Immár évtizedes hagyománynak számít, hogy az 1805. december 2-án, a dél-morvaországi Austerlitz (Slavkov u Brna) város közelében lezajlott „három császár csatájának“ évfordulója alkalmából rendezett programsorozat keretében a székely és magyar hagyományőrzők, valamint a helybeli magyar és morva polgárok ünnepélyes keretek közt emlékeznek meg a napóleoni háborúban Telnice községénél elesett székely-magyar harcosokról. Az idei november 29-ei szombati délután sem volt máshogy. Az ünnepélyes koszorúzáson a fentiekben említett közel száz résztvevőn kívül még tiszteletét tette a Hargita Megyei Kultúrális Központ Hargita Megyei Tanácsa képviseletében Silló Ágota asszony, Magyarország Országgyűlésének Nemzeti összetartozás bizottságának küldöttsége, melyet Pánczél Károly képviselő úr vezetett, Magyarország Prágai Nagykövetsége nevében Disztl Antal tanácsos úr, továbbá Szávay István országgyűlési képviselő úr és nem utolsósorban Csikány Tamás ezredes úr vezetésével a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának félszáz hallgatója.
A megjelent közel kétszáz megemlékezőt Lelovics Pál, a Brünni Magyar Polgári Egyesület elnöke és Hanika Mónika, az egyesület vezetőségi tagja fogadták. A Cseh Köztársaság és Magyarország állami himnuszának elhangzása után Telnice község polgármesterének, František Kroutil úrnak köszöntő beszéde hangzott el, melyben többek közt ezt mondta: „Most nem azért vagyunk itt, hogy a győztes hadjáratát dicsőítsük, vagy a vesztes fél vereségét ünnepeljük, hanem azért, hogy a megemlékezés tiszteletét fejezzük ki azoknak, akik életüket a „három császár csatájának“ oltárára tették, és ezzel egyben a nemzetük, utódaik jövőjének oltárára is.“, majd a polgármester beszédét így folytatta: „Ez alkalommal ezért szeretném megkérni Önöket, hogy a mai napon ne csak az austerlitzi csata áldozataira emlékezzünk, hanem azokra is, kiknek napjainkban, bárhol a világban, hasonló nehéz sorsot kell megélniük. Aki imádkozni tud, kérem mondjon egy rövid imát a csatában elhunytakért, valamint azokért is, kiknek szenvedéseit a jelenlegi háborús, ellenséges konfliktusok okozzák.“ Végezetül Kroutil úr megköszönte a csaknem 1200 km távolságot buszozó székelyeknek és a többi magyarországi hagyományőrzőnek, egyetemistáknak, hogy példamutató tiszteletüket bizonyítva, ismét eljöttek a telnicei koszorúzási ünnepségre.
A polgármester úr beszédét követően Pánczél Károly úr, a Magyar Országgyűlés NÖB elnöke adta elő magvas, elgondolkodtató ünnepi gondolatait, melyet így kezdett: „A székely hősök emlékét őrző kopjafa és emlékoszlop mellett állva, a napóleoni háborúk egyik legjelentősebb csatájára emlékezünk. A „három császár csatájában”, a Habsburg Birodalom seregében, két székely gyalogezred és két huszárezred vett részt. A Sepsiszentgyörgyről, Tövisről, Nagyszebenből induló ezredek vesztesége több mint 1700 fő volt, hatalmas áldozatot hozva császárukért, királyukért és mindenek előtt a becsületükért.“ Majd a képviselő úr beszédében feltette a költői kérdést, melyre a választ is megadta: „Miért tekintjük hősnek az Austerlitznél küzdő magyar katonákat? Mert elszántságuk elsősorban hazájuk védelmének szólt. Hősök ők. A kötelességteljesítés hősei, a bajtársiasság hősei. A helytállás hősei. Az országnak, a hazának szüksége volt rájuk, szüksége volt az erejükre, kitartásukra. Ők ennek a szellemében cselekedtek. Ami adott esetben a vérükbe, életükbe került. Nem készültek hősnek. Erdélyi férfiak, fiúk is szívesebben élték volna mindennapi életüket családjuk, barátaik körében. De a parancs háborúba szólította őket. Katonai esküjük szerint helytálltak, önfeláldozó hazafiságukat a magyarság jövőjébe vetett hitük táplálta.“ 
Majd a szónok így folytatta: „A 20. század vesztes háborúi és azok következményei ültették el a közvéleményben azt a nézőpontot, amely szerint a magyar történelem a mohácsi csata óta szükségszerűen bukásra ítélt, reménytelen szabadságharcok és háborúk sorából áll. Ez a nemzeti büszkeségre és öntudatra nagyon veszélyes és téves nézet. Ennek megváltoztatása alapvető követelmény ahhoz, hogy a magyarság visszanyerhesse büszkeségét és összetartó erejét. Katonahőseink tiszteletének visszaállítása a nemzetépítés egyik alappillére kell, hogy legyen. Tudatosítani szükséges hadtörténelmünk nagyívűségét és azt, hogy annak hősei oly sokan vannak az egyszerű közvitézektől a legendás hadvezérekig, amellyel alig kelhet versenyre más nép. Hőseink tetteikkel igazolták bátorságukat, nemzetük és bajtársaik iránti elkötelezettségüket.“ Pánczél képviselő úr ünnepi gondolatait ezzel a szavakkal zárta: „A székely huszárezredek hősiességére emlékezve állunk itt a székelyföldi tölgyből faragott kopjafánál, mely a magyarság egyik megrendíthetetlen jelképe, mely mögött, ha földrajzilag nem is, de egy lélekben erősen összetartozó nemzet valósága áll.“
Pánczél úr felszólalását országgyűlési képviselőtársa Szávay István úr rövid beszéde követte, melyben a képviselő úr a morvaországi magyarokhoz szólva, egyebek közt, kihangsúlyozta: „Önök itt, az Anyaországtól távoli vidéken máig becsülettel őrzik hős katonáink emlékét. Ugyanolyan kitartóan és megalkuvás nélkül teszik mindezt, mint amilyen kitartó hittel egykor őseink küzdöttek itt a Hazáért. Önöket itt, Morvaországban hál’ Isten senki nem háborgatja abban, hogy leróják kegyeletüket a magyar hősök emléke előtt. Senki nem akarja Önöktől elvenni az emlékezés szabadságának, a magyar identitás korokon és határokon átívelő megőrzésének lehetőségét.“
A megemlékezés harmadik ünnepi felszólalója, András Zoltán úr a csíkszéki Gál Sándor Egyesület tagja volt, aki a székely hagyományőrzők képviseletében szólott. Megható beszédében többek közt ezt mondta: „Austerlitz vidéke Európa egyik leghíresebb és legjelentősebb hadszíntere a történelemben. A székelyek csatatere, Telnice, ma úgy ültet dombjaira, lankáira, hogy meséljen nekünk. Telnice messziről hívott, szolított ma egybe bennünket, hogy tanuljunk Tőle.” Majd így folytatta: „Austerlitz ma az Európai Hagyományőrző csapatok méltó találkozóhelye. Bár eljátszodjuk az egykori csatát, szívünkben és lelkünkben ma békét teremt ez az emlékezés. Ma itt e földön tudatosul bennünk igazán, hogy nekünk katonai hagyományőrzőknek legfőbb feladatunk és dolgunk múltbeli hadikultúránk megkeresése és felmutatása a mai világunkban.”
A Kárpát-medence túloldaláról jött szónok a figyelmes hallgatóságnak továbbá ezt mondta: „Katonai emlékezésünkkel üzenjük a nagyvilágnak, hogy minden egymással háborúskodó nép életében egyszer eljön a pillanat, amikor a kölcsönös tisztelet és megbecsülés jegyében „Rendezni kell közös dolgainkat!”…„Mindezek szellemében jöttünk 2014-ben is Erdélyből, hogy székely harcos elődeinknek kopjafája, és az elesettek emlékműve előtt meghajtsuk fejünket. Elindultunk székely őseink nyomába, hogy a Mária Terézia által katonaszolgálatra hívott székely elődeink vitézi helytállását megtiszteljük itt, Morvaország e szegletében.”
Az ünnepi szónoklatok után a kopjafa – emlékmű megkoszorúzása következett, melynek megható ünnepélyességét Udovecz György hagyományőrző ezredes által vezetett magyarországi hagyományőrzők díszsortüze még jobban növelte. A távolra hallatszó díszlövések után, már hagyományosan, a székely himnusz közös eléneklése következett. Az ünnepi megemlékezés Lelovics Pálnak, a BMPE elnökének zárszavával végződött, melyben nagyra értékelte a vendégek és Nagy József úr által szervezett székelyföldi hagyományőrzők fáradságot és anyagiakat nem kímélő megtisztelő jelenlétét, hogy eljöttek ide, a morvaországi Telnicére, arra a helyre, ahol dicső őseink nyughelye található. És mivel a zord időjárás által az ünnepi összejövetel résztvevői felmelegedésre szorultak, a BMPE és Telnice község közösen a meghívottakat egy kis meleg italra, ételre invitálta a közelben lévő kulturális sportegyesület tánctermébe, ahol a Kárpát–medencéből érkező honfitársak, a kitűnő cseh sör mellett, késő estig élvezték az együttlét, az egymásra találás kebletmelegítő érzését.
A csatában hősiesen harcoló székely-magyar honvédek és huszárok emlékére Telnice községben két kopjafa áll. Az első kopjafa már 2006-tól emlékeztet az itt hősiesen harcoló honfitársakra. A második kopjafa – emlékművet, Magyarország Honvédelmi Minisztere védnöksége alatt, 2011. december 3-án František Kroutil, Telnice polgármestere, Pál István, a szovátai 15. Mátyás Huszárezred tagja és Lelovics Pál, a Brünni Magyar Polgári Egyesület elnöke közösen leplezték le. A székelyföldről hozott kopjafa – emlékmű Kövér György hagyományőrző, a gidófalvi Szilaj Hagyományőrző Egyesület huszárjának remekműve, melyet 2012-ben Böjte Csaba testvér, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója is megszentelt.
BMPE, Felvidék.ma
