1994 óta úgy járok Omega-koncertekre, hogy megyek, mert talán ez az utolsó lehetőség. Ahogy múlik az idő, egyre tompul ez az érzés, ahogy most hétvégén, Csehországban is.
Amikor két évvel ezelőtt az „Omega-menedzser” Trunkos Andrásnak ezt elmondtam, ő azt ajánlotta, hogy az 50-es budapesti koncertre akkor mindenképpen menjek el. Akkor még ő sem tudhatta, hogy 2014-ben százezrek előtt játszik majd az Omega a Hősök terén, valamint az új, ún. „Omega Oratórium és Rapszódia” műsorok átütő sikeréről sem. Ez volt most Csehországban is, csütörtökön Prágában, pénteken pedig Zlínben. Mi az utóbbin jártunk, úgy, hogy már olvashattuk az Omega Oratórium fb-oldalán a prágai visszhangot, miszerint „a prágai Kongresszusi Központ zsúfolásig telt nagytermében olyan ováció köszöntötte az Omegát, amely nem csak a Lucernát idézte, de túl is tett rajta. Az elmúlt évek leglátványosabb, lendületes előadása volt, óriási hangulatot varázsolva! A prágai közönség mindig fantasztikus!”.
Volt tehát mit várni, és nem hiába! Zlínben duplázott az Omega. Az új műsor teljesen más élményt, hangulatot ad, mint az utóbbi időben – a Felvidéken is többször láthatott – Omega életműkoncertek, melyeken általában csak az 1987-es Babylon-albumig csendültek fel a jól ismert számok. Az Omega viszont azt követően is kiadott három olyan lemezt (Trans and Dance – 1995, Egy életre szól – 1998, Égi jel – 2006), amely a második Omega-aranykorszak, az ún. űrrock méltó folytatása. Zeneileg, a szövegvilágba ugyanis egyre inkább bekerült az Isten, a gondviselés, a Teremtés üzenete. Mindez pedig egy csodálatos szimfonikus zenekarral erősítve. A „rendes műsoridő” utolsó számaként előadott „A keresztút vége” című dal végén óriási élmény volt, amikor a nemzeti trikolórba ágyazott Omega-logó megjelenítése után szinte eksztázisban tapsolta a csehországi közönség az 52 éves zenekar teljesítményét. Természetesen ezután felcsendült még a Gyöngyhajú lány is, majd egy újabb ráadás következett.
Hallani, hogy talán a Felvidékre is eljön az Omega Oratórium, mely már sok templomban előadva varázsolta el a közönséget. A komáromi református templom például nagyszerű helyszín lehetne. Lesz-e – még nem tudni, azt viszont igen, hogy folytatás igen, hiszen az Omega-honlapon már most olvasható, hogy április 18-án, Berlinben a Szent Pál templomban lép fel az Omega.
„Vándor, egy régi dalt hallgatok / Mindent, ami csak szívből szól, vállalok / Jöttünk a semmiből és ébren álmodunk / Ez egy életre szól.” (Részlet Trunkos András dalszövegéből)
Oriskó Norbert, Felvidék.ma
Fotó az Omega Oratórium fb-oldaláról {iarelatednews articleid=”40203,34610,34609,34584,29159,28856,23423″}
