Egy szörnyű dezinformáció, Istenről szóló hazugság vezetett oda, hogy ma már alig ismerünk rá arra a boldog állapotra, amit Isten szánt teremtményeinek. Az „édeni állapot”, a valóban „ősparadicsomi boldogság” végleg összetört, elveszett. Mindenki tapasztalja ennek elrettentő következményeit.
A boldog ősállapot ellen fellázadt első emberpár esete következtében – ahogyan a határon túli és honi református egyházak úrvacsorai liturgiája bűnbánati kérdésében olvassuk: „az Istentől igazságban, szentségben és ártatlanságban teremtett első embernek esete folytán ti magatok is mindenestől fogva gyarlók, esendők és bűnösök vagytok”.
S ha valakinek önmaga jósága finnyáskodó vagy túlérzékeny illúziójában ez túlzottan sötét „kálomista” fogalmazás lenne, az tekintse meg a középkori Hieronymus Bosch elképesztően reális festői látomásainak szürreális világát vagy Milton oktatásunkban is feledésbe merült Elveszett Paradicsomának meg Dante Poklának lélekrázóan döbbenetes szavait, verssorait. Újraolvasását minden korosztálynak ajánlom.
De ha ez is kevés lenne az emberi létezést terhelő-megrontó ősdezinformáció pusztító hatásáról, akkor mindenkit emlékeztetek a történelmi tényre: a szomszédságunkban romboló háború előtt csak a II. világháború vége óta 2015-ig közel 200 lokális háború zajlott a Földön.
A káini ősbarbárság brutális bizonyítékaként közel 100 millió embertestvérünk halt meg és ennél sokszorosan több anya, gyermek, feleség, testvér életén ütött soha nem gyógyuló sebet az első embernek esete következtében rájuk szakadt öldöklő bűnátok.
Mindazonáltal protestáns hitünk fordulatával rögtön hozzáteszem e borzalommal folyamatos párhuzamosságban érvényesülő, jelenvaló rendíthetetlen tényt: Isten azonban megkönyörülvén rajtunk, az Ő egyszülött Fiát, Jézus Krisztust érettünk testben elküldte, hogy kimentsen minket az ősbűn kényszere és következményei, a történelmi szennyzuhatag halálba sodró cunamija alól.
A nem képes vétkezni (non posse non peccare) ádámi állapotából a képes nem vétkezni (posse non peccare) krisztusi állapotára segítsen. Mindennek meglátásához szükségünk van a vasárnapi önismeretnövelő csendre, templomban és otthon, a mennyei GPS-re, Isten Igéjének minden önmagunkról alkotott illúzió vagy homály eloszlatásáért, s a kegyelmi állapot felé fordító hitbeli vágyódásra, istenszomjra. A tiszta, megtisztított lét utáni vágy felébresztésére, táplálására, fenntartására. A fenntartható, megtartó kegyelmi szövetségre. Ez pedig a bibliás, Krisztusra figyelő hit révén lehet csak a miénk…
Újabb önismereti kérdés: ki mondta? – a digitális kor dezinformátorainak leleplezésével
A rejtőzködő embert kereső Isten HOL VAGY? őskérdése után, amit Isten tett fel, mert neki jobban hiányzott Ádám és Éva, mint nekik Ő, következnek a rejtekben, „titokban” (idézőjellel, hiszen Jézustól tudjuk: „Mert nincs olyan rejtett dolog, amely napvilágra ne kerülne, és nincs olyan titok, amely ki ne tudódna, és ismertté ne válna” – Lukács 8,17) kiprovokált kérdések.
A rebelliót, a lázadás mélységét, súlyát, történelmi kihatásainak tengernyi szenvedését sejtető lényegi atyai-teremtői kérdés ez volt: KI MONDTA? Ki mondta, hogy nyugodtan egyél a fáról, amelyről azt parancsolta az Úr, hogy ne egyél? Ki kicsinyelte le ennyire, szándékosan pejorálva Isten parancsát?
A nagy dezinformátor, a hírhamisító, az ősi fakenews gyártó, az embergyilkos, aki előbb a kígyó álarcába bújt, majd Éva mosolya mögé rejtőzött. A sátán, aki a portól az égig megrontott mindent, és meg akar rontani ma is mindent.
Ugyanazzal az ősmódszerrel: higgyétek el, nincs abban semmi veszély, ha ellene mondotok Isten parancsolatának, tiltásának.
Akkor a Tíz Parancsolatnak, majd ezredévek múltán a szeretet krisztusi nagy parancsolatának. Ma: nincs abban semmi, ha a digitális kor fiai, lányai nem törődnek az ősi Igékkel, a Bibliával. Szemfényvesztő logikával: hol van az már a mai kor mesterséges intelligenciájának csodáitól, a robotvilág falanszteri technikai szuperkütyüihez képest? Ebben van a mai kárhozatos dezinformátor, a sátán megtévesztő ideológiája, a pokol mézesmadzagja.
Amikor a látszattal, a virtualitással kápráztatja el a mai világot. Ugyanis bármilyen digitális technika, információs csoda pörgeti is az emberi képességek illúziójának óriáskerekét, s az emberek hol fenn vannak, szédületükben mindenhatónak képzelve magukat, hol meg lenn, s olyan egyéni vagy kollektív depresszió és talajtalanság ragadja el őket, hogy abba pusztulnak bele.
Ez a hol fenn és a hol lenn állapot a „Ki mondta?” kérdés mögötti valóság repetíciója, kárhozatos, veszedelmes történelmi ismétlése. A lényeg egykor és ma, a történelmi nagy hitető, dezinformátor maradandó törekvése ez: degradálni, kicsinyíteni a Mindenség Urát, a kicsinyítés arányában pedig felnagyítani, feltolni az embert Isten helyébe. Az Isten racionális trónfosztásának a felvilágosodás óta meglettek az igencsak látható, a bibliai őstörténet világosságával megmutatkozó következményei: az ember mindenhatóságának és önmagának a feltolása az égig, az ember és önimádata bálványai, a pénz, a hatalom, a háborúk.
A pusztító családdrámák, amikor a féktelen uralomvágy Európában és világszerte bosszúból irtotta a másik családot, ami ábeli és kaini volt egyszerre. A pénzhatalom se Istent, se embert nem tisztelő, nem kímélő pokoli Molochjának, aranyborjújának elszabadítása a Földön… És a másik besározása, hazugságok hivatalos vagy magánjellegű gyártásán, terjesztésén keresztül, minden személyiségi jogot lenullázó módon. Ez a hazugságspirál juttatott százezreket a katorgákig, Recskig és a Duna-deltáig, a megtorlásokig. Vagy éppen az életmentő emigrálások, disszidálások meg nem írt kényszertörténelmén keresztül… Senki nem mondhatja, hogy nem találkozott már személyesen is ezzel a súlyos kérdéssel: Ki mondta rólam? – Ennek egyetlen hatékony ellenszere, hogy Isten szabadítása is jelen van velünk a bűntörténelem digitális kori személyes és közösségi történeteinek írása közben: Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig (Máté 28,20). S ezt halálosan komolyan kell venni, különben minden hiába. Ennek az Igének, hazavezető, önmagunk Krisztusban megmentett valójához visszavezető valósága révén a pozitív, életrehabilitáló áldások alá vonzó 21. századi eszközei a mennyei GPS-ek.
Mit tettél? – a génjeinkben átöröklött bűngravitáció ellensúlya
Az első emberpár esete óta a lázadás története olyan, mint a gravitáció törvényének maradandósága, csak hatványozottabb mértékben. A fizikai gravitációhoz hasonlóan a lelki, pszichés gravitáció is lefelé zuhanás közben érvényesülő gyorsuló trendet mutat. Nem csak függőleges, lefele ható irányban, hanem – s ez a sajátos törvényszerűsége a bűnnek vagy az első ember esetének –, horizontálisan is gyorsuló lelki jelenségként. Minél messzebb vagyunk időben az ősesettől, annál nagyobb gyorsulását, differenciálódását, sokszorozódását, megosztását, szétszóródását, elidegenedését és sokformájúságát látjuk a történelemben az őslázadásnak.
Az, hogy ma már a legújabb, emberről szóló filozófiai és teológiai felismerésekben helyet kapott a homo vastans, az önpusztító, önkifosztó ember fogalma, nem véletlen. És az sem, hogy már poszthumán látomások gyorsuló produktumai lepik el gyermekeink képi világát, a filmeket, az irreálist tüntetve fel realitásnak.
Mit lehet tenni?
Nekünk önmagunktól, önmagunkban szinte semmit. Általánosan nem, de személyesen igen. Az őslázadásra és az őshazugság beteljesítőjére kimondott isteni átok: „hasadon járj, és port egyél egész életedben! Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között” (1Móz 3,14-15) negatívnak tűnő isteni jövőprogrammal párhuzamosan csak Isten tudja kimondani a felmentő ítéletet és a könyörület tettét életbe léptetni. És Ő megtette, megteszi,
hiszen szövetséget ajánlott Káin utódainak, majd az idők teljességében elküldte örök jövőt megjelenítő, érvénybe, hatályba léptető hőn szeretett Fiát, aki végleg elvette az ősdezinformátor és a kígyó lélekbűvölő átkát és képességét. „Hogy ha valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3,16) Ez az átoktörő kegyelem.
Ez Jézus Krisztusban ma is itt van velünk. Szentlelke által megtörténik az átoktörő személyes testet öltés minden szívben, aki segítségül hívja az Úr nevét. Az általános kegyelem úgyszintén mentő módon működik, ezért keresik az emberiség legjobbjai, mai gondolkodói az utakat, melyeken az emberi felelősség, az emberi lét fenntartásának humán törekvései is megvalósulhatnak.
A homo sustinens, a homo respondens, responsibilis, az Istennek, embernek felelő, vele beszélő, felelős ember képe és programjai. Talán közeledve mind jobban az isteni erőtér vonzásához, Jézus Krisztus szellemi és lelki Országához. Nekünk ez a reménységünk. Ezért imádkozunk, gondolkodunk együtt a mennyei GPS vezetésével. A homo amans, az Isten által szeretni tudó, krisztusi ember és emberiség hajnalhasadásáért, a mennyei vakcinával védetté tett ember, a homo immunis christianis elszaporodásáért magyar földünkön és a Földön…
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
