Egy közös háztartásban, egy házastársi kapcsolatban – különösen, ha a felek házassági szerződést is kötöttek – mindenki tisztában van azzal, hogy mi történik a családban, miből nem szabad kihagyni a másikat, vélhetőleg mire érzékeny a másik fél, mik jelentenek fontos vagy elhanyagolható problémát egy adott helyzetben. Egy gördülékeny kapcsolatban még az is fontos lehet, hogy mit főzött (vagy mit főzött ki) a másik, különösen akkor, ha abból az ételből viszünk át a szomszédnak is.
A politikában a „házasság“ pártok között köttetik meg – hosszabb-rövidebb időre – koalíciós szerződés által, és amennyiben kormánykoalíciós szerződést kötnek, akkor ez az egész ország irányítására vonatkozik. Egyiket sem illik megsérteni: se házastársit, se a koalícióst, mert vagy a család, vagy az ország sínyli meg! Hogy miért írtam le mindezeket, hogy miért hasonlítottam össze a családot az állammal? Egyrészt azért, mert egy jól irányított országban a család is biztonságban érzi magát, jobban boldogul, és ezáltal bizonyíthatóan csökken a válások száma. A kormányválság pedig inflációt és bizonytalanságot gerjeszt, romlik a pénz értéke, a családok ettől idegesek lesznek, és emekedik a válások száma. Másrészt azért, mert tegnap hallgattam a Most-Híd kormánypárt parlamenti frakcióját vezető Solymos László nyilatkozatát, akit arról kérdeztek, hogy ismerték-e a kormány kettős állampolgárságáról szóló szlovák-magyar államközi szerződéstervezetét, melyet a szlovák fél dolgozott ki, és adott át Magyarországnak. A kérdésre egyértelmű nemmel felelt a képviselő, melyet aztán még Bugár Béla is megerősített, hozzátéve, hogy ők most a szlovák törvény módosítására koncentrálnak.
Nagyon érdekes és sokatmondó, hogy a Bugár vezette pártot nem tájékoztatták arról a fontos tevezetről, amely elsősorban a szlovákiai magyarokat érinti, akiket a parlamentben és a kormányban most csak a Híd képvisel. Ez azért is szembetűnő, mert a közelmúlban pont a koalíciós szerződést megsértve „köpte szemen“ néhány kormánypárti képviselő Bugárékat, vagyis a legkevesebb, hogy illett volna tárgyalni velük a tervezetről. Vagy egy kényszerházasságban, illetve nevezzük érdekházasságnak az ilyen nem szokás? De az is elgondolkodtató, hogy bár a pártvezetés régen ismerte a vegyesbizottsági ülés február 17-ei időpontját, amikor a tervezetet átadták a magyar félnek (ezt Radičová jelentette be az Orbánnal tartott január 28-ai közös sajtótájékoztatóján), semmilyen lépést sem tett annak érdekében, hogy beletekinthessen, ne adj Isten véleményezhesse a félresikerült tervezetet, ami kutyakötelessége lett volna állítólag a magyarokat is képviselő kormánypártként. Utólag azt állítani, hogy semmiről se tudtunk, kissé naivnak és hiteltelennek tűnik. Vagy azt állítani, hogy az államközi szerződésnél sokkal fontosabb a szlovák törvény módosítására koncentrálni, szintén nem teljesen fedi a valóságot. Nem vitatom mindkettő fontosságát, de tudtommal az államközi szerződések jogilag felette állnak a parlament által elfogadott törvényeknek…, ezért ilyen esetekben, amikor a felvidéki magyarok állampolgársága a tét, kérem, figyeljenek jobban a történésekre, uraim!
Száraz Dénes, Felvidék Ma
