A kegyhely főbúcsúja szeptember 8-án volt, őseink nyelvén Kisasszony havában, mely elnevezés is utal erre az ünnepre.
A búcsút általában szeptember 8-a előtti vagy utáni hétvégén szokták megtartani. Idén háromnapos volt. Csütörtökön, Kisasszony napján, 8-án este szentmisét celebrált Myjavec Pál atya. Szombaton déltől érkeztek a zarándokok, volt ifjúsági keresztút, gyónási lehetőség, imaóra, majd 18 órától az ünnepi szentmise, melyet Haľko József pozsonyi magyar káplán mutatott be.
Szentbeszédet P. Bátor Péter Botond atya, az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend, a pálosok magyarországi tartományfőnöke mondott. Botond atya szentbeszédét azzal kezdte, hogy két okból is örömmel jött erre a kegyhelyre együtt ünnepelni a zarándokokkal: egyrészt mert az ő rendje sokat köszönhet a Szűzanya közbenjárásának, hogy fenn tudott maradni a történelem viharforgatagaiban, másrészt pedig mert amikor Győrött tanult teológiát, ott is volt egy Mária-kegykép, igaz nem vért könnyező, de mégis nagyon meghatározta életvitelét. Szólt egykori működési helyének, Kiskunfélegyháza városának autóipari dolgozóiról, hogy azok mennyire összetartóak, nem önzőek, egymásnak a bajban segítőek. Egy példát is felhozott, amikor egy házaspárnál az asszony meghalt autóbalesetben – nem a férje hibájából -, a munkatársak mindjárt segítségükre rohantak, a férfi pedig megköszönte, hogy övé lehetett Mária, a felesége, és nem ijedt meg, nem süllyedt el az özönvízen, mint Péter. Egy történetet is elmesélt, amit egy családtól hallott. Két gyermek összeveszett, a kisebbik mérges volt a nővérére, Annára, ezért csúnya szót mondott reá. Erre az édesanyja felmérgedt, és megfenyítette, ha még egyszer ezt kimondja, akkor el fog csattanni egy pofon. Meg is történt, a 12 éves lány csak kijátszotta anyja türelmét. Jött az apuka is, próbálta ő is megoldani a helyzetet. Az édesanya már türelmetlenül várta, hogy álomba szenderüljön az ötödik, legkisebbik féléves csecsemő, majd bement a 12 éves lánya szobájába, megkérdezte tőle, hogy miért haragszik, mire ő azt mondta, „nem haragszom, jó éjszakát”. Erre az anya elkezdett imádkozni a Szentlélekhez, nem tudta, mit csináljon. Eszébe jutott, hogy amikor ez a lányuk akkora volt, mint most a legkisebbik, akkor kitették férjével az udvarra a napra, hadd süsse meg őt egy picit. Betakarták egy pólyába, úgy, mint most a legkisebbiket, majd mesélés közben megkérdezte a lányától, tudja-e, mit jelképez ez a pólya? A gyermek kíváncsiságára elmondta, ez olyan, amit senki soha nem vehet le róla, akármilyen is lesz az édesanyjával, testvérkéivel szemben, akkor is szeretni fogja őt az édesanyja. Úgy mint ahogy Jézus is mondta: akármilyen vagy, ember, én akkor is szeretlek. Hát kell ennél több nekünk?-tette fel a kérdést Botond atya. Érdekesen fogalmazta meg a szeretet jelentését: addig szeretem a másikat, amíg jól esik neki, hogy szeretem, ha már megunja, akkor eldobom, és keresek magamnak egy másik embert. Végül egy tanulságos történettel zárta homíliáját: Szókratész görög filozófusnak egyik közeli barátja azzal köszönt be hozzá, hogy hallott az egyik ismerősükről valamit, csak épp nem tudja, elmondja-e. Szókratész a „hármas út” végigjárását próbálta ki rajta, vagyis először ő fogja kérdezni: előszöris igaz-e egyáltalában, amit mondani akar? Hát, válaszolt barátja, nem biztos, mert nem a saját fülemmel hallottam, csak úgy beszélték. Másodszor: milyen a mondanivalód minősége? Hát, nem a legjobb, elég negatív színben tünteti fel az illetőt. Harmadszor: hasznos-e számunkra, amit megtudtál róla? Hát, gondolkodott: egyáltalán nem. Nos, akkor látod, mondta Szókratész, meggyőztelek a hármas út végigjárásával, hogy tulajdonképpen jobban járunk, ha el sem mondod a róla hallottakat. S valóban, ez példa lehet számunkra is, a mai világban, meggondolni jól előtte, mielőtt kimondunk valamit. Ehhez kérte Botond atya Szűz Mária, a Mennyország Királynéja, Magyarok Nagyasszonya, Titkos értelmű rózsa, Örömünk oka, Bölcsesség széke, Jótanács anyja segítségét, közbenjárását, hogy tudjunk mi is másoknak segítségére lenni, kitartóak lenni, nem megijedni az özönvízen, és okosan, hasznosan nyilatkozni, véleményt mondani embertársainkról.
A szentmise után volt fáklyás illetve gyertyás körmenet a faluban, majd visszaérve a templomba elénekeltük a himnuszokat, végül ereklyecsókolásra volt lehetősége a híveknek. Nagyon sok fiatal vett részt a szombati búcsún, akiknek volt aztán éjfélig szentségimádás, éjfélkor latin nyelvű szentmise, majd reggelig virrasztás.
Másnap a főpapi szentmise 10.30-kor kezdődött, főcelebránsa Dr.Veres András szombathelyi megyéspüspök volt. Ez volt az utolsó „epizódja” a háromnapos búcsúnak.
Zilizi Kristóf, Felvidék.ma
