Riccardo Ehrman, az ANSA olasz hírügynökség berlini tudósítója történelmet csinált. Egy jókor, jó helyen feltett kérdésével segítette a berlini fal ledöntését. Közel húsz évvel az események után nyilatkozik a világnak. Szinte hihetetlen a története, amelyet most figyelmükbe ajánlok.
1989. november 9-én, egy órával azelőtt, hogy Günther Schabowskinak, az NDK propagandaminiszterének sajtóértekezletére sietett volna, megszólalt Ehrman telefonja. A hívó úgy jelentkezett be, mint „a tengeralattjáró” embere, és azt javasolta az olasz újságírónak, hogy kérdezze meg a minisztertől: mikor szüntetik meg a keletnémetek számára az utazási korlátozásokat. Ehrman felismerte a hívót: Günther Pötschke, a Német Szocialista Egységpárt központi bizottságának tagja volt az, aki egyben az ADN keletnémet hírügynökséget is vezette. A hírügynökség székházát nevezték ugyanis tengeralattjárónak.
A tanácsot megfogadva Ehrman feltette a sugallt kérdést, amelyre a miniszter bizonytalan hangon ugyan, de így válaszolt: „azt hiszem, akár azonnal”.
Ehrman már rohant is, hogy leadja tudósítását arról, hogy „a keletnémet kormány olyan bejelentést tett, amely valószínűleg felér a berlini fal leomlásával”. Néhány órával később Trabantok sokasága haladt át a csaknem 30 éven át lezárt átkelőpontokon.
Riccardo Ehrman kérdésével híressé vált, a hátterét azonban csak most fedte fel. A 20. évforduló alkalmából az olasz sajtóban is felelevenítették az eseményeket, és az ominózus kérdésről is elhangzottak különböző vélemények. Több cikk is ártatlan vagy esetleges felvetésnek, szerencsés kíváncsiságnak minősítette. A jelenleg Madridban élő tudósító ezért határozta el, hogy nyilvánosságra hozza a titkot, annál is inkább, mert Pötschke nemrég meghalt, így az ügy őt már nem érinthette.
„Ez a kérdés nem véletlenül hangzott el. Egy újságíró munkájának eredménye volt, aki ismerte az országot, sok kapcsolattal rendelkezett, közöttük a forrással” – mondta Ehrman a Corriere della Sera című olasz napilapnak. Nem értett egyet azzal az újkeletű feltételezéssel sem, hogy valamiféle „összeesküvés” húzódott a jó tanács mögött, és a „tengeralattjáró” emberének olyan politikai céljai lettek volna, amelyet a rendszer belső ellentétei diktáltak.
„Pötschke ismerte a helyzetet, ismert engem, bízott bennem és adott egy tippet” – hangoztatta az ANSA tudósítója.
Felvidék Ma, MTI, ddg
