Az Ige kétreflektoros, személyes csendjében, egyrészt a 295. éve megjelenő protestáns Losung, másrészt a római katolikus Pensieri Eucaristici 2025 napi Igéinek a reflektorfényében – Dosztojevszkijtől tanulva jó 50 éve – feljegyeztem 2025-re vonatozó terveimet. Például az ünnepszociológiai, valamint a hitéleti prognózisok, világtendenciák tanulmányozását, spirituális weboldalam tervezetét, a világvallások szociológiájának infografikai előrejelzéseinek tallózását. Meg a Szentlélek általi, pneumatikus lét- és sorsszemléleti vázlatokat, és tervezett könyveim, cikkeim, fordításaim rendjét, napi beosztást alkotva a munkahatékonyság érdekében.
S ekkor, a hajnali, immáron tűzijáték és petárdarobbanások nyomán támadt csendbe berobbantak az újabb rettenetképek, hírek. A BBC és a CNN képeit váltogatva néztem arról, hogy legkevesebb tíz ember életét vesztette, amikor a tömegbe behajtott egy autós New Orleansban, az USA-ban. Az eset helyi idő szerint hajnali negyed négykor történt, a turisták körében népszerű French Quarterben, a híres, éttermekkel, éjszakai lokálokkal és bárokkal teli Bourbon Streeten. A vezető nagy sebességgel hajtott az utcán szilveszterező tömegbe, majd kiszállt, és lövöldözni kezdett. Magdeburgi mészárlás után, karácsonyromboló borzalmak után itt van már az újévet befátyolozó újabb, nem is sejtett döbbenet. Hét évtized számolatlan emberi drámája nyomán, lelkészként gyülekezetben és börtönökben hallott gyónásokban edzett lelkemben most eltörött a mécses. Először ellenállhatatlan könnyekben törtem ki, s csak ennyit tudtam ismételni:
Meddig Uram, meddig?
Bűnegyetemesség – kegyelemegyetemesség
A magdeburgi és New Orleans-i képsorok belső cikázásában próbáltam Isten előtt leroskadva előhozni bibliai, teológiai, létfilozófiai, logoterápiai (V. Fankl) és Logosz/Ige-terápiai, értelmezésszükségleti ismereteim segítségével tudati szintre hangolva, ha megokolni nem is tudó, de legalább valamennyire értelmező mondatokat, szempontokat. Előhalászni és felerősíteni imával, Bibliával, lét- és sorsismereti válaszok ütköztetésével. Nehéz, bizony nehéz bármit is mondani, írni. Mégis kell…
Az első, amit magamra parancsoltam, az a csend. Pánik, sápítozás nélkül. És az események drámai horizontján túlra tekintő magyarázatigény. Nem az a fő kérdésem, hogy vajon ki és miért követhette el ezt a 2025. évet félrevert lélekharangként bevezető eseményt. Inkább ez:
mi is lepleződik le ebben a tragédiában és magdeburgi testvérdrámájában? Egyetemesen. Mit kellene, lehetne tenni ebben a helyzetben? Mit, ami megelőzheti, világméretű prevencióként vagy meghaladhatja az eddigieket az előrejelzésben, védelemben?
Elsőként ez az oly’ gyakran feledett vagy sokak által el sem fogadott bibliai tény tolul szívemben értelmem elé: mindnyájan ugyanabban a létezési státuszban vagyunk. Ez pedig a totális romlottság (Dordrechti Hitvallás), a totális korrupció (Kálvin), az egyetemes Isten-ellenes lázadás status quo-ja. Minden szépítés, magyarázkodás, cáfolás, okoskodás ellenére. Ite factum est – ez a tény, ahogyan a Bibliában többször olvashatjuk, mint elégszer! Németországban és az USA-ban, Magyarországon és a világ legeldugottabb sarkában igaz ez. Egészen konkrétan Dániel imádságának ténymegállapításaként 3000 éve:
„Mi ellene lázadtunk, és nem hallgattunk Istenünknek, az Úrnak a szavára. Nem az ő törvényei szerint éltünk” (Dániel 9,9-10).
A másik tényigazság is rögtön felmerült lelkem belső őrtornyában: nem Isten szabadítja ránk Szodoma és Gomora életbénító büntetését, hanem a mi létlényegünk, status quo-nk önbeteljesítő drámája lesz nyilvánvalóvá egy-egy ilyen eseményben koncentráltan. Isten-hiányos, élettisztelet-hiányos, önigazságainkat bálványozó emberséghiányos romlottságunk Wilhelm Bosch-i képszerűségnél is drasztikusabban szakad ránk. A jóléti társadalom, a keresztyénségben verbálisan tetszelgő emberi felületesség belső tartástalansága mered elénk az eseményekben. A hitetlenség meztelenségével. Hitünk látszathitté silányult, hitbeli erkölcsi parancsaink szóvirágokká üresedtek. Ady döbbenetesen írt erről száz éve:
„Jöttünk rossz erkölccsel rossz helyre,
Volt útonállók új útban állóknak
Helyünkön meg nem tudtunk állni
…Megöltük és kibűnöztük magunkat.
S elveszünk, mert elvesztettük magunkat”
(A szétszóródás előtt). Micsoda bibliás, mély és jaj, mily’ prófétikus szavak ezek: „Megöltük és kibűnöztük magunkat./S elveszünk, mert elvesztettük magunkat”. Dániel próféta, akit Ady is idéz önismereti tükröt tartó verse élén, népe, vallása önleleplezése feljajdulásában mindennek ellenére megpillantja a reményt: de „a mi Urunk, Istenünk irgalmas és megbocsát” (Dán 9,9). Minden önbálványozó illúziót szerteoszlat prófétai szava: „Nem tértünk meg bűneinkből, és nem törődtünk igazságoddal. Ezért az Úrnak gondja volt arra, hogy elhozza ránk a veszedelmet…hiszen nem hallgattunk az ő szavára” (Dán 9,13-14).
Lét- és létezési értékvesztések ellenében imaszövetség, egyházi és világi erők összefogása.
Igaza lett Peter Berger világvallás kutatónak, aki 1996 óta írta, mondta:
nem a világvallások versenyfutása lesz csupán oka a 21. századi emberiségnyi pokoljárásnak, hanem a hitetlenség és a hitek, vakhitek, álhitek küzdelme.
Emellett a lét- és létezési értékvesztés lesz a legnagyobb kihívás a digitalizáció korában. Amikor egyrészt a mesterséges intelligencia és más digitális eszközök révén elmechanizálódik és elvész az emberlét és az ember értéke. És a minden eszközzel világuralomra törő világvallások külső akciókkal teszik kérdésessé saját magukat és a vallások béketeremtő ősi elhivatottságát.
Szilveszter hajnali józanságban keresem Isten előtt, coram Deo a helyes és alkalmazható, operacionális cselekvésmódot, választ. Elsőre most sincs más, mennyei tanácsként érkező üzenet, mint ez: térdre, imára! Egyénenként, nemzetként, világvallásként, keresztyénségként, felekezetként. Minden irány és irányzat koncentrált spirituális energiakoncentrálásával, a Szentlélek pneumatikus vezetésével, menedzselésével.
Ézsaiás prófétai üzenete egyetemesen hangzik fel ma újra, még inkább felerősítve a vérengzések könny-, és vérfoltjaival:
„Én, én vagyok az Úr, és rajtam kívül nincsen szabadító!” (Ézs 43,11).
Csak az Ő Fia, a Szabadító, a Jehosuah Jézus. Az ima-világösszefogás segíthet az éberség magasabb fokozatra kapcsolásában. Egyházak és hatalmak, kormányok és vallások, mindenféle szolgálat, Uram bocsá’, még a titkosszolgálatok, CIA és a nemzeti szolgálatok éberségének konszonáns magasabb fokozatra kapcsolásával. Emellett ezek még intenzívebb, szervezettebb, publikus együttműködésének megteremtése, intézményesítése kell ahhoz, hogy megvalósuljon a prófétai látomás, ami nélkül a 21. században sem boldogulunk, s amiről dicséretünkben így énekelünk
„A várfalakra őrök álljanak,
Kik bátran szólnak harcra készek,
Ha éj borul le, vagy ha kél a nap”.
Éberségre éjjel-nappal, egyháziak és nem egyháziak, hivatásos és önkéntes éberek világkoalíciójára késztetnek az események. Reménység szerint a világméretű imakoalíciót, lét-és életvédelmi szövetséget kikényszerítheti a józan belátás 2025-ben. Ezért imádkozzunk, ahol csak lehet: nyilvánosan és egyéni csendességünkben, minden felekezetben.
„Mert az Istennél semmi sem lehetetlen” (Lukács 1,37).
Egyedül Ő és az Általa belátásra vezetett döntéshozók, önkéntes imádkozók milliói fogják helyesen, innovatívan értelmezni az értelmezhetetlent! És kialakítani a hatékony életoltalmazást. Imádkozzunk szakadatlanul azért, hogy 2025-ben ez megvalósulhasson.
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
