Október 23-i megemlékezések a Felvidéken

Kárpát-medence-szerte emlékeznek a hatvankilenc évvel ezelőtt Magyarországon történtekre. Az 1956. október 23-án kirobbant forradalom és szabadságharc hősei előtt a felvidéki magyar közösségek is leróják tiszteletüket.

Cikkünket folyamatosan frissítjük a helyszíni tudósításokkal.

∗∗∗

Így emlékeztünk meg Nagykaposon 1956 eseményeiről

Az előző évek hagyományaihoz híven idén is fáklyás felvonulással emlékeztek meg Nagykaposon az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeiről. A megemlékezést a Csemadok Nagykaposi Alapszervezete szervezte, a fáklyás felvonulás a Nagykaposi Városi Hivatal előtt álló Millecentenáriumi emlékműtől (Turul-szobortól) indult és a város másik felén található Magyar Közösségi Háznál ért véget.

A menethez idén sok fiatal csatlakozott, többek között a VI. sz. Mécs László Cserkészcsapat tagjai és környékbeli családok kisgyerekekkel. Példaértékű volt látni a fiatal nemzedéket is nemzeti ünnepünkön, ahogy fáklyákkal a kezükben 1956 hőseit idézték meg.

Az ünnepi megemlékezés szónoka Hack László, a nagyszelmenci Dobó István Alapiskola igazgatója volt. 1956. október 23-át a szabadság napjának nevezte, amikor a magyar emberek kiálltak szabadságukért és függetlenségükért, egy országért, amelyben ők maguk alakíthatják a saját jövőjüket. „A forradalom hatása nemcsak Budapesten érződött, de a bátorság példát mutatott és reményt adott az egész Kárpát-medencében, hogy az igazság előbb-utóbb utat tör magának.”

Hack beszédében párhuzamot vont 1956 és 2025 történései között. „Akkor is és ma is azt gondolják bizonyos hatalmak, hogy joguk van eldönteni, milyen értékek szerint éljenek a nemzetek, hogyan neveljék gyermekeiket. Ha valaki pedig nemet mond, akkor jön a büntetés, forrásmegvonás és a politikai nyomásgyakorlás.” Mint mondta, 1956 üzenete ma is élő, nemcsak a könyvek poros lapjain és az emlékműveken van jelen.

„1956 azt üzeni a mai nemzedéknek, hogy a szabadság soha nem adott – azt mindig ki kell érdemelni, újra és újra meg kell védeni. Nem mindig fegyverrel, nem mindig az utcán, de mindig felelősséggel, hittel és kitartással. Azt üzeni, hogy ne fogadjuk el a hazugságot, csak mert hangosabb, mint az igazság. (…) Hogy nem kell nagynak lenni ahhoz, hogy bátran cselekedjünk. Egy kis nemzet is lehet erős, ha egységben, hittel és öntudattal kiáll a saját érdekei mellett.”

Kiemelte, hogy a szabadság mindig a következő nemzedék kezében van. A forradalomnak fontos üzenete van tehát a pedagógusok számára is, hogy bátorítsák a fiatalokat gondolkodásra, kérdezésre, hogy ki merjenek majd állni az igazságért.

A megemlékezés végén az Erdélyi János Vegyeskar ünnepi összeállítása hangzott el. Ezt követően a felvonulásra érkezők megtekintették a Felvidéken különlegességnek számító 56-os interaktív emlékszobát a nagykaposi Magyar Közösségi Házban, majd tiszteletük jeleként mécseseket helyezhettek el az intézmény  udvarán álló 1956-os emlékoszlopnál.

Vályi Edit/Felvidék.ma

***

Megemlékezés Dunaszerdahelyen

Dunaszerdahely Város Önkormányzata szervezésében került sor október 23-án a Diktatúrák áldozatainak emlékművénél az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett megemlékezésre és koszorúzásra.

A rendezvényen jelen volt Hájos Zoltán polgármester, Karaffa Attila és Puha György alpolgármesterek, Nagy Márton helyettes konzul Magyarország Pozsonyi Nagykövetségéről, Bozay Krisztián esperes, a Vitézi Rend tagjai, városi képviselők, civilek és diákok. A szintén jelenlévő budapesti 56-os Szövetség Országos Elnöksége képviselői az ünnepi köszöntők előtt  adták át Dunaszerdahely városának a forradalom jelképét szimbolizáló lyukas magyar zászlót, amelyet Hájos Zoltán vett át.

Dunaszerdahely önkormányzata nevében Karaffa Attila üdvözölte az emlékezőket Nagy János szobrászművész alkotásánál az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 69. évfordulóján. Emlékeztetett, hogy az emlékmű átadásán személyesen volt jelen Wittner Mária, aki élő tanúja volt az akkori embertelen kommunizmusnak és a megtorlásnak.

„Emlékezni jöttünk azokra a hősökre, akik bátrak voltak, és kimondták, elég volt. Elég volt a kommunista hatalom sanyargatásából, elég volt a megfélemlítésből és az egypártrendszerből. Elég volt a gazemberségből” – fogalmazott. Mint mondta, 1956. október 23-án a bátrak között is voltak bátrabbak, az egyetemisták és a diákság, akik összefogva, egymásba karolva és vállvetve vonultak ki az utcákra, terekre, mert érezték, hogy cselekedni kell, az ország és a nemzet jövője a tét. Megköszönve a megemlékezés elején átadott zászlót, az ’56-osok szövetségének ígéretet tett, hogy megtartják, megőrzik azt.

Rámutatott, a szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen. „Mi alázattal és nagyrabecsüléssel emlékezünk a Csallóköz szívében ’56 hőseire, a fiatalokra, a vörös csillagot a kalapjelvényükről ledobó magyar katonákra, a pesti srácokra, a vidék erejére és mindazokra, akik bátrak voltak és hősökké váltak. Tartsuk tiszteletben örökségüket, és a jövő fiatalsága ápolja tovább a forradalom tüzét a szívében, és ha kell, merje kimondani, elég volt.”

Hájos Zoltán polgármester ünnepi szónoklatában megjegyezte, Dunaszerdahelyen a felvidéki magyar közösség tagjaiként, a magyar nemzet részeként emlékeznek meg az ’56-os forradalom eseményeiről.  „Az 1956-os forradalom egyik üzenete kétségkívül az volt, hogy a magyar emberek büszkék lehetnek múltjukra és jelenükre, még akkor is, ha vesztesei voltak az első és a második világháborúnak. A nagyvilág szemszögéből pedig egy hős nemzet lett a magyar, mely élete árán is küzd a szabadságáért az elnyomó hatalommal szemben.

Az ünnepi beszédeket követően sor került az emlékezés és a kegyelet koszorúinak elhelyezésére – az önkormányzat mellett a városban működő intézmények vezetői, civil szervezetek képviselői rótták le kegyeletüket az áldozatok emléke előtt.

Felvidék.ma

***

„Minden körülmények között tesszük, ami a kötelességünk, akkor is, ha »nem érdemes«”

Rimaszombatban a 4. sz. Hatvani István Cserkészcsapat szervezésében 2025. október 23-án az Emlékezés kövénél, a Fábry-sírboltnál tartottak megemlékezést.

Ifj. Ferencz Zsolt cserkész Faludy György 1956, te csillag című versét tolmácsolta. Csúcs Balázs őrsvezető a szervező cserkészek nevében felidézte a forradalom és a szabadságharc történetét, valamint az emlékkőállítás körülményeit.

Beszédében ezúttal cserkészszemszögből emlékezett meg 1956-ról, Kiss Gabriella tanulmányából idézett részleteket, mely a A magyar cserkészet újjáéledése az 1956-os forradalom napjaiban címmel jelent meg. Hiszen, mint mondta, a cserkészek rögtön, a forradalom első napjaiban már elkezdték újraszervezni a cserkészmozgalmat.

Fotó: HE/Felvidék.ma

(…) A forradalom által elhozott szabadság a főváros egyik legerősebb illegális közösségének, a szentimrevárosi csoportoknak is lehetőséget adott, hogy tagjai nyilvánosan, cserkészként tervezhessék jövőjüket. Az erről szóló visszaemlékezések is a munka dinamikus megkezdéséről szólnak. (…) És hogy miként segítette a cserkésztudás a „létező szocializmus” mindennapjait? Válaszul idézzük Szentirmai Józsefné gondolatait: „A »létező szocializmusban« nagy segítség volt a cserkésztartásunk, az, hogy minden körülmények között tesszük, ami a kötelességünk, akkor is, ha »nem érdemes«, hisz tudtuk, akármi is a jelen, a jövőnek élünk, dolgozunk, a cserkészbecsületnek fogadalmunk szerint. Magánéletünkben igyekeztünk a környezetünknek, esetleg ki sem mondva, átadni a cserkészszellemet.”

Majd így fejezte be idézve a tanulmányt: „Az 1956-os forradalom kitörése után a Magyar Cserkészszövetség volt vezetői, tisztjei és az illegalitásban tovább működő csoportok tagjai szinte egy emberként mozdultak meg helyi közösségeik, illetve a mozgalom nyilvános újjászervezéséért. A szabadságharc leverése után ugyan voltak még próbálkozások a cserkészet megmentése érdekében, de nem vezettek sikerre. November 10-én Jánosi Sándor megpróbálta meggyőzni Surányi Lászlót, hogy Magyarországon egyetlen ifjúsági mozgalomnak van létjogosultsága, és az a cserkészet. Mások egy ideig „őrszemcsapatok” szervezésével próbálkoztak. 1957. február 18–19-én azonban újjáalakították a Magyar Úttörők Szövetségét, majd február 26-án döntés született arról, hogy csak a párt által központilag irányított úttörőmozgalom maradhat meg, és ez lesz a kizárólagos ifjúsági rétegmozgalom.”

Fotó: HE/Felvidék.ma

Hozzátette, hogy a cserkészet azonban azóta is tovább él. „Mi itt mindig is fel fogjuk vállalni a magyarságunkat, akárhányan is leszünk. Glória victis, dicsőség a hősöknek” – zárta gondolatait Csúsz Balázs.

Ezt követően az rimaszombati Öregcserkészklub, a Csemadok Rimaszombati Alapszervezete, a Magyar Szövetség Rimaszombati Járási Elnöksége és a 4. sz. Hatvani István Cserkészcsapat nevében helyezték el a megemlékezés virágait. Közösen elénekelt a Himnuszt, majd a kiscserkészek mécseseket gyújtottak a sírokon.

HE/Felvidék.ma