Egyszerűnek tűnt a feladat, hogy utána járok szülővárosom fejlődésének, melyen a XX. században keresztülment. Amint komolyabban foglalkozni kezdtem a témával, akkor döbbentem rá, milyen kevés információval rendelkezem szülővárosomról. Így hát faggatni kezdtem a környezetemben lévő felnőtteket, időseket. Úgy gondolom, talán igazán az előző generációk adhatnak válaszokat kérdéseimre.
Az elemzés feladata gondolkodásra késztetett, hiszen minden egyén máshogyan viszonyul szülővárosához. Rájöttem, hogy ezen fogalom minden ember számára más jelentőséggel bír. Tudva levő, hogy Királyhelmec a Bodrogköz szívében helyezkedik el. A város arculatát hosszú századok tudományos és technikai változásai formálták. A város területe már a neolitikumban lakott volt. Nevének első írásos emlékét, „Helmech”, a leleszi apátság adománylevele őrzi, 1214-ből. Eredetileg királyi birtok volt, így innen származik a későbbi megkülönböztető megnevezése – „Király” . A XIV. század elején már fejlett központ, vásárjoggal bíró mezőváros.
A XV. század második felétől 1526-ig Pálóczi-birtok, majd Perényi Péter tulajdona, aki itt megerősített várkastélyt építtetett, melynek romjai ma is láthatók a város felett ” Csonkavár ” néven. A mezőváros fejlődéséhez jelentősen hozzájárultak a XVI. század második felében és a XVII. század első felében a Nyári-, Thurzó-, Lorántffy- és Rákóczi családok. A Tokaj- vidéki borkivitel felfutása miatt jelentősen fejlődött a szőlészet. A XVIII. század második felétől Királyhelmec járási székhely volt, e betöltött szerepe elősegítette a kisváros fokozatos polgárosodását.
E rövid történeti kitekintő után tekintsük át Királyhelmec elmúlt 60 évének gazdaságát és kulturális életét, hiszen mint járási székhely és regionális központ meghatározta mindkét állami szektor fejlődését.
Az elmúlt rendszerben a kor szocialista viszonyainak megfelelően a környéken mindenekelőtt a mezőgazdasági szektor virágzott. A környékbeli telepeken szinte mindent termesztettek, ami a mérsékelt égövben megterem. Virágzott a gabonatermelés, a cukorrépa és takarmányrépa termesztése, míg a zöldségfélék közül a paprika és paradicsom volt jelentős. A lakosság többsége szövetkezetekben dolgozott, melyek gazdasági egység emberek százainak adtak munkát, mindennapi kenyérkeresetet. Az állatállományt tekintve a szarvasmarha- és sertéstenyésztés volt túlsúlyban. A 70-es években a várost Perbenyik községgel összekötő autóút mentén bútorgyár létesült, mely újabb tömegek számára biztosított bevételi forrást. A gyár 2001-ben privatizációs és egyéb gazdasági malőrök miatt megszűnt, ezzel növelve a térség munkanélküliséget. Ugyancsak a 70-es és 80-as évek fordulóján nyílt meg a fogyasztási szövetkezet áruháza és a borüzem helyi üzemrészlege. A 80-as években új lakó-telep épült a Kishegy déli lejtőin, bővült a kórház, mind az orvosok létszámát, mind pedig a szakrendelők számát illetően. Új épületbe költözött a postahivatal és az önkormányzata , így átalakult a város központi, információs, szolgáltatási rendszere. Az 1989-es rendszerváltást követő demokratikus folyamat eredményeként 1991-1996 között Királyhelmec tölti be a körzeti székhely szerepét az egykori járás területén. Jelenleg a közigazgatási körzet székhelye, fontos közlekedési-, kereskedelmi- és ipari központ Felső-Bodrogközben.
Bár a történelmi megpróbáltatások nem mindig kedveztek a zavartalan fejlődésnek, ma Királyhelmec vitathatatlanul Felső-Bodrogköz központja. Ma már közlekedési csomópont, itt van a közúti hálózat szíve, közeli vasútállomása nemcsak teherforgalmi, hanem személyszállítási szempontból is jelentős. Adottságainál fogva a város és környéke mezőgazdasági jellegű, szerény ipari háttérrel. Az államosítás és a kényszer által végrehajtott szövetkezetesítés kétségtelenül átmeneti károkat okozott a parasztbirtokok között. Ezen két történeti-gazdasági folyamat néhány eleme termelési szempontból segítette a korszerű művelési módszerek meghonosítását, illetve a gépesítést. Az állami gazdaság egykoron 6500 hektáron gazdálkodott, az állam ma már ennek csak a töredékével rendelkezik, ugyanis a magánvállalkozók felvásárolták a szabad földek többségét. Az élelmiszeripari vállalatok skálája még ma sem fedi teljes mértékben a lehetőségeket. Gyakori gondokkal küzdött a ma már stagnáló és lassan csődbe jutó Agroholding nevű cég. Korábban alapterméknek számító pasztőrözött tejet, tejfölt, túrót, és exportképes sajtokat állított elő, ők oldották meg a lakosság alapvető kenyér- és péksütemény- ellátását, néhány kisebb termelő mellett.
Az ipari vállalatok közül a hazai Interregion (fém- és vas elemek szerkesztése), és a külföldi részesedésű Stepanow (különböző ízesítésű alkoholok gyártása különböző árakon) és a GMP (tekercsek, ipari elemek gyártása) cégek telepedtek meg, melyek napjainkban is jelentősek. A 90-es évek végén indult meg a Ross-OZKN (varrással, különböző nadrágok,fehér neműk, pólók készítésével foglalkozott) nevű cég felfutása, amely ipartelep létesítésével hozzájárult a város fejlődéséhez. A textilcég a több mint 10 éves működés után, anyagi források hiányában megszűnt.
A mezőgazdaság egyik részterülete a szőlőtermesztés, mely nagy hagyománnyal bír városunkban. Az egykori borüzem a hazain túl Ung-vidék szőlőtermését is feldolgozta, s napjainkban ez heterogénebb képet mutat. A szőlő csaknem egésze mindig magántermelőktől származott. Tekintettel a hagyományokra, a tokaji borvidék közelségére, valamint a kedvező éghajlati és talajviszonyokra, az üzem szerepe továbbra is fontosnak mondható, különös tekintettel arra, hogy később megalakult a Királyhelmec és környéke szőlőtermelőinek polgári társulása.
A mezőgazdasági-, ipari termékek és a bor forgalmazásának nem utolsó feltétele a hatékony közlekedés biztosítása. Közlekedési vállalatok közül az Autóbuszforgalmi Vállalat (SAD) érdemel említést, ugyanis ez biztosítja csaknem az egész Felső-Bodrogköz autóbuszforgalmát, hiszen a teherforgalmat teljes egészében a magánvállalkozók bonyolították le.
A fejlődés egyik szembetűnő színfoltja volt pár évvel ezelőtt a város főterének átadása, vagyis a Millenniumi tér megépítése. A város főtere értékes művészeti alkotásokat tár elénk, mint például díszforrást, díszkútat, három neves magyar történelmi személység, Szent István, Imre herceg és Szent László bronzszobrát, valamint a muzeális kiállítási parkot.
A gazdasági viszonyok feltárása után a város egy másik jellegzetességét, a bodrogközi kultúra egy szeletét vesszük szemügyre.
A közművelődés oktatói ágazatát áttekintve a városban négy óvoda kezdte meg működését, ezek többsége ma is
üzemel. A 6. életévüket betöltött gyermekek két alapiskolába, illetve két középiskolába járnak.. A városi gimnázium mély tradicionális gyökerekkel rendelkezik, 1948 óta működik, pártolva a város szellemi-értelmiségi elitjének képzését és támogatását. Az előző rendszerben a helyi szabadidőközpont számtalan tevékenységet, programot szervezett, például május elsejei felvonulások, cserkésztáborok, bóling versenyek és támogatta a közkedvelt labdarúgást. Jelenleg a szervezett kulturális tevékenység első számú intézménye a művelődési központ, amely a városi hivatal kulturális- és sajtóosztályának egyik részlege. A szakköri és klubtevékenység mellett időnként nyelvtanfolyamokat, színházi előadásokat, együttesek fellépéseit biztosítja, továbbá lehetőséget nyújt a tömegszervezetek, szakmai szövetségek számára, és közös rendezvények megtartására.
A város kulturális életének színesítéséhez hozzájárult a Mécs László Népiskola. A szokványos oktatási formák mellett érdemei közé tartozott több helyi vonatkozású könyv és tájékoztató, amelyeknek a kiadását a Majláth-kör polgári társulás finanszírozta, illetve a „Keleti Újság” regionális havi lap szerkesztését és megjelenítését is biztosította. A nagyobb szabású, évente ismétlődő rendezvények közül feltétlenül említést érdemel a Bodrogközi Kulturális Fesztivál és Királyhelmec Város Napja rendezvénysorozat, amely általában szeptember harmadik hétvégéjén zajlik, vásárral egybekötve, a régi hagyományokat idézve.
Írásunk végén vonjunk le néhány következtetést és fűzzünk az elmondottakhoz néhány megjegyzést.
Azt mondják, az emlékek szebbé tudják tenni a múló történelmi eseményeket. Ez valóban igaz, viszont az emlékek őrzéséből még nem lehet újabb sikereket elérni. Mindezért a városban olyan beruházásokra lenne szükség, amelyek révén minél több embert tudnának foglalkoztatni. Ezek a beruházások persze addig nem jutnak el kelet-szlovákiai régióiba, amíg a politikai vezetés nem hajlandó gyárait az északi-nyugati területekről áthelyezni. A külföldi befektetők akarva, vagy akaratlanul rendszerint az ország másik felében létesítenek gyárakat és cégeket. Csak az eddig tapasztalt ipartelepítési tendencia megváltoztatása hozhat változásokat városunk életében. Kulturális téren valamelyes előrehaladásnak tekinthető, hogy egyre több színtársulat előadását tekinthetjük meg a helyi művelődési házban. Talán valamivel nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a fiatalabb nemzedék kulturális igényeinek kielégítésére – a szabadtéri színpad nagyobb mértékben való kihasználására – valamint könnyűzenei koncertek rendezésére.
Mindent egybevéve a szembetűnő fejlődés csak rajtunk áll, környezetünk hathatós segítségével tudunk előre jutni… máshogy nem.
Sakáč Roland, Felvidék.ma
