„A párbeszédnak nincs alternatívája” címmel interjú jelent meg a Népszabadságban Miroslav Lajčákkal, a szlovák külügyminiszterrel.
Önmagunkat és a közvéleményt áltatjuk, ha azt hisszük vagy akár csak hangoztatjuk, hogy az Európai Unió megoldja helyettünk a szlovák-magyar ellentéteket – vélekedett Miroslav Lajčák, a szlovák diplomácia vezetője, aki szerint elsősorban a nemzetközi diplomáciában szokatlan magyar lépések okozták Sólyom László múlt péntekre tervezett révkomáromi látogatásának meghiúsulását.
– Miniszter úr, Szlovákia új és szomorú fejezetet nyitott az Európai Unió történetében, hiszen még sosem fordult elő, hogy valamelyik állam nemkívánatos személynek nyilvánította volna a szomszédos tagország államfőjét. Mi késztette Pozsonyt erre a példátlan és Sólyom László szerint is kivédhetetlen lépésre?
– Múlt pénteken valóban rossz napja volt a szlovák-magyar kapcsolatoknak. Nekünk azonban nem volt más választásunk, mert más megoldások még kockázatosabbaknak tűntek. Nem engedhettük meg, hogy a szlovákiai és a magyarországi szélsőségesek összecsapjanak és súlyos incidensekre kerüljön sor Révkomáromban.
– De hiszen csak maroknyi szlovák tüntető jelent meg, magyarországi szélsőségeseket nem is láttunk a helyszínen!
– Ez csupán a szolgálatok aktív megelőző munkájának köszönhető, de sokan ólálkodtak a környéken, helyzetre várva.
– Valóban a biztonsági kockázat miatt szólították fel diplomáciai jegyzékben a magyar államfőt arra, hogy aznap ne lépjen be Szlovákia területére vagy más okai is voltak ennek a felettébb barátságtalan lépésnek?
– Az igaz, hogy az elnök úr június közepén közölte budapesti nagykövetünkkel, hogy augusztusban Révkomáromba készül, de akkor még látogatásának időpontjaként augusztus 20-át említette. Utána hetekig semmi sem történt. Augusztus 13-án kaptunk egy rövid diplomáciai jegyzéket, amelynek a lényege az volt, hogy az elnök úr 21-én Révkomáromba látogat, szoboravató beszédet mond, a szlovák féltől csak a szükséges személyi védelmét kérik, mást nem. Mi tulajdonképpen csak három nappal a rendezvény előtt, Révkomáromban értesültünk a részletekről, ami a nemzetközi diplomáciában példátlan vagy legalábbis szokatlan.
– Ladislav Spacek, a neves cseh szakértő szerint is a magyar fél lépése teljes mértékben megfelelt a diplomáciai szokásoknak és szabályoknak. Mit szól ehhez?
– Nem értek egyet vele. Már csak azért sem, mert a szlovák-magyar kapcsolatok mindig érzékenyek, s az utóbbi időben, főleg a módosított államnyelvtörvény elfogadása óta még neuralgikusabbak. Ebben a helyzetben elvárható a nagy diplomáciai tapasztalatokkal rendelkező magyar államfőtől is a megkülönböztetett érzékenység és empátia. Főleg azután, hogy hasonló okok miatt Romániában és Szerbiában is kétoldalú feszültségeket okozott. Nemrég Angela Merkel német kancellár járt a húsz évvel ezelőtti páneurópai piknik színhelyén, s találkozott Sólyom Lászlóval is. Jómagam rövidesen a Vajdaságba készülök, az ottani szlovák gimnázium megalakulásának 90. évfordulójára rendezendő ünnepségre. Amikor megkaptam a meghívót, az első dolgom az volt, hogy felhívtam szerb kollégámat, akivel Belgrádban találkozom, aztán együtt utazunk a többségében szlovákok lakta Bacsky Petrovecbe (Petrőc – a Szerk.) Nemzetközi diplomáciában ez a megszokott eljárás. Hadd kérdezzek vissza: A magyar államfő útját előkészítő illetékesek vajon miért nem így cselekedtek, miért kapcsolták ki a szlovák felet, amikor Szent István közös történelmünk egyik kiemelkedő személyisége, tehát ő a szlovákoké is.
– Robert Fico más véleményen van. Szerinte a szlovákok királya Szvatopluk…
– A szlovákok egy része valóban így vélekedik, de mindannyian tisztelik Szent István életművét.
– Visszatérve a történtekre: nem inkább arról van szó, hogy a szlovák fél szinte az utolsó pillanatig nem jelezte a kifogásait a látogatással kapcsolatban, vagy pedig kezdettől fogva nem is óhajtotta ezt a látogatást és csupán ürügyet keresett?
– Minek alapján jeleztünk volna, amikor semmilyen konkrét és részletes tájékoztatást sem kaptunk! Ráadásul már múlt szerdán a három szlovák közjogi méltóság közös nyilatkozatban fejezte ki aggodalmát a látogatás ténye és időpontja miatt. Ivan Gasparovic személyesen is kérte magyar partnerétől, hogy az adott napon tekintsen el révkomáromi látogatásától. Jómagam telefonon közöltem a szlovák álláspontot magyar kollégámmal. Minden kérésre budapesti hallgatás volt a válasz. Ha már precedenst említett, akkor arra sincs példa az unióban, hogy valamelyik tagország államfője ne szívlelné meg a szomszédos ország közjogi méltóságainak a kérését. A problémák tehát nem pénteken és nem is a két országot összekötő hídon törtek fel. Ott csupán kicsúcsosodott az elmúlt hetek sajnálatos folyamata. Ilyen előzmények után választottuk ama bizonyos legkisebb rosszat. Minden más feltételezés alaptalan.
– A magyar fél a történtekről tájékoztatni kívánja az uniós tagországokat és az illetékes brüsszeli hivatalokat.
– Önmagát és a közvéleményt ámítja az, aki úgy véli, és azt hangoztatja, hogy Brüszszel majd igazságot tesz. Nem lesz olyasmi, hogy idejönnek bölcs emberek és jól elfenekelik a viszálykodó feleket. Az sem helyénvaló, ha bárki úgy véli, hogy minél jobban befeketíti Szlovákiát, annál szebb lesz Magyarország. A valóságban mindkét ország ázsiója csökken, ha Brüsszelbe járunk panaszkodni. Hivatalosan csak annyit válaszolnak minderre, hogy egyezzetek meg, mert ez kétoldalú ügy. Nem hivatalosan pedig rosszallóan megcsóválják a fejüket: lám, lám újabb két problémás ország akad a közösségben.
– Ebben a fagyos légkörben, lát-e esélyt a magas szintű kétoldalú tárgyalások felújítására?
– Más esély nincs, mert a párbeszédnek nincs alternatívája. Rövidesen találkozom magyar partneremmel a szlovéniai Bledben, de belátható időn belül tárgyalóasztalhoz kellene ülnie a két ország miniszterelnökeinek és államfőinek is. Méghozzá előzetes feltételek és a médián keresztüli üzengetések nélkül. Azért is gyülemlett fel ennyi gond a két szomszéd ország között, mert a kormányfők hivatalosan már nagyon régen nem találkoztak.
– Tavaly novemberben Révkomáromban tárgyaltak, de még a nyilvános sajtótájékoztatón is vitatkoztak. Mi értelme van ilyen eszmecseréknek?
– Legalább annyi, hogy nevén nevezték a gondokat, talán valamivel jobban értették egymás álláspontját. Ez kis lépés, amelyet folytatni kell. Látok erre esélyt, mert Bajnai Gordon pragmatikus politikus.
– Három éve, amikor az új szlovák kabinet hivatalba lépett, Robert Fico miniszterelnök azt ígérte, hogy nemzetiségi politikában, a szlovákiai magyarok szerzett jogaiban tiszteletben tartja a status quót. Sokak szerint éppen azért romlottak a szlovák-magyar politikai kapcsolatok, mert ezt az ígéretét nem tartotta be.
– Szlovákia kisebbségpolitikája európai méretben is nagyvonalú. Egyébként pedig vannak eszközeink a problémák megvitatására. A magas szintű politikai eszmecseréken kívül például a kisebbségi vegyes bizottságban, amelynek ajánlásai közül eddig még egyet sem utasított el a két kabinet. Vagyis ismét oda lyukadunk ki, hogy tárgyalni kell. A szlovák-magyar kapcsolatok javulását valóban óhajtó politikus és polgár más lehetőséget egyszerűen nem lát.
– Rövidesen hatályba lép a módosított nyelvtörvény, amely újabb belpolitikai, de kétoldalú politikai feszültségekkel fenyeget. Nem mérlegelik a jogszabály visszavonását?
– Knut Vollebaek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet kisebbségi főbiztosának szakvéleménye szerint a jogszabály legitim célt követ. Ezt a megállapítást a magyar félnek figyelembe kellene vennie. Nekünk pedig a további ajánlásait. Mi már így cselekszünk. A kulturális tárca a törvény végrehajtásához rövidesen módszertani útmutatást ad ki, összeül a kormány kisebbségügyi testülete, s a tervek szerint szeptember közepén ismét találkoznak a szlovák-magyar kisebbségi vegyes bizottság tagjai. Nem kívánunk újabb viszálykodást, de ugyanilyen magatartást várunk el magyar partnereinktől is.
Népszabadság, Szilvássy József
