A Vörös Riport Film még 1919 áprilisában adott hírt arról, hogy a Fővárosi Orfeumban megnyílt a Munkások Gyerekszínháza, mely mesedélutánokkal, színházi előadásokkal szórakoztatta a főváros különböző kerületeiből és a külvárosokból érkező gyerekcsoportokat.
Három hónappal később pedig arról számolt be, hogy a színház nyári helyisége is megnyílt, mégpedig a Városligetben, a Hermina út 65. szám alatt, az egykori Casino de Paris helyén működő nyári Orfeumban. A megnyitó beharangozóját a Népszavában lehetett olvasni. A cikk írója az alábbiakat is fontosnak tartotta megjegyezni, hogy még vonzóbbá tegye a gyerekek számára meghirdetett eseményt:
„Ezt a hírt annál nagyobb örömmel adjuk a kis proletárok tudomására, mivel a vezetőség közölte velünk, hogy minden előadás után 700 gyermeket fognak megvendégelni vajas-, lekvároskenyérrel és egy hét múlva tejeskávéval is. A vezetőség arról is gondoskodott, hogy a gyermekek kedvükre kihancúrozhassák magukat a szabad levegőn, játszóteret rendezett be tehát a számukra különféle játék- és tornaszerekkel, ahol a csoportvezetők fölügyelete mellett fognak a gyermekek előadás után szórakozni. Ha hozzásorakoztatják mindezekhez a Gyerekszínház kitűnő szórakoztató előadásait, megjósolhatjuk, hogy a proletárgyermekeknek legkedvesebb mulatsága ez a nyári színházasdi lesz.”
A színház nyitóelőadása július 17-én, csütörtökön délután 1/2 4-kor kezdődött, melyre a Munkások Gyermekbarát Egyesülete szervezett csoportokat. A színház igazgatósága – a beharangozónak megfelelően – az előadás után ingyen uzsonnával készült a gyerekeknek, azonban felhívta a figyelmet arra, hogy a színházat látogató gyermekek hozzanak magukkal bögrét és tőlük az egyesület vezetői egy-egy kocka 14 dekás kenyérjegyet szedjenek össze, s azt a színházban adják le. Mindössze két hét volt még hátra a Tanácsköztársaság bukásáig, de addig több előadást is tartottak a városligeti gyermekszínházban.
A titokzatos Kaszelik-kertről a Pesti Hírlap 1912. április 30-ai számában olvashatott érdekes cikket a korabeli olvasó, mégpedig az akkori tulajdonos, Kaszelik Erzsébet halála kapcsán. Az idős hölgy hosszú pereskedés és bátyja halála után nyerte el apja mesés vagyonát nem sokkal halála előtt. Édesapja, Kaszelik Ferenc építési vállalkozó 14 fővárosi ingatlan tulajdonosa volt – köztük kilenc többemeletes bérház a belváros legelőkelőbb pontjain, valamint üres telkek a Népszínház utcában, illetve a Damjanich utca 40-42. szám alatti és a Városligeti fasor 35-37. szám alatti összefüggő hatalmas terület hatholdas díszkerttel és nyaralóval, mely az öreg Kaszelik legkedvesebb tartózkodási helye volt.
Az ingatlanokat fia, Kaszelik Jenő örökölte, aki a magas kőfallal elzárt titokzatos kertben lovardát és csikónevelő telepet tartott fent. A milliomossá lett fiú húsz évig pereskedett nővérével, aki gyakorlatilag semmit sem örökölt a mesés vagyonból. Valójában ez volt az oka annak, hogy a lakásínség idején Jenő hagyta parlagon heverni üres telkeit és rozoga, földszintes házait, a budapesti közvélemény mégsem tudta megbocsátani neki, hogy ezzel gátat vetett a főváros fejlődésének.
Talán ennek kompenzálására határozott úgy Kaszelik Jenő a végrendeletében, hogy kárpótlásul 12 millió koronát hagy a fővárosra, hogy abból menedékházat építhessen fel az önhibájukból elszegényedett urak számára a Damjanich utcai – Városligeti fasori hatalmas telken. Két évvel halála után, 1912-ben azonban még semmi sem valósult meg ebből. A cikk írója így írt a kert akkori állapotáról:
„Ez a kert a Damjanich utca felől, egy elátkozott kertilak benyomását teszi a szemlélőre. Az oldalt álló épületek vakolata már rég leomlott, s ha belépünk a bolthajtásos kapun, hét lóra istállót és megfelelő kocsislakást találunk. Ezzel szemben Kaszelik Ferencnek valamikor pompás, de most már erősen omladozó nyaralója volt, melyben most a kertész lakik és az utolsó parkettás szalonban van most a zabos magazin elhelyezve. Érdekes, hogy a kertben 777 darab fa van és mindegyik fehér bádogból készült számmal van megszámozva.”
A tervezett menedékház nem épült meg, s a kert használaton kívül állt még 1919-ben is. A Tanácsköztársaság idején a proletárvezetők a rossz körülmények között élő munkásgyerekek megsegítésére több rendelkezést is hoztak. Megvalósításukról a Vörös Riport Film propaganda híradói számoltak be sorra, mint ahogy a nyár folyamán a Kaszelik-kert játszótérré alakításáról, s az ott rendezett mesedélutánról is. Több magánkertet is megnyitottak akkoriban a proletárgyerekek számára. Köztük elsőként a Kaszelik-kertet, melynek ünnepélyes átadására június elsején, vasárnap délután 3 órakor került sor. Az intéző bizottság és a népjóléti népbiztosság gyermekvédelmi csoportja alakított ki a kertben játszóteret, mely egyszerre ötszáz gyerek befogadására volt alkalmas. A hatalmas fák árnyékában homokozót és különféle tornaszereket, hintákat, mászópóznákat állítottak fel.
A kert további gondozását a Munkások Gyermekbarát Egyesületére bízták, akik arról is gondoskodtak, hogy különböző időpontokban ugyan, de a környék összes hátrányos helyzetű gyermeke eljuthasson a játszótérre. A Népszava így számolt be a megnyitóról a korszakra jellemző lelkesült hangvétellel:
„Nagyszerű ünneppé lett ez a kertmegnyitás. A sok-sok apróság derűs, mosolygó arccal vonult be a kertbe, s ámuló csodálkozással fogták körül a nagyszerű játékokat s a szobába zárt jókedvük csapongó vígsággá szélesülhetett a gyönyörű kert lombos fái alatt. Lélekbefutó látvány volt, amikor az apró kis proletárgyerekek az Internacionálét, majd a Marseillaise-t énekelték. Hatszáz gyerektorokból hangzott az ének, hatszáz okos szempár függött komolyan és figyelmesen Hoffmann Béla elvtárson, amikor a kertet szép beszéd kíséretében átadta a gyerekeknek. Csupa jókedv és vígság a gyermekszínpad körül is, ahol a kisszínészek odaadó szeretettel, kedvesen játszottak a proletárgyerekek számára. Ozsonna is volt. Nagyszerű lakoma a mostani ínséges időkben: rengeteg karéj vajaskenyér és kitűnő, most csak ritkán látott tej várt az apróságokra. Ott voltak az ünnepségen: a Gyermekbarát Egyesület vezetősége, a Népjóléti Központ, a pártszervezet, a népbiztosság, a VII. kerületi intéző bizottság tagjai. Mindannyian örömmel és lelkesedéssel kísérték a proletárapróságok nagyszerű ünnepségét.”
