Hinnünk kell abban, hogy a Magyar-Magyar Párbeszédbe bekapcsolt száz közéleti személyiség túlnyomó része őszintén gondolja az együttműködést, és jó szívvel ült oda november 21-én az U alakú asztalhoz a dunaszerdahelyi városi sportcsarnokban.
A Magyar Közösség Pártjának vezetői kezdeményezték a találkozót. Az iskoláink, az oktatás valóban a magyar közösségünk megmaradásának alapja, ezért ezt pártpolitikai érdekek fölé kell emelni. Most néhány évig a Most-Híd-nak van lehetősége a kormányban konkrét lépéseket tenni, ezért okos döntés az MKP részéről, hogy odaáll a szekér elé, és segít jó irányba húzni. Ne feledjük, hogy a Bugár Béla vezette MKP az oktatásügyben nagyjából az iskolák „elkereszteléséig” jutott, pedig államtitkára, sőt néhány hónapra oktatásügyi minisztere is volt a kormányban.
Ahogy 1994-ben Komáromban, úgy most is a deklaráció szintjén maradtuk
A kezdeményező MKP vezetői jelentős kompromisszumról tettek tanúbizonyságot, amikor a dunaszerdahelyi eseményt végül Magyar-Magyar Párbeszédnek nevezték el, és nem „intézményesítették”, pedig az MKP új összetételű Országos Tanácsa szeptember 24-i naszvadi ülésén még úgy határozott, hogy kezdeményezi „a Magyar Érdekképviseleti és Egyeztető Tanács mihamarabbi összehívását, mégpedig az országos jelentőségű és szervezettségű intézmények részvételével”.
Feltételezhető, hogy a Most-Híd képviselői nem fogadták el az előkészületek során, hogy a párbeszédet meghaladva, tanáccsá, azaz állandó testületté alakuljon az első összejövetel.
Bizonyára sokakban felmerült az 1994. január 8-án elmulasztott esély, amikor a komáromi sportcsarnokban szervezett önkormányzati nagygyűlésen is azok kerültek fölénybe, akik a lehető legkevesebbet akarták: deklarációt igen, de intézményt nem, ezért nem jött létre a felvidéki magyarok tanácsa.
Mivel most a dunaszerdahelyi városi sportcsarnokot jelölték ki a szervezők helyszínnek, sokan úgy gondolták (főleg a környékbeliek), hogy az a feladat, hogy megtöltsük a sportcsarnokot, akárcsak az 1994-es komáromi nagygyűlés idején. Sokan kirekesztve érezték magukat, pedig véleményem szerint az MKP nagyon körültekintően igyekezett kiválasztani a 100 meghívottat. Miközben minden bizonnyal itt is tekintettel kellett lenni a másik pártra. A meghívottak majdnem teljes számban eljöttek.
Majdnem mindenki eljött az U alakú asztalhoz
A főasztalnál helyet kapott természetesen az MKP elnöke, Menyhárt József és a Most-Híd elnöke, Bugár Béla, mellettük az alelnökök, a Most-Híd megválasztott parlamenti, megyei képviselői, miniszterei és más kormány-tisztviselők, az MKP alelnökei, igazgatója, megyei képviselői. És meghívást kapott a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség, a csekély támogatást élvező párt elnöke, Fehér Csaba is. Mindhárom történelmi egyház elküldte képviselőjét: jelen volt Kiss Róbert katolikus püspöki helynök, Géresi Róbert református püspök helyettes, Nagy Olivér evangélikus lelkész. A civil szervezetek közül az országos szervezettségűek mind képviseltették magukat: a Csemadok (Bárdos Gyula), a pedagógusszövetség (Jókai Tibor), a szülők szövetsége (Mézes Rudolf), a cserkészek (Csémi Szilárd), mellettük a több jogi személyt tömörítő Szövetség a Közös Célokért társulás (Duray Miklós), a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala (Tokár Géza), a Fórum Intézet (Öllős László). Jelen volt a rádió és televízió tanács magyar tagja, Pék Zoltán, a Selye János Egyetem rektora, Tóth János, és az oktatási szakértő, Fodor Attila, a két párt ifjúsági szervezeteinek delegációja és így tovább.
És ne feledkezzünk meg a vendégről, Czimbalmosné Molnár Éva nagykövetről, valamint Pathó Mariannáról, a magyarországi Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkárának felvidéki ügyekkel foglalkozó főosztályvezetőjéről.
Az egyébként emberi léptékű, szépen felújított, és az alkalomra nemzeti színbe öltöztetett dunaszerdahelyi sportcsarnokra szükség volt, hogy a küzdőtéren U alakban a 100 meghívottat egy asztalhoz ültethessék.
A média a találkozó súlyának megfelelő mértékben jelent meg, szlovákul egy szó sem hangzott el, mert csak magyar újságírók érdeklődtek az esemény iránt. A fórumot Kocur László, az MKP pártigazgatója, korábban az Új Szó főszerkesztője és Debnár Klára szakfordító, médiaszakember, korábban az STV magyar adásának főszerkesztője vezették.
A találkozó majdnem pontosan kilenckor elkezdődött, rövid köszöntőkkel.
Bugár Béla már régen nem szólalt meg ebben közegben
Hájos Zoltán örömét fejezte ki, hogy éppen Dunaszerdahelyen sikerült egy asztalhoz ültetni a közéletünk szereplőit, és örömmel konstatálta, hogy a megszervezett találkozó az önkormányzatiság erősödését vetíti elő. Sem Budapest, sem Brüsszel nem oldhatja meg a problémáinkat, és Pozsony sem fogja tálcán kínálni a megoldásokat, magunknak kell tudnunk választ adni a felvetett kérdésekre, ha majd gyermekeink megkérdezik, megtettünk-e mindent, mondta a polgármester.
Menyhárt József a tőle megszokott pontossággal választotta ki a szavakat, utalt arra, hogy milyen elvek szerint hívták meg a résztvevőket. „A mai nap nem lehet a gyűlölködés, a vádaskodás, az árokmélyítés napja, aki azért jött, az menjen haza”, mondta határozottan. Az oktatási problémákat taglaló párbeszéd az első a szakmai alapon nyugvó egyeztetések közt, és ezek a próbálkozások majd megmutatják, hogy maradunk-e civakodó kisebbség, vagy tesszük a dolgunkat. És utalt a DAC két nappal korábbi győzelmére, mert csellel, gánccsal, közös taktikával a gól rajtunk múlik , „ne hagyjuk ki ezt a ziccert”, zárta rövid köszöntőjét.
Nagy érdeklődéssel várta mindenki, mit mond Bugár Béla. Nos, rögtön az elején leszögezte, hogy a találkozó résztvevői számára minden bizonnyal a magyarság megmaradása, fejlődése a közös cél, de a célhoz vezető utak különbözőek, ha ezt hajlandóak vagyunk elfogadni, akkor eredményes lehet a párbeszéd. Utalt arra is, hogy a választások után a politikai párbeszédre a Híd küldött meghívót… A szakmai párbeszéd első témája az oktatás, ez jó kezdet, „mert az oktatás a számbeli kisebbség megmaradásának alappillére, záloga”, fogalmazott Bugár Béla, és leszögezte, hogy a pártja a parlamenti és kormányzati pozíciójából mindent megtett, hogy kis lépésekkel az oktatásügyünk problémáit megoldja.
A szakértők alaposan voltak
Ezután Mészárosné Lampl Zsuzsanna szociológus, a Fórum Intézet Szociológiai és Demográfiai Kutatások Részlegének igazgatója és Gyurgyík László, az intézet másik szakértője, a Selye János Egyetem tanára tartott szakmai előadást a szlovákiai magyarság demográfiai helyzetéről.
Jókai Tibor, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke pedig a szlovákiai magyar iskolarendszerről adott képet, és ismertette a szakértőik által megfogalmazott öt pontot, az oktatásügyünk problémáinak tömör összegzését. Önkormányzatiságra épülő oktatásügyre, megfelelő óvodai és iskolai hálózatra, minőségi pedagógusképzésre, rátermett intézményvezetőkre és gyermekközpontú oktatásra van szükség.
Az előadások alaposak, ennél fogva hosszúak voltak, az asztalnál ülők arcán némi türelmetlenség tükröződött, és a kérdés, hogy mennyi idő marad így a párbeszédre? A szervezők jól érzékelték, hogy nincs nagy vitázó kedv, viszont a politikusaink most végig hallgathatták a szakértők érveit. Biztosan voltak olyanok, akiknél nyitott fülekre talált a tényszerű, szakszerű összegzés.
A szakértők után a két párt szakpolitikusai arról is szóltak, hogy a pártok berkeiben hogyan közelítik meg a kérdést. Kiss Beáta elmondta, az MKP részére a kiindulási pont a súlyos identitásválság, az asszimiláció tudatosítása, és hogy ez az oktatás területén elfogadott intézkedések súlyos következménye, mint a körzetesítés, a középiskolai hálózat leépítése és hogy a nemzeti közösségek oktatási hálózata nincs definiálva, törvény nem rendelkezik róla. A szlovák nyelv oktatását is központi problémának tartja, és biztatónak nevezte a szlovák nyelvnek, mint második nyelvnek az oktatására kidolgozott új ötéves koncepciót.
Ravasz Ábel, a Híd szakpolitikusa, romaügyi kormánybiztos a Híd 2015 évi polgári víziójából indult ki, amely – mint mondta –, a szlovákiai magyar nemzetpolitikára vonatkozó célkitűzéseit tartalmazza, és amelyből több intézkedést sikerült a kormányprogramba is átültetni. Nem elírás, valóban nemzetpolitikáról beszélt, igaz, aztán kisebbségek számára kidolgozott dokumentumokat hozott fel példának. De tisztában volt vele, hogy milyen közegben szólal fel.
Néhány konkrét felvetést is megfogalmazott, például az egy évben kötelező óvodalátogatás bevezetését, a polgármestereket pedig biztatta, hogy pályázzanak az EU-s forrásokból óvodák építésére és kapacitásbővítésre. Elmondta, hogy 100 kisiskolát sikerült „visszacibálni a szakadék széléről”. A roma gyermekek becsatornázása a magyar iskolákba, ahol együtt élünk, morális kötelességünk, mondta, és a roma gyermekeket sokszor indokolatlanul küldik speciális iskolába. Kiútnak tartja, ha az óvoda látogatására motiváljuk őket, mert azzal a gyermekkel, aki óvodába járt, könnyebb eredményt elérni az iskolában is. A minőségi oktatás elengedhetetlen, mert azt szeretnénk, ha nem azért adnák a szülők a gyermekeket magyar iskolába, mert kötelességük, hanem mert meggyőződnek róla, hogy minőségi oktatást kapnak.
A kisebbségi kulturális alapra vonatkozó törvény mintájára javasolta az oktatás esetében is definiálni az önkormányzatiságot, különböző szinten. Magunk döntsünk, hogy mi legyen az óraszámokkal és a tananyagokkal a kisebbségi iskolákban, ne mások döntsenek, mondta a kormánybiztos, és még egyszer összegezte a legfontosabb három fontos alapvetést: az intézményrendszer megerősítése, az iskolák minősége és az önkormányzatiság jelenthet fejlődést az oktatásügyben.
Párbeszédre kevés idő maradt, az is elég volt
A programban feltüntetett előadók megszólalása után Kocur László pártigazgató zárt ülést rendelt el, és megkérte a jelenlévőket, hogy a vitába írásban jelentkezzenek, és két percben mondják el észrevételeiket. Jókai Tibor, az SZMPSZ elnöke ismertette a nyilatkozat-tervezetet, amelyet oktatáspolitikusok és szakemberek készítettek elő.
A vita valóban rövid volt, Simon Zsolt, Miklós László, Csémi Szilárd, Szigeti László, Földes Csaba szólaltak fel az oktatásügyi problémákkal, elsősorban az intézményfenntartók anyagi gondjaival kapcsolatban, Nagy Olivér evangélikus lelkész pedig imát mondott azokért, akik az összefogás jegyében gyűltek össze.
Kocur László felszólította a szervezetek képviselőit, hogy írják alá a közös nyilatkozatot: a két párt tisztségviselői és képviselői nevében a két pártelnök, a többi szervezet képviselői önállóan látják el kézjegyükkel a dokumentumot.
Kiss Beáta, Ravasz Ábel és Jókai Tibor sajtótájékoztatón ismertették a közös nyilatkozatot és válaszoltak a sajtó kérdéseire. További szakmai összejöveteleket, a nyilatkozatban megfogalmazott alapelvek mentén együttműködést, a tervek „apróra váltását” ígérték.
A rendezvény közös ebéddel, állófogadással ért véget.