Változásra van szükség, ezt mindenki érzi, viszont: milyen változásra? Lesz-e egyáltalán valamilyen változás a Magyar Koalíció Pártjának életében, működésében? Ez súlyos kérdés. Az elmúlt 3 hétben sokat beszélgettem barátaimmal, ismerőseimmel, párttársaimmal, e beszélgetésekből és saját gondolataimból született meg ez az írás.
Vesztettünk, leszerepeltünk a választásokon, lemostak minket – ezek a leggyakrabban elhangzó szavak. Csáky, Duray, Peczár – ezek a leggyakrabban elhangzó nevek, mikor az okokat keressük. Pedig a sikertelenségért mindannyian, együtt vagyunk felelősek, erről nem szabadna elfeledkeznünk. Arról sem, hogy a jövőben azért kell dolgoznunk, hogy ilyen kudarc soha többé ne történhessen meg.
Amit eddig hallottam és tapasztaltam, sajnos nem ezt mutatja. Elhangzottak olyan kijelentések, hogy az MKP a régiókra fog koncentrálni, viszont a megbízott elnökség nem méltatta annyira az MKP 40 megyei képviselőjét (parlamenti képviselet hiányában a legfontosabb képviselet), hogy meghívja őket a tisztújító kongresszusra. Nem lehet hivatkozni kapacitáshiányra, mert a képviselők többsége így is küldött, tehát csak pár emberről lett volna szó. Így nem lehet regionális politikát folytatni. A háttérben beindult a gépezet és elkezdődtek a hatalmi játszmák. Az MKP megújulása az elnöki poszt és az elnökségi tagság megszerzésében merül ki. Titkos egyeztetések folynak minden régióban, a jelöltek próbálnak lobbizni magukért, egyezségek köttetnek, és közben elfelejtjük, miről is van szó valójában! Kedves párttársaim: a felvidéki magyarság jövőjéről és pártunk megmaradásáról van a szó! Ha most sem halljuk meg az emberek hangját, akkor nem vagyunk többé méltóak a képviseletükre.
AZ MKP-nak közelebb kell kerülnie az emberekhez, hogy azt érezzék: ez a párt az övék is, nemcsak pár ember megélhetését biztosító csoportosulás. Ezért javaslatom az, hogy tekintsünk alanyi jogon minden felvidéki magyar embert a párt tagjának, a tagság érvényesítéséhez pedig csak a tagsági igazolvány kiváltása legyen szükséges. Így senki nem mondhatná, hogy az MKP egyes helyi szinteken csak családi vállalkozás. A pártban maradási feltételeket viszont szigorítanám. A lényeg, hogy minden magyar ember érezze, a párt az övé is, és beleszólhat a dolgok alakulásába.
Az önkormányzati választások után mindenképp szükség lesz a párt nevének megváltoztatására, de meghagynám a magyar szót az elnevezésében. A piros, fehér, zöld színt is meg kell őriznünk, viszont a színárnyalatot mélyíteném, a sötétebb szín méltóságteljesebb lenne az eddiginél.
De ami a legfontosabb: a pártnak olyan üzenetet kell hordoznia, ami megfogja az embereket, ami visszaadja a hitelességünket. Ha ideológiailag más parton állunk is, össze kell tartanunk. Össze kell tartanunk, mert a közös nyelv, a közös kultúra, a közös múlt köt össze minket, s a határok nem választhatják el a népet. Ezek a határok a globalizálódó Európában megszűntek, s pont most van a legnagyobb szükségünk identitásunk megvédésére. Esterházy János politikai hitvallása keresztény, magyar és szociális pillérekre volt építve. Esterházy János most Kölcsey szavaival ezt mondaná: „Szedjétek össze a romokat, s tegyetek belőle mély alapot jövendő nagyságnak! (…) Csináljátok a békesség műveit temérdekké!” Ugyanazokat a szavakat, mint amelyek az esztergomi híd alapzatába lettek vésve.
A platformok ideológiai alapon történő működésének engedélyezése létkérdés. Nem vagyunk egyformák, mindenki máshogy kívánja megélni magyarságát, viszont az alapvető kérdésekben eddig mindig meg tudtunk egyezni. A platformok csak erősítenék a pártot, és minden bizonnyal növelnék a támogatottságunkat, csökkentenék a belső feszültségeket, senki nem érezné magát kirekesztve.
A végére hagytam a hitelességet. Ahhoz, hogy megújuljunk, hiteles emberekre van szükség. Ezért olyan alapszervezeteknél, mint például a komáromi, teljes megújulásra van szükség, ha kell az alapszervezet feloszlatását és újraszervezését is kezdeményezni kell, a megosztó személyiségeknek, álljanak bármelyik oldalon, nem szabad többé vezető funkciót vállalniuk és kapniuk. Az MKP-nak nem a Híd pártnak kell megfelelnie, hanem az ott élő embereknek! Keresni kell a közös hangot a civil szervezetekkel, és velük együtt kell polgármester- és képviselőjelölteket állítani. Tisztában kell lenni azzal, hogy másképp kell politizálni Pozsonyban, Kassán, és másképp olyan városokban, mint Dunaszerdahely, Komárom, Gúta, másképp a magyarlakta kis településeken, másképp a szórványvidékeken. Ha ezeket összehangoljuk, és alkalmazkodunk az emberekhez, nem erőltetjük rájuk, hanem megértetjük velük gondolatainkat, akkor van esély, hogy újból erősek és méltók legyünk a képviselethez!
A személyi megújulást én a generációk szimbiózisában látom. Szükség van a tapasztalatra, de szükség van a friss vérre, a fiatal lendületre is. Ahogy mi elvárjuk az idősebb generációtól, hogy együttműködjön velünk, tiszteljen bennünket, nekünk is erre kell törekednünk velük szemben, azonban nem minden áron. Nem kirakat fiatalokra van szükség, hanem tenni akaró, ötletgazdag, lendületes fiatalokra, akik az MKP-n belül is megküzdöttek a helyükért és nem ajándékba kapták azt. Bárhogy is lesz, az idősebb és a fiatalabb generáció mindig a konkurenciát fogja látni egymásban, de szerintem ez értelmes párbeszéddel megoldható, sőt szükséges a párt érdekében, hogy ne alakuljanak ki rákos sejtek a párt berkein belül. Fontos, hogy minden régió képviseltesse magát az elnökségben, azonban azt sem szabad elfelejteni, hol él a felvidéki magyarság többsége.
Az, hogy ki lesz a párt elnöke, szombaton egy fontos kérdés lesz, azonban a legfontosabb, hogy milyen irányt, mit fog képviselni az MKP a továbbiakban. Fel kell vállalnunk a magyarságot érintő összes problémás kérdést, viszont olyan jövőképet is kell mutatnunk, ami vállalható és a felvidéki magyar emberek sorsát fogja segíteni. Nem szabad elfelejtenünk, hogy nem az emberek vannak az MKP-ért, hanem az MKP emberekért. Bevallom, ezt én is sokszor elfelejtettem, sajnálom, és bocsánatot kérek ezért.
Hiszek az MKP megújulásában, hiszek az emberekben, és hiszem azt, hogy a jó Isten segítségével és Eszterházy János útmutatásaival visszatérünk a helyes útra és nem felejtjük el sosem, hogy a politika szolgálat, nem pedig a hatalom fitogtatása!
Halász Béla, Gúta, az MKP Nyitra megyei képviselője
Felvidék Ma
