A Nyitra-vidéken a farsang volt az év legvidámabb, leglármásabb időszaka, fonók, lakodalmak, mókák és mulatságok ideje. A farsangi időszak több napjához is kötődnek hiedelmek, szokások. Jókai Mária gyűjtéséből a farsangi és tavaszi népszokásokat gyűjtötték csokorba a vidék hagyományőrzői és mutatták be „Tananaj, tananaj Tóth Lőrinc” címmel a jubiláló pedagógus és egyben néprajzkutató tiszteletére a gímesi kultúrházban.
Ősi szokás a tananajozás. A varázserejű mondókának a falusi életben nagy fontosságot tulajdonítottak, ezzel is igyekeztek jó és bő termést biztosítani. A gímesi lányok ezzel a termésvarázsló népszokással nyitották meg a farsangi műsort. Ulicskázás, balázsolás, kánai menyegző, farsangi mulatozás, bordalok, karikázó, villőzés – régi, hagyományos szokások és népi énekek kerültek még bemutatásra a Gímesi Alapiskola hagyományőrzőinek, a Csehi Férfi Éneklőcsoportnak, a Nyitragesztei Téliződnek, a berencsi Pimpimpápa táncosainak, a lédeci Hajnalkert hagyományőrzőinek és a helyi Villő Hagyományőrző Csoportnak köszönhetően. A Ghymesi Igricek középkori zenével és dudanótákkal köszöntötték az ünnepeltet, akit táncoskedvű férfiak a műsor végén bemutatott zoboralji lakodalmas mulatozásban meg is forgattak.
A vidám műsort követően Jókai Mária és Púchovsky László, Gímes község polgármestere léptek a színpadra. A polgármester nem csak az oktatói és nevelői munkát köszönte meg az ünnepeltnek, elismeréssel szólt a népi szokásokat, hagyományokat összegyűjtő munkájáról és ezek megőrzéséről is. Bejelentette, 80. születésnapja alkalmából áldozatos tanítói munkájáért és a hagyományőrzés és néprajzkutatás terén végzett kiemelkedő tevékenységéért Gímes község díszpolgárává avatta Jókai Máriát. Majd köszöntések sora következett: zoboralji hagyományőrzők, volt kollégák és tanítványok, magyarországi vendégek kívántak az ünnepeltnek jó egészséget és még sok-sok boldog évet, hosszú életet.
Az ünnepelt hol mosollyal, hol elérzékenyülve fogadta a jókívánságokat. Felidézte a gímesi iskolában eltöltött évek néhány vidám pillanatát. A legendásan szigorú nyugdíjas pedagógus mosolyogva emlékezett vissza arra a jelenetre, amikor játékos csínytevésen kapott diákjain mulatott, s az egyik kislány csodálkozva kiáltott fel: Nevet a tanító! Majd szólt arról, hogy amit a színpadon láttunk – tananajozás, villőzés és a többi népszokás – nem egyszerű ének és tánc, hanem szertartás. Ezekhez és anyanyelvünkhöz ragaszkodni kell, tíz körömmel belekapaszkodni, mert nagyon fontos az értékeinket megőrizni. Hiszi, hogy a Jóisten azért tartotta meg sokáig és adott neki erőt, hogy mindezt meg tudja valósítani és amíg ereje van és lépni tud, folytatja a munkát. Jókai Mária a szeretet fontosságát is hangsúlyozta, hiszen olyan rövid ideig vagyunk a földön. Bocsánatot kért a hibákért, s hozzátette, akarattal sohasem bántott meg senkit.
Beszédét Jób könyvének soraival zárta: „Ártatlanságomat nem adom fel holtig. Igazamhoz ragaszkodom, nem mondok le róla. Egyetlen napomért sem szégyenkezik szívem.” Az ünnepi műsor a színpadra felsorakozó gyermekszereplők és a közönség közös éneklésével zárult. Előbb a Gerencséri utca, majd A csitári hegyek alatt című népdal csendült fel a teremben, méltó befejezéseként az ünnepi napnak.
[pe2-gallery album=”http://picasaweb.google.com/data/feed/base/user/108427883720896117453/albumid/6378450786188195921?alt=rss&hl=en_US&kind=photo” ]