A pártelnök-miniszterelnök úgy fogalmazott: a generációváltásnak előbb-utóbb be kell következnie a Smerben is. Nyilatkozata viszont ezt nem támasztja alá.
Noha Robert Fico – nem kis mértékben az atomizált ellenzék jóvoltából – köszöni szépen és kiválóan érzi magát pártja és kormánya élén így néhány hónappal a választások előtt, időnként azért előkerül a kérdés: mi lesz, ha egyszer úgy dönt, hogy eljött az ideje a miniszterelnöki bársonyszéket hintaszékre cserélni? A legélesebben ez tavaly tavasszal vetődött fel, amikor a független Andrej Kiska a köztársaságielnök-választás második fordulójában lényegében beleverte az agyagosba a miniszterelnök fejét.
Igaz, már jóval a választások előtt hallani lehetett olyan hangokat, hogy nem biztos, hogy 19-re még lapot kéne húznia az államfői bársonyszékre áhítozó miniszterelnöknek, de az első forduló után felszínre került a kérdés: mi lesz, ha Fico ebbe belebukik, vajon meg tudja-e e őrizni helyét pártja – és ezzel együtt a kormány élén? E kérdés persze talán már akkor is költői volt: Fico népszerűsége töretlen, székéből gyakorlatilag kirobbanthatatlan és ha nem történik valami csoda, akkor jövő tavasszal a legnagyobb fejtörést az okozza majd számára, hogy Bugár Béla vagy Andrej Danko legyen-e a menyasszony. Reprezentációs célból az előbbi választás a jobb, hiszen egy, a zsebből előhúzott és a kalapra feltűzött dísz-magyar mindig jól mutat a külföld felé…
A kérdés tehát, hogy mi lesz Fico után, aligha időszerű most. Mégis felmerült, éspedig egyenesen magának a miniszterelnöknek szegezte a TA3 hírtelevízió riportere a csatorna hétvégi politikai vitaműsorában. A pártelnök-miniszterelnök úgy fogalmazott: a generációváltásnak előbb-utóbb be kell következnie a Smerben is, ez teljesen természetes. Eleve nem is számított rá – mondta szerénykedve – hogy a párt az ő vezetése alatt olyan jó állapotban marad, mint amilyenben van.
„A szociáldemokráciát Szlovákiában nagyon sikeres történetnek tartom. Nekünk van a legtöbb tagunk, mi vagyunk a leginkább cselekvőképesek” – fogalmazott Fico, aki szerint az utánpótlással végképp nincs probléma. S hogy kik követhetik őt a pártelnöki – s ezzel együtt valószínűleg a kormányfői – székben: Fico lehetséges utódaiként pártbéli alelnökeit, Robert Kaliňákot, Peter Pellegrinit és Marek Maďaričot nevezte meg. Utóbbi annak ellenére is teljes mértékben élvezi a miniszterelnök bizalmát, hogy a 2014-es elnökválasztási kampány vezetőjeként a már jól ismert eredménnyel szerepelt.
A neveket – s főleg a mögöttük lévő „tartalmat” nézve a kérdés már csak az: hol itt a generációváltás?
Szűcs Dániel, Felvidék.ma
