Eltelt 21 év a független Szlovákia megalakulása óta, és mint felvidéki magyar, akárhogy is nézem, még mindig nagyon távol vagyunk attól a helyzettől, hogy a többségi nemzet mellett mi magyarok is teljes értékű (nem másodrangú) állampolgárai legyünk az országnak társadalmi, kulturális, gazdasági és politikai szempontból.
Voltak és vannak kisebb-nagyobb figyelemre méltó törekvések (tisztelem és becsülöm is ezt az aktivitást, de ha hatékonyabb érdekérvényesítést szeretnénk magunknak, a szlovákiai magyar közösség számára, akkor egy „gyűjtő” ügyet kell először átültetnünk, mindannyiunk bevonásával és őszintén.
Mi értelme lenne, ha elérnénk, hogy a magyar, mint második hivatalos nyelv lenne a szlovák alkotmányban? Egy érdekes beszélgetés jut erről az eszembe, amelynek a részese voltam a minap, amikor úton voltunk kollégáimmal egy céges csapatépítő eseményre Svájcban.
Egy szlovák és két német nemzetiségű munkatársammal utaztam a vonaton, amikor szóba került az, hogy is van az, hogy Szlovákiából vagyok és magyar az anyanyelvem, közben meg csak a szlovák a hivatalos nyelv az országban? Furcsa „kombináció” ez a számukra.
Szlovák kollégám persze egy cseppet sem habozott és belekezdett (hej) szlovák hazafias magyarázatába. Szerinte csak arról van szó, hogy mi magyarok nagy számban ideköltöztünk a mai Dél-Szlovákia területére az Osztrák-Magyar Monarchia fennállásának idején, és manapság ignoráljuk a szlovák állam törvényeit, nem fizetünk adót, gyengén beszéljük a hivatalos államnyelvet, állandóan „magyaros” ügyeinkkel provokáljuk őket, stb.. azt hiszem többségünk már tapasztalt ehhez hasonló helyzetet.
Ezután rövid valós (nem pedig a téves) történelmi tényeket soroltam fel felvilágosításképp, hogy pl. miért is él közel 10 százaléknyi magyar az ország déli részén és hogy tévedés az is, hogy például Dunaszerdahelyen az élelmiszerüzletben nem tud az elárusító szlovákul, stb. Szlovák kollégám ezután állandóan a szlovák alkotmányra hivatkozott, melyben az áll, hogy Szlovákia hivatalos nyelve csakis a szlovák és hogy én hiába is bizonygatok bármit, ehhez kell tartanunk magunkat.
Említettem azt is, hogy pl. Svájcban 4 őshonos nemzettség él és ebből kifolyólag 4 hivatalos nyelv van az országban, mégpedig a német (a lakosság 63 százalékának az anyanyelve), a francia (a lakosság 16 százalékának anyanyelve), az olasz (a lakosság 8 százalékának az anyanyelve) és a rétor-román (a lakosság kevesebb mint 1 százalékának az anyanyelve) a maradék arány a bevándorlók által használt nyelvek és hogy ez is csak azt mutatja, hogy egy valódi demokratikus európai ország minden lakosát egyenlőként kezeli. Mellesleg a világon az egyik legmagasabb az életszínvonal Svájcban, szóval ez a fajta demokrácia a gazdaságnak is csak kedvez.
Persze a szlovák kolléga erre csak annyit mondott, hogy ez Svájc és nem Szlovákia, itt mások a törvények, itt ez már évszázadok óta így van, és ezt kell elfogadni. Német kollégáim négyszemközt persze elmondták, hogy ők az én véleményemet osztják és szerintük egy demokratikus országnak az egyenjogúságot kéne támogatni nem pedig a jelenlegi szlovákiai megosztottságot.
Az előbb elhangzott történet rámutat arra, hogyan is látnak minket valójában a szlovákok (tisztelet a kivételnek). A kiút az ország kétnyelvűségének elérése lehetne, ugyanis ma sok kisebb kaliberű (megjegyzem hasznos és példaértékű) ügyért harcolunk, mint pl. a vasúti/ közúti táblák két nyelven történő használatára, magyar kisiskolák bezárásának megakadályozása, a magyar kultúra támogatása, a magyar állampolgárság felvétele utáni szlovák útlevél elvesztésének megakadályozása, a magyarlakta járások gazdasági hanyatlásának megakadályozása és még sorolhatnám.
Gondoljunk csak bele, hogy ha egységesen, erősen, közösen egy igazán nagy ügyért harcolnánk és bizonyos idő után azt valahogy elérnénk, akkor többé nem kéne sok kicsi fronton harcolni, hanem egy tömör „csomagban” érnénk el mindent, ami kijár nekünk, szlovákiai magyaroknak.
Utána egyenrangú állampolgárok lehetnénk a szlovákok mellett, nem lenne többé magyar kártya a választások során, több pénz/ támogatás érkezne a magyarlakta dél szlovákiai régiókba és ez által a legnagyobb probléma, a munkanélküliség is végre csökkenhetne és nem kéne mindenkinek ingáznia a lehetőségek Pozsonyába nap, mint nap azért, hogy beteremtse a napi betevőt és a fiatal felvidéki magyarok elvándorlása is csökkenne.
Ezután valószínűleg kevesebb magyar szülő íratná gyermekét szlovák iskolába, ugyanis büszke lenne anyanyelvére és biztos lehetne abban, hogy gyermeke sosem lesz diszkriminálva anyanyelve végett semmilyen téren sem.
Én azt mondom, ha végre mindenki csak egy ügyre összpontosítana, valószínűleg sikerrel is járhatnánk. Ehhez kell minden szlovákiai magyar, kell a civil szféra bevonása is, de erről majd egy másik bejegyzésemben írok bővebben.
Szalonnás Sándor, Felvidék.ma
