Az Összefogás mozgalom törvénytervezetet dolgozott ki, melynek célja, hogy a 21. században az állami szervek ne kobozhassák el a polgárok tulajdonát a 75 évvel ezelőtti Beneš-dekrétumokra hivatkozva.
Míg oligarchák és egyes politikusok százezreket nyertek a sztrádák alatti telkek kisajátításán, addig sok egyszerű polgárt ki akar semmizni az állam. Amint az elmúlt három hónapban medializált esetek mutatják (Bosits kontra Szlovákia, a D4/R7 alatti parcellák elkobzása), a Beneš-dekrétumok nem csak történelmi igazságtalanság, az állami hivatalok a mai napig jogforrásnak tekintik és különböző módokon, a dekrétumokra visszavezetve próbálják elkobozni az ártatlan állampolgárok magántulajdonát.
A szlovák politikai elit húsz éven keresztül azt állította, hogy a Beneš-dekrétumok jogilag nem hatályosak, ezért nem diszkriminatívak és nem jelentenek veszélyt a polgárok számára. Ez sajnos nem igaz, ugyanis a dekrétumok végrehajtásáról szóló 104/1945 számú parlamenti rendelet a mai napig hatályos és a szlovák jogrend része – amint ezt az igazságügyi tárca is megerősítette. A Bosits kontra Szlovákia ügyben hozott strasbourgi döntés után levelet írtunk az igazságügyi miniszternek, a tárcavezető válaszlevelében nem ígért változást e téren – hasonlóan a parlamenti interpellációra adott feleletében sem.
Az Összefogás szakértők bevonásával a megoldást keresve egy törvénytervezetet készített elő, és bocsát társadalmi vitára. A tervezetet elküldtük politikai partnereinknek is, valamint a közeljövőben be kívánjuk mutatni azoknak a kormánypárti politikusoknak, akik ebben az ügyben léphetnek.
„A törvény nem a Beneš-dekrétumok eltörlését tartalmazza, hanem az egyértelműen diszkriminatív 1945-es rendeletet helyezi végre hatályon kívül. Ezen felül eltörli az 1945-ben kreált testületek elkobzó határozatait. A tervezet nem retroaktív, célja, hogy hatályba lépése után ne lehessen a dekrétumokra vagy a konfiskációs végzésekre hivatkozva földeket elkobozni. Véleményünk szerint nem elég a politikai közbelépés, fentről leszólni a hivatalnokoknak, hogy engedjék el az ügyeket, mivel a kormányok és a hivatalnokok is cserélődnek. Egyértelmű törvényi garanciára van szükség, hogy senki ne élhessen vissza velük, és ne alkalmazhassa a diszkriminatív normákat” – véli Mózes Szabolcs, az Összefogás elnöke.
A kérdésben több szakemberrel egyeztettünk, a tervezetet Bugár Viktor független szakértő szerkesztette, aki a földjogi ügyek egyik legjobb hazai ismerője. „Sokak számára meglepő lehet, de az 1945-ös rendelet, amiről sokan azt hitték, már hatályát vesztette, továbbra is hatályos, ez pedig sok bizonytalanságot okoz és visszaélésekre ad lehetőséget” – mutat rá Bugár Viktor.
Amint a legutóbbi strasbourgi per is mutatja, a szlovák kormányzat nem dughatja homokba a fejét, ha nem állítja le a hivatalok által vezérelt legújabb kori elkobzásokat, a nemzetközi fórumok döntései fogják erre kényszeríteni. „A mostani jogállás nagyfokú bizonytalanságot hoz a rendszerbe azzal, hogy több évtizeddel a dekrétumok születése után egyik napról a másikra vonható kétségbe polgárok százezreinek tulajdonjoga. Emellett a rendelet egyértelműen diszkriminatív, mivel a kollektív bűnösség elve alapján büntet etnikai csoportokat, ez pedig egy máig hatályos jogszabály esetében elfogadhatatlan” – véli Mózes Szabolcs.
Az Összefogás tervezete a jelenkori elkobzási határozatok bejegyzését állítaná le, elfogadása esetén nem rendeződnének az 1945-1949 közötti időszak kisajátításai. Ehhez más jellegű jogszabályra volna szükség. „Ezt viszont egy társadalmi vitának kell megelőznie, mert ebben az esetben a magyar közösségnek és politikai képviseletének egy közös célt kellene megfogalmaznia. Itt a bocsánatkéréstől a széleskörű anyagi kárpótlásokig sok minden elképzelhető, ám közben a szlovák társadalommal is párbeszédet kell folytatni a többség által eddig szőnyeg alá söpört múltról. Annak viszont, hogy a jelenkori elkobzásokat le kell állítani, nincs alternatívája, amíg ilyen esetek történnek, addig Szlovákia nem jogállam” – zárta az Összefogás elnöke.
