Rózsa Ernő a Csemadok tiszteletbeli elnökségi tagja, volt parlamenti képviselő részére a szlovákiai magyar közélet meghatározó személyiségeként a felvidéki magyarság jogvédelme és érdekképviselete terén végzett következetes és fáradhatatlan munkája elismeréseként a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést vehette át nemzeti ünnepünkön. Rózsa Ernőt a díjátadó után faggattuk.
Az 1968-as reformkezdeményezések során részt vett a nemzetiségi alkotmánytörvény kidolgozásában. A Csemadok Galántai Területi Választmánya konferenciáján elfogadott nyilatkozat miatt midennemű társadalmi és politikai tevékenységtől megfosztották – hangzott el a méltatásban. Hogy élet meg ezeket az éveket?
Nehéz volt túlélni, de segítségül hívtam az ipolysági születésű Sajó Sándor egy versét, amit akkor vetett papírra, amikor én születtem. A Nem akarok gyáva csendet című versében így ír: Földi ember, bús törvényül, / Vagy ifjan hal, vagy megvénül; / De sohsem túl az elégen, / Míg el nem ég, addig égjen. / Szomorú sors megvénülni, / Még szomorúbb; sutban ülni; / Nem akarok gyáva csendet, / Amíg élek, zúgok, zengek. / Meddig bírom, majd elválik, / Csak azt tudom, mindhalálig; / Csendes ember lesz belőlem; / De csak kint a temetőben. Hát ennek a versnek a segítségével kerültem ki a rossz helyzetből, melybe húsz évre ítélt a hatalom. Ez tartotta bennem a lelket. Mindig úgy éreztem, hogy abban a helyzetben, mikor az egész világ össztüzet zúdít a magyarságra, akkor szólni kell, mert másként nem lehet. Én pedig szóltam. Aztán pedig sokáig nem tudtam megérteni, hogyan lehetséges, hogy az a rendszer, amelyik a munkásosztályból épült fel, elítéli egy nyolcgyermekes munkásember hetedik gyermekét. Elítéltek, kimondták, hogy nem dolgozhatok sehol, csak a kórházban a holtak és a félhalottak között ugyanis szerintük ott nem tudok lázítani. Nehéz volt, de túléltem.
Lázított?
Nem. A lázítás fogalma egészen mást jelent. Ma is azt vallom, hogy a felvidéki magyarság megmaradása csakis alkotmányos alapon lehetett biztosított. Mi éppen azért nem szavaztuk meg az alkotmányt, abban az időben voltam én is képviselő, amikor elfogadták a szlovák alaptörvényt, mert hazugságot tartalmaz. Azt sugallja, hogy a nemzetiségekkel együtt fogadják el az alkotmányt, pedig ez nem igaz, sőt, a preambulumból kitűnik, hogy az államot a szlovákok akaratából alapították. Tiltakoztam is ez miatt, hiszen az alkotmány nem biztosítja a nemzeti közösségek igényeit.
Az elmondottak alapján fontosnak tartja a közösségi jogokat, és ezek közé tartozik az anyanyelvű oktatás is. Áprilisban vannak az alapiskolai beíratások, Ön mit mond, ha megkérdezik, miért jó a magyar iskola?
Mikor jártam az országot, Somorjától Nagykaposig mindenütt elmondtam az 1848-49-es szabadságharc emlékére, hogy a haza most nem követel vért az embertől, de azt megköveteli, hogy minden magyar szülő magyar iskolába járassa a gyermekét, és bátran beszéljen a gyermekével az anyanyelvén. A mi nyelvünk ugyanis a világ egyik legősibb nyelve. A magyar nyelv használatára azt mondani, hogy arra nincsen idő egy rendezvényen, pedig nagyon rossz kifogás. Arra mindig kell találni időt, hogy magyarul is elhangozzanak az információk. Nekem három gyermekem van és nyolc unokám, mindegyikük magyar iskolába járt. Az egyik unokám Pozsonyban, a másik Brünnben egyetemista, ezeket a tudnivalókat nekik is mindig elmondom, tudniuk kell és büszkének lenni a magyarságukra. De ha csak az én példámat vesszük, egy majorságban nőttem fel, magyar iskolába jártam, mégis felvettek az egyetemre és kitüntetéssel végeztem azt el. Hát ezért jó a magyar iskola.
