(+Képgaléria) Az Őszirózsa Nyugdíjas Klub és Búcs Község Önkormányzata közös szervezésében került sor az Esterházy János Könyvtár névtáblájának felavatási ünnepségére.
A rendezvény az Esterházy parkban a komáromi Gaudium vegyeskar a Szózat énekével vette kezdetét, majd Kéty Anna, kultúrfelelős köszöntötte a megjelenteket, köztük Hetényi Józsefet, a Celldömölkön élő helytörténészt – Esterházy János volt gulági cellatársát.
Kétyi Anna ünnepi köszöntőjében elmondta az Esterházy János Könyvtár névtábla felavatása méltó befejezése az Esterházy János Könyvtár szellemi alapkőletételének, valamint az Esterházy szobor és Emlékpark felavatásának 7. évfordulójáról való megemlékezésnek.
„Hetényi József küldetésének tartja továbbadni Esterházy János testamentumát, és úgy gondolta, e nemes célra felajánlja saját könyvtárát is – közel 900 kötetet – , így született a gondolat, hogy könyvtárunkat – amely az Esterházy Emlékparkban található, szintén Esterházyról nevezzük el. Gyűjtőhelyet kívánunk biztosítani mindazon dokumentumoknak, gondolatoknak, amelyek Esterházy János szellemiségét megőrzik és tovább örökítik. Ez alkalomból Emlékfát ültettünk, amely az emlékezésen túl jelképezi majd az erős gyökereket, amelyből a fa táplálkozik, ahogyan nekünk is az erős gyökerek adnak erőt ahhoz, hogy hitünkben, nemzetiségünkben megmaradhassunk, növekedhessünk. Az Emlékfa alatt Szigeti János Búcs Község polgármestere és Peczár Károly az Esterházy János Társulás elnöke egy urnát helyezett el, amely urna tartalmazza mindazon üzeneteket, amelyeket az alapítók az utókorra hagynak. Ezt az urnát 25 évre lezárták, hogy az utánunk jövő nemzedék 2037-ben feltörhesse” – mondta az ünnepség főszervezője.
Ezt követte a Sidó Szilveszter és Vass László által faragott névtábla felavatása és koszorúzása. A névtábla elkészíttetését a Bethlen Gábor Alap támogatta.
Az ünnepség a községi hivatal dísztermében folytatódott. A Gaudium vegyeskar megnyitó fellépése után Pelle István pedagógus méltatta Esterházy János életútját, munkásságát.
Esterházy János élete nemcsak a felvidéki magyarság számára példaértékű, hanem a 20. századi magyar történelem egyik kiemelkedő keresztény-szocialista politikusát, hazafiját ismerhetjük meg benne, aki elveihez valló kiállása miatt végül mártírhalált halt
Trianon után azon fáradozott, hogy mindenkor törvényes alapokon állva, szellemi és erkölcsi erejével próbálja kivívni mindazt, ami az anyaországtól elszakított magyarságot törvényesen megilleti. A történelmi magyar gondolkodásmód képviselője volt, sohasem élt benne gyűlölet más nép, más nemzet iránt, a magyar állameszme ugyanis befogadásra és nem kizárásra épül. Magatartásával egyértelművé tette, hogy a fasizmussal és a nácizmussal semmilyen kompromisszumot nem lehet kötni. 1942 májusában az akkori szlovák parlament egyetlen képviselőjeként nem szavazta meg a zsidók deportálását elrendelő, illetve utólagosan legalizáló törvényt, amikor mások, döntéseik következményeiben tőle felelősebb politikusok Hitler győzelmére esküdtek, szavaztak vagy koccintottak. Magyarságszolgálatának egyik legékesebb bizonyítéka, hogy nem hagyta el a kisebbségi sorban maradókat, 1938 őszén az ötvenezer kívül rekedt magyarral maradt. Szót emelt Magyarország hitleri megszállása ellen is, ezért a nyilas hatalomátvétel után Budapesten bebörtönözték. 1944 végén szabadult, és bujkált a Gestapo elől. 1945 tavaszán az új csehszlovák hatóságoktól a magyarság védelmét kérve, tiltakozott a kassai kormányprogram magyarellenes pontjai ellen. Elfogták, a Szovjetunióba vitték, ahol tíz év munkatáborra ítélték. 1947-ben a csehszlovák népbíróság, mint hazaárulót, fasisztát és kollaboránst távollétében halálra ítélte azzal az indokkal, hogy az általa vezetett szlovákiai magyarság bomlasztotta fel a csehszlovák államot. Így személyében az egész magyarságot marasztalták el. A súlyos tüdőbeteg Esterházyt 1949-ben küldték haza Szibériából, ítéletét „kegyelemből” életfogytiglanira változtatták. 1956-ban a morvaországi Mirov börtönébe vitték, ahol 1957. március 8-án elhunyt. A családnak a maradványait sem adták ki, hamvainak helyét ma is titokban tartják, mintha a politikai erők attól félnének, hogy újrakél belőlük. A huszadik század e gerinces, önfeláldozó magyar politikusának jogi és politikai rehabilitációja a mai napig nem történt meg.
A leánya, Esterházy-Malfatti Alice, a szlovákiai magyar kisebbség képviselői, a Magyarok Világszövetsége és a magyar kormány támogatásával 1989. november óta igyekszik elérni, hogy Esterházy Jánost Szlovákiában rehabilitálják. Ez máig nem sikerült. 1993-ban Göncz Árpád akkori köztársasági elnök kérésére az orosz legfelsőbb bíróság Esterházy ítéletét semmisnek mondta ki, s rehabilitálta őt. Ez azonban Csehországban és Szlovákiában mind a mai napig nem történt meg, hivatalosan továbbra is háborús bűnös. A lánya 1994-ben kérelmezte az eljárás megújítását, de a bíróság ezt szlovák és cseh történészek szakmai ítéletére hivatkozva elutasította. 2007.április 20-án Sólyom László köztársasági elnök újra rehabilitálást sürgette egy konferencián, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia szervezett a gróf halálának évfordulója alkalmából. „Hogy néz az ki, hogy mindenki tisztel egy háborús bűnöst, hivatalosan politikusok kiállnak mellette, ugyanakkor ő jogilag és papíron még mindig a lehető legsúlyosabb elítélést hordozza magán” – mondta az egykori köztársasági elnök.
Kétyi Anna részletet olvasott fel abból a levélből, amelyet lánya, Esterházy-Malfatti Alice írt a névtábla felavatása alkalmából, majd Hetényi József szólt a szentéletű grófról, akit börtöntársai úgy jellemeztek, hogy ő a „Magyarok szenvedő Krisztusa”. Felkérte a ma ifjúságát, őrizzék Esterházy János emlékét, aki szenvedést és a halált is vállaló mártír tanúságot tett magyar nemzete iránti hűségéről, a népek közötti béke iránti vágyáról és Istenbe vetett bizalmáról.
Az ünnepi műsorban ismét a komáromi Gaudium vegyeskar lépett fel, majd ezt követte az emlékplakettek átadása.
További fényképek a Képgalériában tekinthetők meg.
Miriák Ferenc, Felvidék.ma
