Egy-egy település jeles elődeit: az ott született vagy tevékenykedett neves személyiségeket illik számon tartanunk. A zsidóság köréből kiemelkedő jeles ipolyságiak, illetve a régión túl is híressé vált személyiségek közül itt csak néhányat áll módunkban megemlíteni.
Azok előtt, akik Hont megye 1800-as éveinek történetét kutatják, jól ismert a Winter név is. A család tagjai már a XIX. század első felében kereskedőként jelennek meg Ipolyságon. A század végére igazi nagyvállalkozók lettek: fatelepük, téglagyáruk, textilüzemük és mészégetőjük is volt. A vállalkozások alapítója Winter Sándor (1829-1909) volt, aki Tardoskeddről került Ipolyságra, s apja volt Winter Lajosnak, Winter Imrének és Winter Ferencnek, akik később a nagy családi vállalkozások méltó folytatói lettek. Winter Sándor Ipolyságra érkezése után rövidesen a város szellemi-kereskedelmi életének maghatározó egyéniségévé vált. Neve összeforrott például az 1868-ban alakult pénzintézettel is.
Hogy Winter Sándor milyen közkedvelt és népszerű ember volt Ipolyságon, házuk milyen vonzó helye volt a nagy találkozásoknak, azt Winter Imre (1878-1943) Pozsonyban megjelent (1930) Emlékezések című könyvének alábbi soraival is bizonyíthatjuk:
„Édesapánk sudár, elegáns megjelenése, kedves lebilincselő modora, szellemes humora, végtelen szolid és gentleman gondolkodásmódja, amely párosult édesanyánk kiváló háziasszonyi képességeivel, mintegy találkozási központtá fejlesztették a Winterék ipolysági házát…” (1930:10. p.)
Az ipolysági Winter Lajos portréja (Csáky K. repr.).
Winter Sándor azonban a pöstyéni fürdő révén vált országos hírűvé, melynek kénes vizét már a rómaiak is ismerték. Később a Forgách grófok tulajdona lett, s tőlük bérelte a helyet az ügyes üzletember, aki megtervezte annak kiépítését.
Winter nagybátyja volt Vértes József (1861-1944; 1886-ig Winter), aki az Egyenlőség című lapban (1922. XII. 16. 50, 1.) írt hosszabb cikket a fürdőről, illetve Winter Sándor és Kiss József (1843-1921) kapcsolatáról. A századvég „koszorús költője, a magyar költészet megújítója”, a Petőfi Társaság tagja többször időzött Pöstyénben; 1892-ben életre szóló barátságot kötött Winter Sándorral. Winterék ottani házát ugyancsak Imre mutatta be az idézett könyvben, megemlítve a nagy társaságból Kiss Józsefet is. A költő és Winter Sándor kapcsolata aztán olyan szoros és meghitt lett, hogy 1909-ben, amikor a fürdőbérlő meghalt, Kiss József barátja sírfeliratát is megírta. Winter Sándor monumentális síremléke az Ipolysági Homok városrész zsidó temetőjében áll. A sírkövön egy réztáblán olvasható Kiss József utolsó szózata barátjáról.
A szöveg így hangzik: „Pusztát pagonnyá, sziklát termőfölddé /Virágoztatni jött ő a világra./ S megtörő szeme, mit már árnyék föd be, /Háláson nézett az iramló Vágra. /Az esti szél visz hírt alvó porának. /Hű véreiről, kiket úgy szeretett /S emléke sír lombjain a fáknak. /Miket alkotó keze elültetett / Lelkünk mély gyásza borong körülötted/, Haló poraidban is drága nekünk, /Ki ifjan ifjú álmaid itt szőtted/ Ahol majd egykor mi is pihenünk./Nőd, gyermekid árnya rá borul a sírra/ És sírodból talán áldó fény lövel/ Van élet, amely örök nyomot hagy hátra / Van, aki elmegy, de sohasem hagy el.”
Az apa művének irányítását folytatta fia, Winter Lajos, aki 1870. november 1-jén született Ipolyságon. Testvérével, Imrével az első világháború előtti években és a két világháború között korszerűen kiépítették, és világhírűvé tették Pöstyént. Ebben az időben (1892) nyitották meg a Kursalont, azaz a Gyógyházat s a szabadtéri színházat, az Arénát. 1898-ban lett kész a Ferenc József Gyógyfürdő, 1912-ben pedig megnyitották a szigeten az Irma-fürdőt; a két háború közt épült az Éva Strandfürdő és a Kolonád-híd. Winter Lajos ötlete alapján készült Pöstyén jelképe, a mankóját térdén kettétörő férfiszobor, amely a fedett híd elején áll ma is. Winter Lajos 1968. szeptember 15-én halt meg a városban. Életrajza halála után 1997-ben jelent meg A mankótörő címmel. A történelem rehabilitálta a szocializmus korában feledés homályába szorított Wintereket: Lajosnak ma utcája, emléktáblája és szobra van Pöstyében, Imréről pedig a fürdőmúzeumot nevezték el.
Az Őr c. szépirodalmi és művészeti újság (1906), melynek Honti Henrik volt a felelős szerkesztője. (Csáky K. repr.)
Ipolyságon a város jeles személyiségének és két fiának emlékére néhány éve táblát lepleztek le az egykori neológ zsinagóga udvarán található emlékfalon. Rajta ez a kétnyelvű szöveg olvasható: „WINTER SÁNDOR/ 1829-1909/ ÉS FIAI/ LAJOS (1870-1968) – IMRE (1878-1943)/ AKIK LERAKTÁK A MODERN PŐSTYÉNI GYÓGYFÜRDŐ ALAPJAIT,/ S EZZEL HOZZÁJÁRULTAK PŐSTYÉN VÁROS FEJLŐDÉSÉHEZ/PŐSTYÉN VÁROS 2004”.
A fentebb említett Vértes József 1861. június 14-én Ipolyságon született. (Vértess, 1886-ig Winter) Író, vegyészeti szakíró volt; Bécsben, Münchenben és Budapesten végezte tanulmányait; majd tanítani kezdett (1890-től többek közt Nyitrán is). Egymás után láttak napvilágot regényei, novellái; színműveket írt, s vegyészeti, illetve áruismereti szakmunkákat jelentetett meg. Auschwitzban halt meg 1944. június 17-én.
Honti Henrik író és lapszerkesztő is Ipolyságon született 1879-ben. A Honti Lapok szerkesztésében is részt vett. Tárcaírója volt több budapesti hírlapnak. Önálló művei közül több is megjelent, például a Szerelmes történetek (1901.) és a Három csók (1904.). (Borovszky, 1906) Különböző utakon című háromfelvonásos társadalmi színművét Ipolyságon mutatták be 1905-ben. (Ez az Akadémia pályázatán is figyelmet keltett.) Műveit német nyelvre is lefordították. A Nászéj és egyéb elbeszélések című kis kötete 1919-ben látott napvilágot Ipolyságon Neumann Jakab kiadásában, bár a Magyar Színművészeti Lexikon szerint Honti már 1909-ben fiatalon meghalt Ipolyságon. (Schöpflin, 1929-1931). 1906 óta szerkesztette Herczegh Jenővel és Faragó Józseffel az Ipolyságon megjelenő Az Őr című szépirodalmi és művészeti újságot, „amely színvonalánál fogva írói körökben feltűnést keltett”. Irodalomtörténeti érdekesség, hogy ez az újság közölte 1906 decemberében azt a Karinthy Frigyes művet, amely „a Karinthy-életmű legfrissebb meglepetése“, hiszen a Rímes szerelem című vers mindeddig lappangott, s épp Az őr II. évfolyambeli megjelenésének köszönhető, hogy ma már része lett a Karinthy-biográfiának. (Fráter, 2020.)
A Neumann-Nyomda reklámja 1905-ből a Hontvármagyei Gazdasági Egyesület Évkönyvében. (Csáky K. repr.)
A Magyar Zsidó Lexikonban (Ujvári, 1929) találkozhatunk Bodor Zsigmond orvos, újságíró nevével is, aki szintén Ipolyság szülötte (1871-1918), Bodor (Kohn) Vilmos és Ungár Rozália fiaként látta meg a napvilágot városunkban. A pesti és a bécsi egyetemen tanult, majd miután orvosi diplomát szerzett, az újságírói pályára lépett, a Neuer Pester Journal fővárosi rovatának szerkesztője lett. Tárcáit könyvben is megjelentette.
Ugyancsak a fent említett lexikon közöl szócikket Schlesinger Sámuelről (1884-1937), aki szintén Ipolyságon született. Tanulmányait a Budapesti Rabbiképzőben végezte; 1911-ben bölcsészdoktorrá, majd 1913-ban rabbivá avatták. 1922-ben a debreceni hitközség főrabbivá választotta őt. S mint olvassuk, a „Költőileg feldolgozott talmidi és a midrási legendái megjelentek az Országos Egyetértésben.“ Debrecenben hunyt el, s az ottani izraelita temetőben nyugszik.
Az Újtelek (mai Rákóczi Ferenc utca)1905-ben Polgár Ignác képeslapján. Háttérben a Kulka-ház. (Csáky K. repr.)
A Neumann család tagjai híres kereskedők, vállalkozók voltak egykor Ipolyságon. Nyomdájukról egy másik írásban kellene szólnunk részletesebben. A vállalkozó szellemű Kulka családot A visszatért Felvidék adattára 1918–1938 című kiadvány is számon tartja. Közli, hogy a bisztricsányi illetőségű Kulka Miksa 1893-ban Ipolyságon alapozta meg független szállítási-fuvarozási vállalkozását. Nándor nevű fia ennek a vezetésébe csatlakozott 1917-ben. Az ipolysági futballszakosztály elnökeként is tevékenykedő Kulka Nándor és Schubert Melánia gyermeke volt Frigyes, a Magyarországon elismert, sőt az ország határain kívül is híres orvosprofesszor, Ipolyság jeles szülötte. A mai II. Rákóczi Ferenc utcai, hajdani Szondy György Gimnáziummal szemben állt a lakásuk, amely átalakított formában bár, de ma is megvan. Az épület előtti járdán botlatókő emlékeztet a családra, melynek több tagja is koncentrációs táborban pusztult el. A különös sorsú emberről 2020-ban L. Horváth Katalin Az utolsó mondattal kezdd! címmel jelentetett meg könyvet. Kulka Frigyes (1925-1989), a kiváló orvosprofesszor a mellkasi sebészet, a tüdőbetegségek kutatása és gyógyítása, valamint a tüdőátültetés lehetőségének vizsgálata témakörből több tanulmányt és könyvet is írt.
Lánya, Kulka Janina (1957-) patológus professzor, fia Kulka János (1958-) Kossuth-díjas színművész, Ipolyság város díszpolgára.
Ugyancsak az említett Felvidéki Adattárban írnak egy másik ipolyságiról, Kinszky Pál okleveles mérnökről és földhaszonbérlőről: „1903. Ipolyság. Mérnöki oklevelét Németországban szerezte. Mint gyakornok Besztercebányán fejlesztette szakismereteit, majd Komáromban a villanyműveknél működött, ahonnan a csehek magyarsága miatt elüldözték. 1929 óta gazdálkodik 490 hold bérleten. 16 családnak és számos alkalmi munkásnak nyújt megélhetést.” (1929:123. p.) A Kinszky-uradalom hajdani épületeit most „takarítják” el a mai kertészeti bolt mellett.
Böhm Aranka portréja. (Forrás: Wikipedia)
Feltétlenül meg kell itt emlékeznünk a magyar irodalomban is ismertté vált egyik ipolysági gyökerű hölgyről, Karinthy Frigyes második feleségéről, Böhm Arankáról (1893-1944). Böhm Aranka édesapja, Böhm Ignác Újvidéken született. Kezdetben utazó, majd 1925-től Budapesten kötél-, zsineg- és ponyvaáru-kiskereskedő. Édesanyja, Mangold Hermina, a neves ipolysági kereskedő, Mangold Mór lánya. 1893. július 17-én született Ipolyságon Aranka nevű lányuk, aki gyermekkorát e városban töltötte, majd a család Budapestre költözött. Itt orvosi diplomát is szerzett, s házasságot kötött Karinthyval.
A megnyerő szépségű asszony Ady Endrével és Déry Tiborral is viszonyt folytatott. Az előbbi verset is írt hozzá. 1938-ban megözvegyült, majd élete 1944-ben a koncentrációs táborban ért véget.
Ipolysági felmenőiről megemlékezett a dédunoka, Karinthy Márton is az Ördöggörcs, utazás Karinthyába című, 2003-ban megjelent könyvében. Böhm Aranka életútjának és kapcsolatainak egyébként gazdag irodalma van, de Ipolyságon csak nemrégiben fedezték őt fel dr. Kiss László orvostörténész jóvoltából.
Kezdeményezésére a mai Honti Múzeum udvari falán emléktáblát is elhelyeztek tiszteletére, ezzel a szöveggel: „MUDr. Karinthyné Böhm Aranka/ 1893 Ipolyság – 1944 Auschwitz/ emlékére KPHMaG – HMGBK”.
Forrás: Csáky Károly: Ipolyság, a mi városunk (Kézirat)
(Csáky Károly/Felvidék.ma)
