A közgazdászok világosan állítják: Közép- és Kelet-Európára egyelőre csak a válság árnyéka vetődik, nem maga a válság. Ha a szlovák gyárak anyavállalatai, ha a szlovák kirendeltségek anyabankjai válságba kerülnek és mindenekelőtt, ha csökken a nyugati ügyfelek kereslete a szlovák termékek iránt, keményen kell érintenie a szlovák gazdaságot.
A nyomatékos növekedés évei után, melyet az előző kormány reformjai tették lehetővé, bármiféle lassulás kellemetlen lenne. Az, hogy a munka ára Szlovákiában alacsony volt, lehetővé tette a vállalatok részére a jó munkamorállal való megelégedést. Néhány vállalat az illedelmes munkaerőre alapozott egy egész modellt. Az ilyen vállalati kultúra viszont néhány év után elfogy – vagy a piacváltozás miatt, vagy a drágább munkaerő miatt. Az alacsony értékű munka és dolgozók, akik elsősorban szófogadóak, a mai helyzetben egyetlen dologgal helyettesíthetők – olyan alkalmazottakkal, akik effektívebben, olcsóbban, alkotóbban tudnak működni, mint a konkurencia. Csakis ennek köszönhetően tudnak a vállalatok saját innovációval előrukkolni.
Papíron ez egyszerűen hangzik, az innovatív környezet kialakítása viszont az egyik legnehezebb feladat lesz az elkövetkezendő években. Azoknak az alkalmazottaknak, akik fő erénye az volt, hogy meghallgatták a felettesüket és kérdések nélkül végrehajtották az utasításokat (és akiket senki sem biztatott, hogy saját ötlettel és megoldással álljanak elő), sokáig fog tartani, míg bátorkodnak önállóan gondolkodni, míg elhiszik, hogy a feletteseik a kérdéseket komolyan gondolják. A válság valószínűleg a gépszerűen viselkedő alkalmazottak korát lezárta, és Szlovákiát új kihívások elé állította.
A problémának viszont mélyebbek a gyökerei. Ugyanis már az iskoláinkat olyan végzősök hagyják el, akik sikeresen érettségiztek vagy államvizsgáztak, főképp annak köszönhetően, hogy meg tudták jegyezni a helyes választ, és nem annak köszönhetően, hogy egy eredeti megoldást találtak volna. Ma már sajnos nincs sok helye a kész, megtanult válaszoknak. Elgondolkodnak erről a tanárok? Vagy – egyáltalán, mint az ő diákjaik – várnak a felső utasításra?
Mint minden válságban, ebben is benne van a remény. A válság gyakran a reflexióhoz, a prioritások átértékeléséhez, a forrás és az erő mobilitásához vezet. Az emberek a kényszerhelyzetekben képesek szerénykedni, keményebben dolgozni vagy végső soron – előjönni egy saját ötlettel. A ma legnagyobb kihívásai ugyanis az új ötletek.
Týždeň, Daniel Bútora
Felvidék Ma, fordítás: baráth andrea
