Ez az esztendő történelmünkben – s benne a felvidéki nemzetrész történetében is – minden bizonnyal rendkívülinek számít majd. Egyre-másra következnek be a nemzettudatunkat, hitünket erősítő események. Hazai tájainkon például a Királyfiakarcsán felállított Magyarok Nagyasszonya szobor felavatása, Alsóbodokon az Esterházy János Zarándokközpont átadása, Martoson az Esterházy Akadémia létrejötte. Ebbe a lélekemelő sorba illeszthető vitéz Smidt Róbert szőgyéni fafaragóművész nagyszabású alkotása, az október tizennegyedikén a komáromi Limes Galériában bemutatott Himnusz című faragott táblaképe is.
Vitéz Smidt Róbert munkásságát egyre nagyobb figyelem övezi. Pilisszántón, a Csillagösvénynek elnevezett hegyi utacskán ő faragta meg történelmünk hét legendás alakját, Nimródot és Boldog Özsébet is beleértve. Komáromban, a református parókia udvarán naponta megsimogathatjuk tekintetünkkel a trianoni szétszakítottságunkat ábrázoló, mégsem csüggesztő alkotását, most pedig a Limes Galériában október huszonnegyedikéig látható Himnuszt csodálhatjuk meg.
A táblakép szőgyéni tölgyfából készült, nyolcszáz kilogramm súlyú, öt méter széles, hatalmas mű. Alkotója – elképzelését először skicceken rögzítve, majd fába testesítve – hét esztendeig dolgozott rajta. A magyar himnusz ábrázolása képzőművészeti eszközökkel nem szokatlan kultúránkban – hasonló vágy sarkallta például Majzik Máriát is, akinek Budakeszin elhelyezett műve nemzeti imánk szövegére összpontosít. Smidt Róbert a győztes, sorsunkat azóta is meghatározó pozsonyi csatát tekinti kiindulópontnak és végigvezet a két világháborúval, kitelepítésekkel terhes legújabb kori történelmünkig.
A megrendítő hatású mű megértéséhez feltétlenül szükséges a megtekintésekor elhangzó, vagy előtte felolvasandó magyarázat, hiszen ezer év történelmi eseményeit csakis tömörítve, jelek sokaságával lehetett egységbe tömöríteni. Így történt ez a komáromi bemutatón is, ahol hárman is szóltak a hatalmas mű részleteinek értelmezéséről: elsőként Farkas Veronika művészettörténész, az esemény házigazdája, másodikként Michl József tatai polgármester, a művész és művei kiváló ismerője, törekvéseinek támogatója, harmadikként pedig maga a mester, aki (talán) az ötvenes éveiben járhat, de az életműve már most jelentős.
Máris fontos lenne kisfilm készítése vagy leporelló megjelentetése a Himnuszról, hiszen az a világban élő mindegyik magyar számára élményt adó, nemzettudatot erősítő ajándék lehet, de megcsodálhatják más népek, a más kultúrákban élők is.
Vitéz Smidt Róbert tehetségét, szorgalmát, megbízhatóságát és szívósságát, magyarságához való rendíthetetlen hitét elsőként Szörényi Levente zeneszerző és énekművész ismerte fel; ő máig ihletforrásként is része a szőgyéni mester művészi törekvéseinek.
A komáromi, hazai ősbemutató védnöke Stubendek László polgármester volt, a kiállítás nyitányán Dráfi Mátyás Jászai-díjas színművészünk elszavalta a Himnuszt. A közönség zömét a mester magyarországi és tájainkról érkező tisztelői alkották.