„Nagyböjtben járunk, magábaszállásra int a böjti időszak” – írta Esterházy János a Prágai Magyar Hírlapban, 1934. március 17-én.
A Rákóczi Szövetség idei Esterházy János Emlékünnepség és Díjátadó rendezvényét Budapesten, az Országház Felsőházi termében ezekkel a gondolatokkal nyitották meg.
Esterházy János így elmélkedik:
„Mennyi bölcsesség rejlik ebben a nagyböjti magábaszállásban!
A természet is ilyenkor újhodik meg. Leveti régi, elnyűtt ruháját, hogy friss erőre tegyen szert és nekiinduljon a tavasznak.
Mi is belefáradtunk már ilyenkor a földi létnek hosszú hónapok folyamán torlódó, csalódást, bánatot osztó napi eseményeibe, és meg akarunk szabadulni a földi hiúságok, előítéletek nyomasztó terhétől. Jobban, mint máskor, érzi lelkünk, hogy igazi gyökere túl a földön kell legyen, és áhítozza e földöntúli kérdésekkel való foglalkozást,
hogy lelkiekben felvértezve, tavaszi lendülettel vállalhassuk ismét az élet küzdelmét.”
A Rákóczi Szövetség minden év márciusában Esterházy János előtt tiszteleg és Esterházy-díjat adományoz olyan személyeknek vagy intézményeknek, akik az ő szellemében a magyar közösség szolgálatában kiemelkedő tevékenységet fejtenek ki.
2025-ben Dominik Jaroslav Duka bíboros, a prágai római katolikus főegyházmegye nyugalmazott érseke és a Kárpátaljai Magyar Nagycsaládosok Egyesületének képviselője vehette át a rangos kitüntetést. Képes beszámolónk ITT>>>.
A díjak mellé az asztalra helyezték Esterházy János rózsafüzérét, amit a mírovi börtönben tartott magánál.
Ez volt az egyetlen tárgy, amit a családja megkapott a börtönben töltött idő után. Kenyérbélből, spárgából és cigarettapapírból készítette Esterházy János.
A rózsafüzért a budapesti Nemzeti Múzeum restaurálta, és a magyar országházban Dominik Duka bíboros áldotta meg.
A megszentelt emléktárgy ezután az alsóbodoki Esterházy Zarándokközpontba került, a vasárnapi szentmisén a Szent Kereszt felmagasztalása kápolna oltárára helyezték.
HE/Felvidék.ma