Most viccelődhetnék egy sort, hogy tegnap és tegnapelőtt véletlenül Brüsszelben jártam, véletlenül betévedtem az Európai Néppárt legfelsőbb politikai testülete ülésére,amely véletlenül éppen akkor ítélte el Rober Fico kisebbségellenes kijelentéseit egy komoly határozatban.
Viccelődésre azonban semmi ok, a kérdés komolyabb. A média persze most is meg fog állni a hírnél s annak esetleges gyorsértékelésénél, annál, hogy az MKP tényleg ügyködött e témában, a határozat beterjesztője és a vitában a részletek megindoklója pedig tényleg én voltam. Ettől függetlenül a téma már messze nem szlovák belügy: Európa legerősebb pártjának a kongresszust leszámítva legmagasabb rangú politikai testülete egy emberként mondott megálljt Robert Ficonak, s a határozatot Írországtól Görögországig mind a 73 tagpárt képviselője támogatta, ellenszavazat és tartózkodás nélkül. A korrektség kedvéért külön megemlítem: a KDH és az SDKÚ képviselője is felemelte a kezét az igennel való szavazáskor.
Ennyi a hír, ami – ismétlem -, a felszín csupán, az okozat. Sokkal fontosabb azonban a mögötte rejlő valóság, mert az mozgatta Fico kijelentéseit is. Ennek a valóságnak – érzésem szerint – két szintje van.
Az első: a szlovákiai belpolitikát egy éve a pangás jellemzi. A szlovákiai magyar politikát is. Többen felkapták a fejüket, amikor a Fico-kormány megalakulásakor azt mondtam-írtam: félő, hogy a társadalmi klímát tekintve lényegében visszacsúszunk majd a nyolcvanas évek viszonyai közé. S hogy Robert Fico és csapata csak játssza azt, hogy új politikát csinál, lényegében képtelen erre. Madáchcsal szólva: azt adja, mi lényege. Szürke tocsogást-locsogást, a problémák szőnyeg alá söprését – s ezáltal új válságok, krízishelyzetek bekövetkeztét segíti elő, politikai, gazdasági, szociális és kisebbségpolitikai viszonylatban is. Nézzünk körül egy év elteltével, mi történik? Szerintem efelé haladunk. A polgár egyre elégedetlenebb – de érdekel ez valakit egyáltalán?
Ha nincs belpolitikai erő és mozgástér, akkor azt is meg kell nézni, mi mozgósítható a külpolitikában. Látható, hogy Magyarország ezzel kapcsolatos mozgástere beszűkült: Budapestnek ma nem érdeke újabb frontokat nyitni. Magunknak kell tehát erőteljesebb módon kezünkbe venni ügyeink, érdekeink képviseletét európai szinten is, hatékony Európa-politikát kell csinálni végre. A jelenlegi példa azt mutatja, hogy sikeresek és erősek tudunk lenni, ha jól tudjuk mozgósítani kapcsolatainkat, s ha mindezt átgondolt erővonalak mentén, jó érvrendszerrel tesszük.
A második szint bonyolultabb és fájdalmasabb. Megint csak visszautalva Madáchra, mondhatjuk, hogy Fico nem jelentett ki semmi mást, csupán, mi lényege: igazi populistaként azt mondta, amit abban a teremben oly sok Maticás hallani akart. Ez persze egy pillanatig nem zavarja őt abban, hogy Budapesten néhány hét múlva majd homlokegyenest elérő dolgokat mondjon. Ám itt van a probléma gyökere: melyik Fico az igazi? Melyikre számíthatunk a konkrét döntéseknél és melyik a farsangi jelmez?
Attól tartok, hogy ami a Matica kongresszusán történt, mélyebb megnyilvánulás, mint a budapesti kormánnyal szembeni kokettálás. A Matica kongresszusán Fico egy nemzeti alaphozzáállást fogalmazott meg, amely egyébként legalább ötven éve elavult. Ám amíg a szlovákság meghatározó rétegei nem tudnak felülemelkedni ezeken a habitusokon, addig irreális minőségi változásról beszélni, irreális igazi magyar-szlovák kiegyezést remélni. Az a fajta gondolkodásmód, amely a szlovákságot apriori negatív módon – mások ellen – definiálja, amíg a 21.századi szlovák lét értelmét is a magyarokkal és más kisebbségekkel való szembenállásban látja és láttatja, addig a megbékélési gondolatmenet nélkülözi a reális alapokat. Az igazi kiegyezéshez ugyanis valódi akarat kell, s a partner tisztelete.
A teljesség kedvéért még egy információ, ami közérdeklődésre tarthat számot. Bár a Most-Híd sokat medializált felvételi kérelméről sem januárban, sem most nem tárgyaltak semmilyen szinten sem, a hétfő esti fogadáson a három illetékes nem hivatalosan megkérdezte a véleményem a kérdéssel kapcsolatban. A válaszom az volt, hogy a Most-Hídat felvehetik az Európai Liberálisok Pártjába, ha akarják, hiszen habitusukban és valódi politikájukban is oda tartoznak. Legközelebbi szellemi partnereik máig a magyarországi volt SZDSZ-körökhöz köthető politikusok és háttéremberek között kereshetőek. Az Európai Néppártban elvszerűbb politizálásra van szükség, s a szlovákiai magyarságnak is hatékonyabb érdekképviseletre.
Csáky Pál
{iarelatednews articleid=”38713″}
