidékről kitelepítettek emléknapján a testvérvárosi Tatán, Michl József tatai polgármesterrel (Fotó: Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
A délutáni órákban a vendéglátók városnézésre hívták a szőgyéni küldöttséget, látogatást tettek az Esterházy-kastélyban, a Kálvárián, a tatai várban. Végezetül a Tatai Versbarátok Köre az emléknaphoz és az előző napi költészet napjához kapcsolódóan, Csoóri Sándor verseiből tartott verses-zenés összeállítást Gútay Jánosné vezetésével a Piarista Rendházban.
(Berényi Kornélia/Felvidék.ma)
