Bensőséges ünnepség keretében nagyszámú meghívott vendég jelenlétében emlékeztek meg Pozsonyban a Pozsonyi Casino újra indításának 20. évfordulójáról. A mára fogalommá vált Casino azokat a hagyományokat folytatja, amelyek a 19. század első felében alapított, majd a második világháború után megszüntetett elődje sajátjai voltak.
Pozsony belvárosában ma ez az a hely, ahová mindig jó bejönni, mert értelmes emberekkel találkozhatunk és értékes rendezvények részesei lehetünk. Akik ott voltak húsz évvel ezelőtt a Casino újjászületésénél, azt mondják, úgy elröppent ez a két évtized, hogy az hihetetlen, de azt is megjegyzik, hogy az indulás körüli és az elmúlt évek sem voltak mindenben gondtalanok. Ünnepi alkalmakkor azonban inkább csak a szépre emlékezünk.
A megemlékezést Nagy Ildikó, a Casino választmányának elnöke indította, aki a megjelentek köszöntése után felolvasta az üdvözlő leveleket, amelyekben intézmények és egyének köszönték meg az együttműködést, a bemutatkozási lehetőséget, a közös élményeket. Frideczky János, a Pozsonyi Casino elnöke, szellemi atyja és lelke egy kis történelmi visszapillantást tartott, amelyben felvázolta az intézmény múltját, hiszen az szorosan kapcsolódik saját családjához, majd az újjá szerveződés körülményeit is ecsetelte.
Nagy Ildikó és Frideczky János (Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
A történet még a 19. század első feléig nyúlik vissza, amikor Széchenyi István angol mintára országszerte szorgalmazta kaszinók, egyletek, klubok létrejöttét.
Frideczky János ükapja is akkor alapította azt az egyletet, amelyet a város akkori értelmiségének férfi tagjai látogattak. Azonban nemcsak úgy úri módon semmittevéssel múlatták az időt, hanem komoly tervezésekkel és azok megvalósításával is. Ott születtek meg olyan tervek, mint a Pozsonyi Első Takarékpénztár megalapítása, a Malomvölgyi Társulás, számos gazdasági intézmény beindításának ötlete, de még a Pozsony-Nagyszombat-Szered közötti lóvasút létesítésének kezdeményezése is. Persze szórakozásra és vitázásra is volt idő és lehetőség.
Széchenyi István, a Casino-mozgalom szorgalmazója emléktáblát kapott az épület falán (Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
A Casino az eredeti házirend szerint működött egészen a második világháború végéig, de aztán más idők jöttek, más rendszer és hosszú időszaknak kellett eltelnie addig, amíg az intézmény ismét visszanyerte régi fényét és küldetését.
Frideczky János 1968-ban elhagyta az országot és csak 22 évvel később, 1990-ben tért vissza szülővárosába. Akkor megdöbbenten nézte a szürke városképet, a szocialista sematizmust magukon viselő épületeket. Ám találkozott néhány régi pozsonyi polgárral, akik még nem feledték az egykori életstílust, a kulturált életvitelt, és azokat az egyéniségeket sem, köztük Frideczky János elődeit, akik tevőlegesen hozzájárultak a város fejlődéséhez.
Aztán hírét vette, hogy visszaigényelhető az ősök munkájából származó vagyon, az egykori saját tulajdonú háromudvaros ház Pozsony belvárosában és bár siralmas állapotban volt, elkeserítően hosszas ügyintézést igényelt a visszaigénylés, de belekezdett.
Belekezdett azért is, mert a külföldön töltött évek azzal a tanulsággal is szolgáltak számára, hogy a tulajdon kötelez. Persze, kevés olyan egyént találnánk, aki azt a tulajdont, amely ma már komoly értéket képvisel, a köz javára bocsátotta volna. Frideczky János azonban ezt tette, és 1999. szeptember 9-én megnyithatta kapuit, jelképesen és valóságosan is a Pozsonyi Casino.
Nagy Ildikó és Frideczky János (Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
Az ügyintézésben, működtetésben és szervezőmunkában olyan pozsonyiak vettek részt, akik maguk vagy elődeik még megtapasztalhatták a régi, háromnyelvű, hangulatos város életét, így Aich Péter, a Hritz házaspár, Kajla Júlia, dr. Bertha Géza, Csillaghy István, Mayer Imre és Judit, Petőcz Csilla, Bukoveczky György, Schlosser Klára.
A Casino az egykori hagyományokra építve, de napjaink igényeihez alkalmazkodva működik. Elsődleges küldetése az igényes kultúra terjesztése, a pozsonyi magyarság összetartása, a város gazdag múltjának továbbéltetése, a híres egyéniségek emlékének ápolása, munkásságuk megismertetése a mai nemzedékkel.
Körültekintően összeállított műsoraik sokszor eddig ismeretlen világra nyitnak rálátást. Odafigyelnek a napi történésekre is, a ma emberét napi szinten érdeklő témákra és előadásaikkal, rendezvényeikkel ezekre is kitérnek. Sok remek előadásra, ismeretterjesztő programra került sor szakavatott előadók részvételével. Húsz év számtalan értékes programját felsorolni lehetetlen, de máig emlékezetes a Faludy Györggyel való találkozás, vagy a zene világából Rajter Lajossal, a hídépítés titkairól Agócs Zoltánnal, a néprajz csodáiról Szanyi Máriával, a tudomány nagyjairól Ozogány Ernővel szervezett beszélgetés. Rendeztek kiállítást M.Nagy László fotóiból, Dúdor István, Nagy József alkotásaiból is és a tagok számos közös kirándulás emlékét őrzik. Különösen örülnek annak, hogy a Casino lehetőséget teremtett a régi barátságok újraélesztésére, újak kialakítására, a kulturált körülmények közötti időtöltésre.
A Rácz-kvartett (Fotó: Benyák Mária/Felvidék.ma)
Pozsony magyarsága számára hiánypótló lett ez a kellemes, meghitt udvar és otthonos épület. Nem véletlen, hogy működésüket a határokon túl is figyelemmel kísérik, neve külföldön is jól cseng, joggal kapták meg 2008-ban a Magyar Örökség díjat, a Magyar Szellemi Becsületrend legrangosabb elismerést.
Húsz év a pozsonyi és az egész felvidéki magyarság szolgálatában nem csekély teljesítmény a Casino választmányától, munkatársaitól. A hittel és elkötelezettséggel végzett munka ünnepe volt a húszéves évforduló. Aztán a komoly értékelések után a vidám ünneplés sem maradt el, amelyhez a színvonalas zenét a Rácz-kvartett szolgáltatta, majd Matus János zongorajátéka mellett szórakozott a vendégsereg, bizakodással tekintve a következő évek elébe.
