A kassai Löffler Képtárban Fedor Vico ruszin származású karikaturista kiállítása nyílt meg március 9-én. A közismert karikaturista a sárosi Sáponyban (ma Kerekrét része) született 1944-ben. A Roháč (Szarvasbogár) c. lap révén szerzett népszerűséget.
Ma már kevesen tudják, e szatirikus lap onnan vette nevét, hogy eredetileg a szakszervezet adták ki, melynek közismert tövidítése ROH (Revolučné odborové hnutie – Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom) volt. A Roháč így egyben szakszervezeti tagot is jelentett.
1968 után azonban karrierje megtört. Bizony keserves másfél évtized köszöntött rá és családjára. Végül a rendszerváltás nyitotta meg újra előtte az utat. Azóta némi kárörömmel szemléljük, amint nagyokat csap a humor és irónia ostorával az agresszívan nemzeti, borgőzös atyafiakra.
Rajzainak főszereplője rendszerint Jánošík, a mítoszokban élő zsivány, „aki a gazdagoktól vett és – természetesen önzetlenül – a szegényeknek adta az elrabolt javakat”. Ezt a témát a végtelenségig tudja variálni, amihez a szlovák politikai élet kiapadhatatlan tiszta forrása adja az alapötleteket.
A megnyitón elmondta, amikor jött 1989 novembere, a felesége megrémült, hogy a nagy szabadságba a férje mint karikaturista elveszíti létjogosultságát. Mire ő megvigasztalta: Ne félj, majd meglátod, mi fog történni!
Sajnos, jósnak bizonyult.
A kiállítás megnyitóján Gazdag József igazgató köszöntötte a vendégeket és érdeklődőket. A kassai és eperjesi képzőművészek mellett az Óváros polgármestere, Ľubomír Grega is megjelent. Vico most Eperjesen lakik. Gazdag elmondta, a kiállítás apropóját az adta, hogy a képtárban megtalálható Vico önarcképe. Ugyanis Löffler Béla szenvedélyesen gyűjtötte a művészek önarcképeit. Ha létezne a Humor Múzeuma, akkor ott neki lenne a legtöbb képe.
Vico tréfásan figyelmeztette az igazgatót mulasztására: nem játszatta a szlovák himnuszt. De remélte, egyelőre megússza ezt büntetés nélkül. Majd felolvasta egyik ironikus írását. Ebből megtudtuk, mi a véleménye a kiállítások ünnepélyes megnyitásáról.
A megnyitóra mindenki szépek kiöltözik, mintha temetésre menne. Mintha a művész koporsóban lenne kiterítve. Azután jönnek a beszédek. A művész szerencséje, hogy meghallgathatja a dicséreteket, hiszen ilyenkor ugyanúgy mint temetéskor, csak szépeket illik mondani. Tehát egy megnyitó a temetés főpróbája. Azt, hogy a kiállításra ellátogató érdeklődő mit gondol, nem tudhatjuk meg. Nem illik ilyen ünnepélyes pillanatban kritikát mondani. Úgyis mindenki türelmetlenül várja a beszédek végét, hogy mihamarább a svédasztalhoz rohanhassanak. Zabálhassanak és vedelhessenek. A művésznek gratulálnak és virágot adnak át. A hozzátartozók, a falon lógó művek magukra maradva csöndben figyelik a zűrzavart…
Néhányat közzéteszünk e karikatúrákból, melyek zöme semmit sem veszített aktualitásából.
Felvidék Ma, Balassa Zoltán
Képgalériánkban további karikatúrák tekinthetők meg.
Fedor Vico
Fedor Vico valamit sejtett már az év elején
