1871-ben közadakozásból állíttatott, 1937-ben felújításon esett át, évtizedekig romlott az állapota, majd 2015-ben közadakozásból ismét megújult. A lévai temetőben büszkén álló, 1848/49-es honvéd emlékműről van szó, s a tavalyi teljes felújítást és ünnepélyes átadást követően itt volt az ideje, hogy egy történeti előadással záródjon le a felújítás első s egyben legnagyobb szakasza.
Helytörténeti szakosztályunk vezetője, Müller Péter, valamint a Lévai Magyar Asszonyok Ligája elnöknője, Kosztolányi Magdolna a Reviczky Házban elevenítették fel a honvéd emlékmű történetét és felújításának folyamatát február 23-án.
Müller Péter az 1849-es tavaszi hadjárat néhány fontos eseményét mesélte el előadásának kezdetén, kiemelve a Léva környéki eseményeket és helyszíneket. A csata végkimenetelének ismertetése után a jelenlévők megtudhatták, hol létesítettek Léván ideiglenesen működtetett hadikórházakat a harcban megsebesültek részére, valamint azt, nagyjából hány honvéd esett el a nagysallói csatában s az azt követően kitört kolerajárványban. Bár 1867-ben lezajlott a kiegyezés, az azt követő években még sokan tartottak a megtorlástól, ezért a lévai asszonyok kezdeményezték a honvédek testi maradványait tartalmazó tömegsír emlékművel történő megjelölését. Ekkor 1871-et írunk, s a közadakozás kezdetétől az emlékmű felavatásáig 202 nap telt el. Akkoriban soknak számító 236,65 forintott gyűjtött össze Léva és a környék lakossága, 244 ember adakozott, köztük sok férfi is. Az emlékmű obeliszkje újbányai riolitból készült, a talapzat homokkőből, az emlékművet 6 kisebb méretű, lánccal összekötött kőoszlop ölelte körül.
Az emlékmű a helyi magyarság egyik legfontosabb összetartó helyszíne lett, nemzeti ünnepeink alkalmával itt gyűlt össze a lévai magyar közösség. 1921 után az államhatalom börtönbüntetéssel súlytotta az emlékműnél zajló megemlékezések és himnuszéneklések résztvevőit, változás csak az 1938-as visszafoglalást követően történt, ekkor az emlékmű épp átesett első, nagyobb felújításán, valószínűleg ekkor lettek az eredeti, homokkőből készült lépcsők betonlépcsőkkel helyettesítve.
A szocialista államberendezkedés ismét nem kedvezett az emlékműnek, bár megkoszorúzások zajlottak, például a lévai érettségizők által. A 80-as évek végétől újra sokasodtak az emlékműnél tartott megemlékezések. A közelmúltig sajnos tovább romlott az obeliszk állapota, itt került képbe a Lévai Magyar Asszonyok Ligája.
Kosztolányi Magdolna elnökasszony előadását azzal kezdte, hogy az emlékmű állapota azonnali beavatkozást igényelt. Mivel Léva város önkormányzatának kulturális bizottsága 0, azaz nulla euróval támogatta meg a kezdeményezést, ezért a LMAL közadakozást hirdetett, s több magyarországi intézményt is megszólított. A sírköves vállalat és a restaurátor kiválasztását, valamint az árajánlat elfogadását követően megkezdődhetett a közadakozás, s ahogy a tavalyi ünnepélyes megnyitón már elhangzott, „bár Léva városvezetése cserbenhagyott bennünket, a lévai magyarság összefogott”. Rövid időn belül összegyűlt a felújításhoz szükséges anyagi fedezet, így a nyáron megkezdődhettek a munkálatok. Az alapok kiásása igazat adott a repedésekből fakadó aggodalmaknak, az emlékmű statikai szempontból ledőlésre volt ítélve. Miközben az alapokat megerősítették, a restaurátorok nagynyomású mosóval és vegyszerekkel megtisztították az obeliszket és az oszlopokat, a hiányos részeket kiegészítették, majd a véletlen folytán ismét Újbányából rendeltek riolit kőtömböket, melyekből ezúttal lépcsőket faragtak. Az obeliszken olvasható táblát már 2014-ben megtisztíttatták a lévai asszonyok, ezúttal az 1848-as felirat és babérkoszorú kapta vissza eredeti arany színét és ezáltal fényét. Egy esős szeptemberi hét ugyan a bizonytalanság felé mozdította az emlékmű időben történő átadásába vetett reményt, de október első hetében az obeliszk végül kiszabadult az állványok fogságából s készen állt az Aradi vértanúk október 6-i ünnepnapjára tervezett átadására.
Az előadás végén Papp Zsolt építészmérnök, a felújítási munkálatok szakmai felügyelője szólt a közönséghez, kiemelve néhány, a fentiekben már említett felújítási módszert.
Mint azt a jelenlévők Papp Zsolttól megtudhatták, a felújítási munkálatoknak még nincs vége, néhány apróbb végső simítás még hátravan, például az obeliszk legalsó, homokkőből készült részének rücskössé tétele, vagy néhány apróbb korai belejavítás színbeli hozzáigazítása az obeliszk többi részéhez.
Kosztolányi Magdolna hozzátette, a gyűjtés folytatódik, hogy az emlékmű mögött található tömegsír is méltó külalakot kapjon s optikailag is egy egységet alkothasson az emlékművel. A Lévai Magyar Asszonyok Ligája ezért a közadakozás keretében továbbra is várja a lévaiak és környékbeliek, valamint minden szimpatizáns adományát.
Összefogva a jó ügy érdekében, közösen ez is sikerülhet!
Ivkovič Péter, Felvidék.ma
