Miről is folytasson a társadalom, a közvélemény háta mögött tárgyalásokat a magyar kormány, ha nem a társadalmat, a közvéleményt egyik leghosszabb ideje foglalkoztató, annak idején a rendszerváltáshoz is kapcsolódó ügyről – a bős-nagymarosi vízlépcsőhöz kötődő fejleményekről.
A Magyar Nemzet hétvégi, október 17-i számában megszellőztetett kormányzati feljegyzés szerint ugyanis pont erről van szó: a magyar és a szlovák illetékesek a nyilvánosság kizárásával – vagy ahogy ők fogalmaznak: a “lehető legkisebb nyilvánosság mellett” – folytatnak tárgyalásokat az évtizedek óta kísértő ügy lezárása érdekében. Amely lezárás – szakértők szerint – Magyarországra nézve felér egy hazaárulással.
A Magyar Nemzet a bős-nagymarosi kormánymeghatalmazottak még ez év július 22-én Pozsonyban megtartott tárgyalási fordulójáról készített igazságügyi minisztériumi feljegyzést tette közzé. Magyarországot Baranyai Gábor, az Igazságügyi Minisztérium határokkal osztott természeti erőforrások fenntartható használatáért felelős miniszteri biztosa, míg Szlovákiát Ladislav Lazar kormánymeghatalmazott képviselte.
A jelentés öt pontban foglalja össze a tárgyaláson elhangzottakat. Elsőként a közös környezeti hatásvizsgálat elkészítéséért felelős munkacsoport eredményeit rögzíti. E szerint a csoport kidolgozta a Dunacsún-Szap közötti szakaszon elhelyezendő négy fenékküszöb pontos helyét, a finanszírozást illetően pedig – ha nem lenne rá EU-támogatás – fele-fele arányt javasol. Illés Zoltán, a második Orbán-kormány környezetügyi államtitkára szerint azonban ilyen fenékküszöbökre a Szigetközben semmi szükség. A szakértő a Magyar Nemzetnek úgy fogalmazott: ilyenre “legföljebb az építőipari lobbi törekedhet”. Szerinte egyébként az egész egyezkedés kifejezetten sérti a magyar érdekeket és környezetellenesek. Mint mondta: “Baranyai Gábornak vagy meg kellene neveznie, ki utasította ilyen „hazaárulással felérő egyezkedésre, mutyizásra, vagy ha magától tette, le kell váltani”
A minisztériumi jelentés második pontja rögzíti a közös projektek jelenlegi állását, így a Doborgaz és Dunakiliti között építendő gyalogos- és kerékpárhidat, illetve a komáromi hidat – melyekre a tervek elkészültek, az engedélyeztetés fázisában vannak.
Harmadikként az 1998-ban Magyarország ellen benyújtott hágai kereset visszavonása került terítékre. Két lehetőség adódik: vagy közösen kérik a visszavonást, vagy Szlovákia teszi egyoldalúan és ehhez Magyarország nyilatkozatot fűz. A magyar álláspont szerint az előbbi lenne célszerű.
A negyedik pont a lényeg, ez szól a vízmegosztás kérdéséről – és ezt tekintik szakértők hazaárulással felérő megállapodásnak. Ennek értelmében ugyanis – mint azt Baranyai Gábor a tárgyaláson jelezte – a magyar állam nem tart igényt az erőmű tulajdonjogára és az általa termelt villamos energia felére, mert az erre vonatkozó igényét többletvízmennyiség formájában szeretné érvényesíteni. A cél “a status quo-hoz minél közelebb álló megoldás kidolgozása, amely politikailag és jogilag is a lehető legegyszerűbb módon valósulna meg”.
Igen ám, csakhogy ez a bizonyos status quo eleve hátrányos Magyarországra nézve, míg a vízlépcső-mizéria egyértelmű haszonélvezője Szlovákia. Magyarország a teljes vízmennyiségnek csak a töredékét kapja, a fele helyett legfeljebb a 20 százalékát.
Szó esik a feljegyzésben a közelgő szlovákiai választások várható hatásairól is. A jövő márciusi eredmények várhatóan nem befolyásolják a tárgyalásokat. A magyar kormányzat lényegében elismeri, hogy komolyan számol jövőre a Szlovák Nemzeti Párttal – másként nem értelmezhető ugyanis, hogy ezt a pártot nevesíti egyedül a feljegyzés. Megállapítja, hogy a SNS a jelenlegi kormánypárthoz hasonlóan nem lesz ellene a felek által kidolgozott “racionális megoldásoknak”.
Ami pedig a kidolgozás mikéntjét illeti, csak itt kezdődnek a bicskanyitogató mondatok. Legalábbis azok számára, akik még emlékeznek arra, hogy a rendszerváltás “hangulatában” milyen szerepet játszott a rossz emlékű vízlépcső ügye, netán emlékeznek a 88-as tüntetésre. A magyar kormányzati feljegyzésben most az áll, hogy ezt a “kérdéskört a lehető legkisebb nyilvánosság mellett kell megpróbálni lezárni”. Továbbá javaslatot tesz a leendő propagandára is: a tárgyalások lezárásának kommunikációja során annak hangsúlyozása lenne a legcélravezetőbb, hogy a két fél közötti megegyezés jelenti a valódi győzelmet”.
szd, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”48679″}
Fotó: archív, net
