„A népszabadság születése napját”, vagyis a március forradalom első évfordulóját, ahol csak lehetett, megünnepelték Magyarhonban. Ünnepelt Debrecen, Kolozsvár és Szeged, megemlékeztek róla a honvéd alakulatoknál, de még a császáriak által megszállt országrészekben, így például a felvidéki Losoncon is. A sorból nem maradt ki a körülzárt Pétervárad és Komárom sem.
Amikor 1848 decemberének derekán megindult a császári-királyi hadsereg koncentrikus támadása Magyarország ellen, az ellenség december 30-án jelent meg Komárom falai alatt. A 7700 fős védősereget megadásra szólították fel, de báró és nemes kesselőkői Majthényi István vezérőrnagy ezt megtagadta.
A Duna Gibraltárja azonban meginogni látszott, ugyanis Majthényi hamar elbizonytalanodott. Makk József alezredes, tüzérségi parancsnok erélyére volt szükség, így 1849. január 7-én Majthényi leköszönt és helyére nemescsói Török Ignác mérnökkari ezredes került, akit Kossuth hamarosan tábornokká nevezett ki.
A haditanácsra támaszkodva az aktív védelem mellett döntött, így a 12 ezer főre duzzadt védősereg sikerrel verte vissza a császáriak támadásait, februárban, aztán pedig márciusban több alkalommal hajtott végre kitörési kísérleteket Izsa és Hetény, valamint Újszőny térségében.
Szinnyei József, a komáromi 204. honvédzászlóalj főhadnagya az események krónikásaként az alábbiakat rögzítette: „Március 11-én három zászlóalj gyalogság, egy osztály huszár 3 háromfontos ágyúval kémszemlére ment Zsitvatő felé. Körülbelül háromnegyed órányira Komáromtól egy újonnan készült védsáncolatra bukkantak, melynek hátterében támaszul kis erdő terül. A közeledő mieink 12 fontos ágyúk élénk tüzelésével fogadtattak. Elesett részünkről egy ló, egy tüzér pedig megsebesült.
Március 13-kán az új szőnyi erősségből 16 derék Attila-huszár fél-század német vasas attaque-ját fogadta és játszotta ki remonta lovakon, a nélkül, hogy a huszárok közűl csak egy is megsebesült volna.”
Makk tüzér alezredes a védelem motorja volt, aki újságcikkei révén buzdította védelmet, így nem véletlen, hogy március elején felszólította az erődben lévő „költészetben jártas hazafiakat”, hogy írjanak az évfordulóra költeményt, méghozzá „harci dalt” a Rákóczi-indulóra, egy „szabadságdalt” a Fóti dal, és egy „tüzér dalt” a Marseillaise mintájára.
A Komáromi Értesítő ünnepi száma arany betűkkel jelent meg.
„Az első cikk »Szabadság. Egyenlőség. Testvériség. Márc. 15.«Rózsat’itól, így kezdődött: »Üdvözöllek imádott, vérben fürdő magyar hazám e nagy napok nevében! Üdvözöllek szűz vár, igament Komárom! egyik lét-támasza árva nemzetünknek, Március 15-kének nevében!«… Lelkes szavakkal buzdítá a hadsereget és polgárokat kitartásra s hazaszeretetre. A cikk címében a »Március 15« rózsaszínnel vonatott be, a hajnalpírt jelképezve. A második cikket »Március tizenötödike« címmel Árky írta. Ezután következett a »Szabadságdal« Jánosi Páltól és »Tüzérdal« Elemértől. Végül a negyedik oldalon: »Hiteles Csatázásaink. Kivonatban a »’Közlöny’ után», ’Legújabb’ és ’Legeslegújabb’, melyben egy Pestről jött egyén beszéde után írták, hogy Palotánál nagy csatánk volt, hol 36 ágyút vettünk el az ellentől és hol maga Windischgriitz[sic!] is megsebesült. Az első oldal kerete azonban fekete volt, mert a rámázolt arany véletlenségből lepörgött. Ez kissé különössé tette az ünnepi számot. – Este a várban fényes bál volt, hova a városi családok is hivavatalosak[sic!] voltak; kik miután a vár kapúi esti 7 órától reggeli 7-ig zárva tartattak, kivilágos kiviradtig[sic!] mulattak.”
A szerző hadtörténész.
Babucs Zoltán/Felvidék.ma
