A Fatimai imanapok elkezdése a félezer lakosú csallóközi kisközségben, Dercsikán, még a 2009-ben elhunyt akkori plébános, Korcsogh Imre atya ötletéből adódott 4-5 évvel ezelőtt. Őt követte a faluban Bíró Sándor plébános úr, aki azóta gondosan folytatja, megszervezi az imanapokat minden hónap 13-án.
Ezek közül is kiemelkedő évente két alkalommal az imanap, mégpedig májusban és októberben, vagyis Mária hónapjaiban, mert akkor még ünnepélyesebb. Ezen két esetben ugyanis a szentmisén részt vesznek a helyi önkéntes tűzoltó-egyesület képviselői, akik aztán a körmenetben a Mária-szobrot is viszik. Régebben szokott Bíró atya hívni előadókat is a misék előtt, az utóbbi időkben már ő szokott előadásszerű ismertetéseket tartani, ahogy múlt hét 13-án, szombaton ismertette a Mária-ünnepeket.
Az ünnepi szentmise 17 órakor kezdődött, melyre ezúttal nem jöttek a környék, illetőleg a dunaszerdahelyi esperesség papjai, de volt viszont három ministráns, a dercsikai illetőségű Bence és Dávid, valamint én. A lelkiatyák hiánya talán amiatt is lehetett, hogy épp aznap volt a hit évének megnyitása Nagymegyeren, illetve előző nap Bősön, amelyen részt vett Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek. A szentmise elején Bíró plébános úr köszöntötte a zarándokokat, és elmondta, hogy felajánlja ezt a legszentebb áldozatot a dercsikai, bakai, nyékvárkonyi, csallóköznádasdi és a további községek rózsafüzér-társulatának tagjaiért. Szentbeszédének központi témája egy metafora volt, mégpedig egy „könyv”. Erről a könyvről sok-sok pozitív jellemzőt elmondott, csak azután árulta el ennek a könyvnek a valódi milétét. Ez a könyv kicsi és tartalmas, elfér a zsebünkben, nem nehéz, ott lehet velünk bármikor, otthon, úton, nem megy szét, nem kopnak el, nem esnek ki az oldalai, mint a valódi könyvnek, ez a könyv mindig erőt ad nekünk, ezen a könyvön keresztül beszél velünk a Jóisten, ez a könyv fohász. Ez a könyv a RÓZSAFÜZÉR. Továbbiakban egy lelkiatya életéről beszélt, akit sokszor hívtak súlyos betegségben szenvedő emberekhez, hívőkhöz, nem hívőkhöz egyaránt egy kórházba, és ez a lelkiatya, még mielőtt az illető fekvő betegeket megszólította volna, elmondott jelenlétükben egy tizedet a rózsafüzérből. Fölolvasta még II. János Pál pápa és Liseux-i Kis Szent Teréz szép gondolatait a rózsafüzérről.
Az áldás után következett a körmenet, melynek keretében kiment a menet egészen a karcsai úti nemrég felújított Mária-szoborhoz, közben a rózsafüzért imádkozva. Az örvendetes rózsafüzért a plébános úr imádkozta, kivéve annak 3.tizedjét, amelyet már a Mária-szoborhoz érkezve a Mária Légió egyik helyi tagja mondott el. A tizedek között pedig a kántor úr vezetésével Mária-énekek csendültek fel. Nagyon szép volt a körmenetben menni épp már sötétedéskor, amikor is a hívek meggyújtották a gyertyákat. Elöl ment a kereszt, utána a tűzoltók vitték felváltva a szintén felújított Mária-szobrot Kovács Lipót tűzoltóparancsnok vezetésével, majd a papság és a hívek. Megemlíteném még a szobor feliratát, amely részlet az egyik Mária-énekből:”Nem vagyunk árvák, van édesanyánk, ki a magas mennyekből gondot visel ránk!”
A körmenet, miután visszaért a templomba, még elimádkozott egy imát a plébános úr, majd mire vége lett a szentmisének, majdnem hét óra lett. Mindenkit meghívott nyomatékosan még a községházára egy kis agapéra, ahol finom süteményekkel és frissítővel kedveskedtek a zarándokok számára a helyiek. Ettől persze elsődlegesebb oka volt a hívásának az, hogy ott még beszélgessünk el egy kicsit, ne siessünk haza, ismerkedjünk, társalogjunk.
A mi utunk most amolyan különleges volt Dercsikára, mert javaslatomra biciklivel mentünk, mert még elég kellemes volt az idő. Pontosabban Diósförgepatonyig vittük a kerékpárokat az új vonaton, vissza pedig Szentmihályfáig kerekeztünk. Kellemes érzés volt tapasztalni a vonaton, hogy hova tovább, egyre több jegykezelő szolgál ki bennünket magyarul.
Zilizi Kristóf, Felvidék.ma
