Szlovákia lesajnált szomszédból néhány év alatt irigyelt mintaállammá vált. Mi a titka a szlovák gazdasági csodának, milyen lépések vezettek a jövőre várható euró bevezetéséig? Csáky Pállal, a Magyar Koalíció Pártja elnökével, a kemény reformokat megvalósító Dzurinda-kormány egykori miniszterelnök-helyettesével a Haszon Magazin beszélgetett.
Eddig Szlovákia volt a – sokszor lenézett – szegényebb kistestvér Budapestről nézve, most milyen Magyarország, innen nézve?
A 80-as 90-es években gyakran büszkén néztünk fel Magyarországra, most néha zavarodottan. Magyarország egy végletesen megosztott, rossz hangulatú, dezorientált ország képét mutatja, s ez nekünk nem jó. A világban csökkent a magyarság érdekérvényesítő ereje, mielőbb túl kellene lépni ezen a helyzeten.
Szlovákia viszont röpke hat év alatt Európa gazdasági mintaállamává vált. A GDP növekedése tavaly 10,4 százalékos volt, jövőre jó eséllyel bevezetik az eurót. Hogyan jutottak el idáig?
Az első alapfeltétel politikai volt. A 2002- es választások előtt tíz nappal megfordult a közhangulat, és a konzervatív- jobboldali koalíció három fős parlamenti többséggel megnyerte a választásokat. A Dzurinda-kormány – amelynek persze mi, magyarok is tagjai voltunk – azonnal nekilátott a strukturális átalakításoknak. Ekkor Szlovákia még nem volt sem az EU, sem a NATO tagja. Az uniós népszavazás így összefolyt a reformok, a változtatás akarásával. A közhangulat tehát eleve rendkívül bizakodó, lelkes volt, ami egyrészt lényegesen megkönnyítette az elszánt reformerek helyzetét. Másrészt a tervek már régen készen álltak. A kormány gyakorlatilag nem csinált mást, mint végrehajtotta a legjobb szlovák közgazdászok útmutatásait.
Ellentétben a magyarországi kormányokkal. A társadalommal hogyan sikerült megegyezniük?
Sehogy. Nem folytattunk társadalmi vitát, és erre nem is volt igény. Szlovákiában nem annyira fejlett és tagolt a társadalom, mint Magyarországon. Abban az időszakban a civilek gyengék, a szakszervezetek erőtlenek voltak. Egy példa: Szlovákiában csak 2001-ben jött létre a megyei önkormányzati rendszer.
A szlovák társadalom nem is tiltakozott a változások ellen?
A reform elsősorban a szegényebb, leszakadó rétegeket érintette, a társadalom többsége számára nem jelentett elviselhetetlen terhet. A romák esetében, Kelet- Szlovákiában volt egy manipulált társadalmi elégedetlenség is. Uzsorások arra biztatták őket, hogy élelmiszerüzleteket támadjanak meg. Ekkor még a hadsereget is be kellett vetni. A magyar sajtóban az jelent meg, hogy éhséglázadás történt, pedig szó sem volt erről.
Volt olyan reformlépés, amiről utólag kiderült, hogy nem vált be?
A szociális ellátórendszer reformja közben – annak némely eleménél – túlhúztuk a nadrágszíjat. A dinamikusan növekvő gazdaság azonban most lehetőséget nyújt a korrekcióra.
Mi volt a konszolidáció fő iránya?
Alapkoncepció volt, hogy egyszerre kell élénkíteni a gazdasági növekedést, és visszafogni a szociális és jóléti kiadásokat. A reformokat eleve a jól vagy közepesen prosperáló társadalmi rétegek érdekében hoztuk meg. Ugyanakkor a munkanélküliek és a leszakadó régiók számára is kínáltunk megoldást. Így például nagyon jelentős állami támogatásokat adtunk a multinacionális autógyártóknak, akik több tízezer – főként képzetlen munkaerőt igénylő – új munkahelyet hoztak létre. A GDP meredek növekedése, valamint a dinamikus export is főként ennek köszönhető. A befektetőkért zajló verseny akkoriban óriási volt, többek között éppen Magyarországgal versenyeztünk ebben a tekintetben. A cégek sokszor aszerint választottak, hogy melyik ország ígért jobb feltételeket, nagyobb támogatásokat a beruházásokhoz. Ebből a szempontból mi minden eszközt bevetettünk.
Hogyan időzítették a gazdasági reform lépéseket?
A ciklus elején azonnal csökkentettük a szociális és jóléti kiadásokat. Már 2003- ban átalakítottuk a nyugdíjrendszert, és új közigazgatási törvényt hoztunk. A fő csapásirány azonban a nagyon komoly pénzügyi és adóreform volt a gazdaságélénkítés érdekében. Ehhez társult egy komoly munkaerő-piaci reform is. Az új, egykulcsos, 19 százalékos társasági és béradó például osztatlan sikert aratott, holott ez bizonyos termékeknél, szolgáltatásoknál még áremelkedéssel is járt. Ügyes kormányzati kommunikációval azonban az árcsökkenésre helyeztük a hangsúlyt. E mellett egyszerűsítettük a vállalkozások adminisztratív terheit, így például a cégalapítást három hónapról 12 napra vittük le, és szigorítottuk az adókedvezmények rendszerét is.
Ugyanakkor a szlovák gazdaság erősen Pozsony-központú, és egyoldalúan az autóiparra koncentrált. Ön szerint fenntartható-e az úgynevezett gazdasági csoda?
A fenntarthatóság nagy kérdés. Sajnos nálunk a regionális különbségek erősebben jelentkeznek, mint Magyarországon. Amíg Pozsony az egy főre eső GDP-ben az EU 27-ek 142 százalékát produkálja, addig a kelet-szlovákiai vagy a felvidéki régió a 38-40 százalékát. Pozsonyban a munkanélküliség három százalékos, a magyarlakta déli vidékeken 12-13 százalékos. Ami a gazdaságot illeti: 2010-2012 után egész biztosan vissza fog esni a növekedés. Erre egyébként a szlovák jegybank is rámutatott. Ha az autóiparban recesszió jön, akkor ez még előbb is bekövetkezhet. A bérek emelkedésével a beruházóknak már nem lesz olcsó Szlovákia.
Európában pozitív példaként emlegetik a szlovák egészségügyi reformot, amely radikálisnak tekinthető.
A szlovák egészségügyi reformot a magyar származású Peter Pazitný találta ki. A végrehajtás Rudolf Zajac egészségügyi miniszter nevéhez fűződik. A reformtörvények gyakorlati bevezetése 2005. év januárjában indult. Hét-nyolc nagyobb intézkedést hoztunk. Átalakítottuk az egészségbiztosítási rendszert, és privatizáltuk a kórházak egy részét. Fontos, hogy a törvény kimondta: először az ott dolgozóknak van joguk privatizálni. Utána az önkormányzatok, majd a szakmai befektetők jöhetnek. A tizenkét legnagyobb klinika egyébként állami tulajdonban maradt, máig ők gazdálkodnak a legrosszabban. E mellett természetesen bevezettük a vizitdíjat és a kórházi napidíjat is.
Éppen ebbe bukott bele a konzervatívjobboldali kormányuk?
Így van. A Fico-féle üres baloldali populizmus a körülbelül 150 forintos vizitdíj és a 400 forintos kórházi napidíj eltörlésére hegyezte ki a kampányát. Nagy sikerrel. A szlovák nép alapjában véve jámboran tűri a megpróbáltatásokat, de nehezen viseli, ha rendszeresen húsz koronát kell fizetnie egy orvosi rendelőben. Pszichológia mindenek felett.
Pedig Önök is mindent bevetettek. Éppen az Ön javaslatára menesztették a választások előtt egy évvel a rendkívül népszerűtlen szociális minisztert.
Igen. Helyette behoztunk egy profeszszornőt, aki sok tekintetben korrigált, de sajnos már túl késő volt. Iveta Radi?ová nagyon népszerű politikussá vált, jelen-leg ő az ellenzéki pártok közös köztársasági elnökjelöltje. A vizitdíj bevezetésénél egyébként nem is annyira az anyagi, mint inkább a „nevelési” hatást tartottuk fontosnak. Az embereknek tudomásul kell venniük – és ebben Szlovákia a magyaroknál előbbre tart -, hogy az egészségügyi ellátás pénzbe kerül.
Szlovákiában már 1995-től több biztosítós rendszer működik, jelen van a magántőke is. Melyek a rendszer legfontosabb elemei?
Szlovákiában jelenleg összesen öt darab, részvénytársasági formában működő egészségbiztosító működik. Az állam a legnagyobb egészségbiztosítónak és az irányítása alá tartozó kórházaknak száz százalékos részvényese, a többi magánkézben van. A kötelező egészségbiztosítást mindenki fizeti, létrejön ezáltal egy mindenki számára ingyenesen elérhető gyógyszeres alapcsomag. Ide a legolcsóbb termékek tartoznak, de alanyi jogon járnak mindenkinek. A további gyógyszerek, kezelések ára kliens- és biztosítófüggő. A négy magánbiztosító különféle szolgáltatáscsomagokat kínál, természetesen drágábban, de magasabb színvonalon. A nagy súlyú, költségesebb gyógyítás továbbra is ingyenes marad, csakúgy, mint a szűrővizsgálatok. A népesség közel hatvan százaléka, nyugdíjasok, gyerekek, munkanélküliek után azonban az állam fizeti a járulékot.
Milyen társadalmi hatásai voltak az egészségügyi reformnak?
A reform pozitív hatásai még sok területen nem tudtak megnyilvánulni. A betegek és az egészségügyi dolgozók még nem érzik helyzetük jobbra fordulását. Az orvosok hiába várták béreik rendezését, emiatt kezdetben sztrájkok sora indult. Az egészségügyi vezetés is elismerte, hogy a betegek körülményeinek javítására – a várakozási idő csökkentésére, a méltó bánásmódra – nem maradt elég energia és idő. Néhány peremvidékre szorult, mégis regionális jelentőségű kórház képtelen gazdaságosan működni. A piac ugyanakkor ezt is képes megoldani. Párkányban például az egyik szlovák biztosító magyar orvosokkal és kórházakkal is szerződött egészségügyi ellátásra. Pozitív, hogy a szlovák kórházak igazgatóinak némelyikében végre megjelent a menedzsermentalitás, ésszerűsödtek a legtöbb intézmény gazdasági mutatói.
Mérséklődtek-e az állami kiadások az egészségügyi reform miatt?
A két állami egészségpénztár 10 éven át veszteséges volt, az utóbbi évben azonban minden pénztár nyereséges lett. Szerintem hosszú távon igazolódni fog, hogy az egészségügyi reform stabilizálja az államháztartást, mert csökkenti az egészségügy állami finanszírozásának terheit. Miközben nem sérül az ellátáshoz való hozzáférés. A rendszer ugyanis azonos volumenű felhasználható forrást nyújt minden biztosított számára, kockázati indexének megfelelően. Erre garanciát jelent, hogy a kockázati indexet a piacszabályozó Egészségügyi Piacfelügyelet frissíti.
A magyarlakta vidékek egészségügyi mutatói ugyanakkor sokkal rosszabbak az országos átlagnál. Ma Szlovákiában mi a legfőbb gondja a magyar kisebbségnek?
A magyarlakta régiók gazdaságilag nagyon gyengén fejlettek. Egyrészt kevesebb a diplomások aránya, és beindult a fiatalok elvándorlása. Az úti cél azonban nem Magyarország, hanem az európai nagyvárosok. Másrészt nem tudunk kibújni a változó politikai közhangulat alól. A jelenlegi kormánykoalíció egyik pártja szélsőségesen és programszerűen magyarellenes. Mindemellett az oktatási minisztériumot is megkapták, amit kifejezetten veszélyes dolognak tartok. Egyértelműen újraéledtek a kisebbségi félelmek.
A határon túli magyarok ügyében Magyarországon a tudatlanságból fakadó közöny, a romantikus elképzelések vagy a pártok által gerjesztett kisszerű, anyagias ellenszenv az uralkodó. A szlovákiai magyar kisebbség mit vár az anyaországtól?
Korrekt odafigyelést és elsősorban politikai támogatást. A határon átívelő együttműködés lehetőségeinek kihasználásával pedig hozzájárulást a határmenti régiók fejlesztéséhez.
A schengeni határok eltűnése mit jelent a szlovákiai magyarok számára? Közös Ipoly-hidak, észak-déli vasútfejlesztés, határ menti szlovák-magyar projektek vannak-e, lehetnek-e?
A határok megszűnése óriási lehetőség. Eddig kulturális jellegű együttműködés volt, most beindulhat a gazdasági is. Sajnos, csak az MKP tűzte zászlajára az Ipoly-hidak kérdését. Jelenleg is 17 ezer ember jár át Szlovákiából Magyarországra dolgozni. Olyannyira, hogy ha el akarunk jutni Délkelet-Szlovákiába, akkor a magyar autópályákat használjuk. A szlovák autópálya-rendszer ugyanis csak 2020-ban lesz kész. Magyarországon elmentek a közpénzek, de mégis van autópálya-hálózat, mi megfogtuk az állami kiadásokat, és nincsenek autópályáink.
Végezetül még egy kérdés: mit tenne, ha Magyarország miniszterelnöke lenne?
Csak akkor vállalnám el, ha egyértelmű felhatalmazást kapnék a társadalomtól a pénz- és gazdasági ügyek rendbetételére
A SZLOVÁK BETEG
Szlovákiában az egészségügy reformja már a kilencvenes évek közepén megkezdődik. Magyarországgal ellentétben az egymást váltó kormányok többé-kevésbé tartják magukat a reform alapelvekhez. Két fontos prioritás van: egyrészt megtartják az általános, mindenkire érvényes kötelező társadalombiztosítást, másrészt az addigi állami ellátás helyett decentralizálják a biztosítási rendszert, és több biztosítónak engedik át a finanszírozást, a biztosításban a magántőke is helyet kap.
Bár a rendszer számos válságon megy keresztül – 1996-ban például csődbe mennek a biztosítók -, a további intézkedések nyomán korszerűbb és hatékonyabb egészségügyi ellátórendszer kezd kiépülni. Az utolsó két évben azonban a baloldali-nacionalista kormány számos kísérletet tesz a visszaállamosításra. Például arra kötelezik a biztosítókat, hogy nyereségüket az orvosi ellátásra fordítsák. De azt is előírják, hogy a működési költségre az addigi 4 helyett csak 3,5 százalékot fordíthatnak, aki pedig ki akar vonulni a piacról, annak ingyen kell átadnia ügyfélkörét. Egy friss közvélemény-kutatás szerint a szlovák állampolgárok 52 százaléka ma már inkább a többbiztosítós rendszerben hisz.
Északi szomszédunknál a kórházak egyetlen egészségügyi szolgáltatása maga a kezelés. Minden egyébért fizetni kell (akár az egészségbiztosítóval megosztva) – ilyen az ellátás, az étkezés, a receptírás, mentőhívás nem sürgős esetben. Szlovákiában – ellentétben a magyar rendszerrel – nincs központi járulékbeszedés: maguk az egészségbiztosítók szedik és tartják nyilván a járulékot. A járulék összege a bruttó fizetés, illetve jövedelem 14 százaléka.
Csáky Pál (52) az Ipolyságban (Sahy) született. 1980-ban szerez diplomát a Pardubicei Vegyészeti Főiskolán. 1990-ig a lévai Levitex cég technológusa. A csehszlovák rendszerváltás után a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője. 1992-1998 között a Magyar Keresztény Demokrata Mozgalom parlamenti frakciójának elnöke, 1998-tól a Szlovák Köztársaság kormányának emberi jogokért, kisebbségekért és régiófejlesztésért felelős miniszterelnök-helyettese. Aktív szerepet vállal van a reformok elfogadásában. 2007. márciusa óta a Magyar Koalíció Pártja elnöke.
Haszon Magazin/ Ember Zoltán, Fülöp Norbert
