Ünnepélyes képviselő-testületi ülésre került sor szeptember 5-én Path községben, ahol Díszpolgári címet adományoztak Josef Medřický nyugalmazott alezredesnek, aki három hónapon át irányította a mentési munkálatokat az 1965-ös árvíz idején.
A Hodoníni járás Ždánice városában élő 83 éves alezredes és hozzátartozói érkezésük után megkoszorúzták az 1965-ös árvíz tiszteletére felállított emlékművet majd az ünnepség a kultúrházban folytatódott.
Hornyák Erika köszöntötte a megjelenteket, majd Bohoň Erika alpolgármester felolvasta a betegszabadságon lévő Szabó Olga, polgármester gondolatait az ötven évvel ezelőtt történt árvízről:
„Ötven esztendő a történelem kerekén csak egy apró rovátka. Az emberi életnek azonban több mint a fele. Ezzel magyarázható a nemzedékváltás. Az új nemzedék nem élte át az árvíz viszontagságait, azok, pedig akik tanúságot tehetnének róla, napról-napra kevesebben vannak. Így aztán nem csoda, hogy a szenzáció hajhász sajtóban megjelentek olyan találgatások, mi szerint a Pat-i és a Csicsó-i gátszakadás nem egy természetes folyamat része, hanem robbantás következménye volt 1965-ben.
A találgatások szerint a cél az volt, hogy megvédjék Komáromot, illetve az anyagi és kulturális értékeket. Ezért tartom fontosnak, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba. Élnek a szemtanuk, akik bizonyítani tudják, hogy a természettel vívott el keseredett harc következménye az 1965-ös Nagy Duna-i árvíz. Ha mégis kétség támadna valakiben, Path község krónikája hitelesen írja le az 1965. június 15-én történteket és a megelőző időszak emberfeletti küzdelmeit. 
A csapadékos tél és tavasz a Duna vízszintjének emelkedését hozta magával – átfolyások, buzgárok keletkeztek és 1965. június 15-én a Duna átszakította a gátat Pathon. Kora reggeltől a helyi hangszóró arra kérte a lakosságot, hogy őrizze meg, nyugalmát és mentse életét és értékeit. Ennek ellenére, sokan csak akkor hagyták el szülőfalujukat, amikor a házuk hullámsírba süllyedt és valóban nem volt hová lehajtani a fejüket. Nehéz, sorsfordító napok voltak, Nemzedékek által létrehozott értékek esztek a Duna habjaiba. Olyan tapasztalatokkal gyarapodott a kollektív emlékezet, mint az, hogy egy családi házból nem marad, más csak egy összezáródó víz tükör és egy porfelhő.
Mindenki mentette az ingóságait, vitte a batyuját, katonák segítségével pakolta a bútorát. Emlékszem, a töltésen álltak a szekrények, mozogtak, ha jött a helikopter, emlékszem a kétségbeesésre, az ijedtségre, a fejetlenségre, a bizonytalanságra. Emlékszem a felnőttek könnyeire, a Dunába csukló házakra, a kiszolgáltatottságra.
De emlékszem arra is, hogy a szomszéd községek lakói a pathiakat befogadták, szállást és kenyeret adtak nekik. Emlékszem a falu újjáépítésében részt vevő csehekre, szlovákokra, hodoníniakra és senicaiakra, a magyar egyetemistákra, főiskolásokra.
Visszagondolva, szinte hihetetlen, hogy az állam, amelyik elfogadta a Benes-i Dekrétumokat 1945-ben, és kitelepítette a felvidéki magyarság egy részét, a többieket pedig csehországi kényszermunkára hurcolta, 1965-ben milyen nagyvonalú és csaknem teljes körű kártalanításba részesítette 20 évvel később az árvízkárvallottjait. A mentési munkálatok a katonai fennhatóság alatt folytak az újjáépítés az állam segítségével történt a menekültek ellátásáért a befogadóknak az állam fizetett. Csehszlovákia az árvíz kárvallottjainak az oldalára állt, és soha nem látott mértékben támogatta a mentést és az újraépítést. Az árvíz sújtotta menekültek hazára találtak a szomszédos községekben, ahol szeretettel, őszinte együttérzéssel fogadták be őket. Nem lehetünk eléggé hálásak a megértésért, szeretetért, segítségért. Ezek az emberek saját példájukkal bizonyították be, hogy a szeretet soha el nem fogy és jónak lenni jó. A költő ezt úgy fogalmazta meg: „Szólj, gondolj és tégy jót. Minden más, gondolat és tett tiszta tükörként fog visszaköszönni rád”
Hálásak vagyunk a mentésben részt vevő katonáknak, és Josef Medřickýnek, a Polgárvédelmi ezred parancsnokának az önzetlen segítség nyújtásért, becsületes és emberséges hozzáállásért. A barátságért és a szeretetért. Ők nem csak tudták, de be is bizonyították, hogy az ember igazi arculata nehéz helyzetben mutatkozik meg – és jónak lenni jó.
Ezt a hozzáállást értékelte Path Község Önkormányzata akkor, hogy Josef Medřickýnek mentésben részt vett Polgárvédelmi ezred parancsnokának Path Község Díszpolgára címet adományozta.
Hálásak vagyunk a község újjáépítésében részt vett csehországi és szlovákiai üzemek minden dolgozójának, Hodonín városának, Senicának és Kelet Prágai járásnak, és minden egyes magánszemélynek, aki családját hátrahagyva építette újjá községünket. Barátságok szövődtek a pathiak és segítőik között. Volt abban valami szép, amikor 20-30 évvel a szomorú események után még tartották az emberek a kapcsolatot.
De az emberi élet véges. A következő nemzedéknek kell tudatosítania, hogy más nyelvű emberek, önzetlenül segítettek nekünk akkor, amikor arra a legnagyobb szükségünk volt. Maradjon meg hát az árvíz üzenete: A nemzetek közti barátság, hiszen jónak lenni jó. A népek, nemzetek közötti barátság építése, a segítőkészség, megértés erősítése, a másság elfogadása volt a célja mai megemlékezésünknek az 50 éve történtekre.
Márton Áron szavait idézve: A kereszthordozó emberiség egyik elkínzott, fájó tagja vagyunk mi is. Ez az út akkor vezethet egy feltámadást hozó szebb jövőbe, ha közös terhek viselésében egymást segítjük, a ránk bízott feladatokat pedig becsületesen vállaljuk”.
Mielőtt átadásra került volna a díszpolgári cím, a község alpolgármestere ismertette a nyugalmazott ezredes életrajzát, aki 1992-től 2oo6-ig a város polgármestere volt, nyolc dédunokája van és könyvet ír az 1965-ös árvízről. A Pathon eltöltött három hónapot, katonai szolgálata legértelmesebb időszakának tartja.
A díszpolgári cím átadása után megköszönte: „Remélem döntésük találkozik a település polgárainak egyetértésével. Ez a kitüntetés újabb kötelékkel erősít a községhez. Ahogy megnéztem a falut, láttam van iránytűjük és erejük, s tudják, merre vezet az út. Ezek eléréséhez használják a szeretet, az összefogást, a hitet és a hűség erejét! Ha erre figyelünk, talán szebb és jobb lesz a világ, amelyben élünk. Köszönöm a díjat, azt alázattal és szeretettel elfogadom” – írta Szabó Olga.
A képviselő-testület ünnepi ülése kultúrműsorral ért véget, amelyben felléptek a helyi oktatási intézmények tanulói és a Piros tulipán népdalkör.
Miriák Ferenc, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”29324,55096,54387,54783,54395″}
