Nem vagyok kárörvendő, se próféta, de az igazság attól még igazság marad. A mai világ hatékonyan relativizálja az igazságot. Mondják nagy bölcsen a mai és egykori megmondóemberek – ez csupán nézőpont kérdése ,vagy -: a győztesnek mindig igaza van stb. Azt azonban nem veszik számításba, hogy a ma győztesei a holnap vesztesei szoktak lenni. ,,És mi az igazság? – kérdezte Pilátus is Jézustól, mikor meghozta a halálos ítéletet, de nyomban mosta kezeit is. Igen, az emberek szeretik az igazság fényét, de gyűlölik ellenük bizonyító erejét. Becsapódni nem akarnak, becsapni annál inkább – szeretik tehát az igazságot, mikor önmagát eléjük tárja, gyűlölik, mikor leleplezi őket. Igen, igen, ilyen az emberi lélek. Vak és nehézkes, pedig tudhatná, csak az igazság tesz szabaddá.
A maradék magyar pártban is elkezdődött az igazságkeresés. Egy súlyos vereség kellett ehhez. A baj csupán az, hogy azok keresik az igazságot, akik gyűlölik azt. Ezért az igazság bosszút áll rajtuk: ujjal mutat azokra, akik mindenképpen húzódnak a leleplezés elől, önmagát meg nem tárja fel nekik.
Megy a már ilyenkor szokásos egymásra mutogatás.
Ez pedig soha nem szokott jól végződni. Mint hívő keresztény ember mondom: itt az ideje a gyónásnak, de ez őszinte megbánás nélkül nem megy.
Akkor lássunk is hozzá!
Én az elsőgenerációs felvidéki magyar értelmiségi politizálók közé tartoztam. Most is állítom, ez a generáció volt a leghitelesebb, mert a nagy többségüket nem a személyes karrier, hanem a magyar közösségért vállalt őszinte tenni akarás vezényelte. Sokadmagammal együtt évekig ingyen dolgoztunk.
Majdnem ráment a házasságom és később az egészségem is, mikor a kezdeti sikerek után feleslegessé váltam. Csak a jóságos Istennek és a feleségemnek köszönhetem, hogy sikerült újra talpra állnom. Soha nem felejtem el azt a pillanatot, amikor ezt nem hivatalosan a tudtunkra adták. ,,Mostantól fogva az Együttélésnek halász-vadász-madarász típusú emberekre van szüksége – dr.Baculák Veronika mondta ezeket a mondatokat Dunaszerdahelyen egy győztes választási kampány utáni képviselőbemutatáson. És jöttek is az önjelölt, illetve a titkosszolgálatok által küldött konjunktúralovagok.
Hamarosan elérkezett az igazi próbatétel:1994. január 8-a, Komárom. Ki emlékszik, mi történt akkor és ott? A felvidéki magyarság legnagyobb háború utáni
tömegrendezvénye, ahol közel 3000 választott, közlegitimitással rendelkező személy fogalmazott meg egy olyan dokumentumot, mely kiindulópontja lehetett volna egy majdani autonómia kialakításának. Mondom, lehetett volna, ha az árulás gyümölcsei akkorra be nem értek volna. Beértek. Két idézet kívánkozik ide a helyszínről:….teljesítettük a komáromi nagygyűlés határozatait – dr. Rózsa Ernő. Jól értették, a képviselő úr múlt időben fogalmazott. A másik:….csak választóinknak tartozunk elszámolással, senki másnak. Így fogalmazott Csáky képviselő úr.
A mit sem sejtő tömeg akkor és azóta sem tudja, hogy mi történt a háttérben. A feledés jótékony homályát borították erre a napra mind a mai napig. Kedves magyarok, a leghitványabb árulás történt ott és akkor Komáromban. Innen már nem volt visszaút. Kollektív döntés született. A felvidéki magyar politikai reprezentáció útelágazáshoz érkezett. Két lehetőség közül választhatott: az élet, a megmaradás fájdalmas, kínkeserves, de nagyszerű útja és a halál, az asszimiláció felgyorsulása között. Az utóbbi mellett döntöttek, mely számukra személyes karriert és meggazdagodást jelentett – még azt is sikerült velünk elhitetni, hogy kormányzati pozícióból tehetnek értünk a legtöbbet. E jól hangzó, de a velejéig hazug, álságos kijelentést még ma is sokan elhiszik. És nekünk mi jutott? A megosztottság és a pusztulás. 16 év alatt nem a magyarság építkezett -30 ezres fogyatkozás -, hanem néhány politikus. Mesterségesen felépítettek egy középszerű figurát a média segítségével, Bugár Bélát – a bohócot, aki jól betanulta és naponta gyakorolja a stróman szerepét. És igaza van, mikor azt állítja, ha a felvidéki politikai képviseletről esik szó, egy a válasz: Bugár Béla. Ide juttatott bennünket az árulás. Megérte? Válaszoljatok. Itt az ideje a vezeklésnek. Higgyétek el, érdemes.
Borbély József
Felvidék Ma
