Ahogy arról már korábban is beszámoltunk, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet, Ipolynyék Község Önkormányzata és a Pro Villa Nek Polgári Társulás, Dombi Ferenc ipolynyéki kanonok munkássága előtt főhajtás jegyében a Felvidéki magyar papi sorsok a hontalanság és a kommunizmus időszakában Csehszlovákiában címmel egyháztörténeti konferenciát szervezett május 8-án a községi hivatal dísztermében.
A szervezők olyan témakört választottak, amiről hazai viszonylatban ezidáig nem igen szerveztek konferenciát. Mint az előadásokból kitűnt, ebben a témakörben (is) kutatások híján van a felvidéki magyarság. Talán ezért is volt döbbenetes mind az egyházi, mind a civil életből megjelent hallgatóság számára valamennyi előadás meghallgatása. Hisz egyházi életünk egyébként sem napi téma helyi, de országos szinten sem, hacsak nem valamilyen botrányos, szenzációs ügyként ha bekerül a médiákba. A múltról pedig alig akad dokumentum, mely a nyilvánosság részére is elérhető lenne. Más kérdés, hogy a múlt e területe iránt van-e érdeklődés, illetve felkelti-e valaki és valami az érdeklődést?
A megnyitóban Fráter Olivér, az NSKI alelnöke, Hrubík Béla polgármester és Parák László esperes püspöki helynök üdvözlő szavai után, Sztyahula László esperes (Kéménd) a közelmúltban megjelent könyve alapján („A Csehszlovákiai Magyar Katolikus Egyház Története 1918-1950″) A vértanú sorsú felvidéki papok című előadásában az egyház társadalmi szerepéről adott átfogó képet a XX. században üldözött papokról, kiragadva egy-egy magyarságot sújtotta történelmi időpontot: két világháború között, deportálások, kitelepítések és a kommunizmus áldozatainak időszakát.
Koncsol László a református papi sorsok a II. világháború után címmel vázolta a még kutatásra váró református egyház papjainak, vagyonának sorsát.
Csáky Károly, aki Molnár Imre szervező szerint az egyetlen hazai kutatója a szakrális néprajznak, s ezen belül a felvidéki templomok történetének, Az Úr nekünk keresztutat adott, hogy mi is felmenjünk a Kálváriára címmel, főleg az Ipoly menti pap-sorsok egy-egy jeles személyiségének kálváriájáról szólt. Megdöbbentő adatokat kaptunk Lénárt Károly atyáról, a Jó Pásztor vasárnapi komáromi keresztutak kezdeményezőjéről, a sokat szenvedett életútjáról.
Weiszer Attila plébános Dobóruszkáról Pásztor Ferenc a templomépítő és hitvalló előadásában ismertette a gyötrelmes papi sors egy példáját.
Szabó László Nagyfödémesről Borsos Mihály megpróbáltatásai című előadásban ismertette az általa végzett alapos kutatómunka alapján feltárt „szegények ügyvédjének” papi kálváriája állomásait.
František Mikloško politikus nem tudott eljönni a konferenciára, ezért magyarra lefordított előadását Hrubík Béla olvasta fel, amely a politikus által igen ismert és tisztelt Kovács Pál papról és mártírról szólt. Mikloško levelében felhívja a magyarok figyelmét, pap mártírjaink életének feltárására is. Mint ismeretes mindannyiunk számára, hogy ő Esterházy János rehabilitációja mellett is kiáll.
A konferenciára meghívást kapott Csáky Pál EP képviselő is, aki szintén nem tudott részt venni a konferencián, levelét Molnár Imre olvasta fel. (IDE kattintva elolvasható.)
A konferencia végén Molnár Imre Esterházy János mártír politikus azon állomásait fejtegette, amelyek igen hasonlatosak a Krisztusi kálváriához. Esterházy értékrendjének négy fő állomására hívta fel a figyelmet, mely mindannyiunk számára ma is a legfontosabb sorrend lenne: Isten, nemzet, haza, család s végül önmaga. Szólt a legkegyetlenebb éveiről, a mirovi börtönévekről, kínzásokról, s arról az emberi magatartásról, ami mindannyiunknak példát ad.
Végezetül történelmi jelentőségűnek nevezte az ipolynyéki konferenciát, amely a feledés homályából hozott fel a történelmi értékeket, melyekről nekünk nem szabad elfeledkeznünk. Javasolta mind a társadalmi szervezeteknek, mind a politikai pártnak, hogy az egyházban történt igazságtalanságok, mártír papok életét tárják fel, és foglalkozzanak vele. Egy regiszter mintát is felvázolt, melynek több részletében feltárásra kerülnének ezek a számunkra, de az utókor számára is nagyon fontos történelmi értékű példaképeink, a mártírhalált halt papok, s az élve maradottak, akik hősies helytállásukért hitben és nemzettudatban utat mutatnak nekünk.
.
A konferencia a faluban lévő Esterházy János szobrának megkoszorúzásával ért véget.
További képek ITT tekinthetőek meg.
Dániel E., Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”53421,53212,50911,50343″}
