Ha az esemény véget ér, a kép mindig megmarad, és olyan halhatatlansággal (és jelentőséggel) ruházza fel témáját, amilyen máskülönben sosem jutott volna osztályrészéül.
Ez áll Susan Sontag prózaíró, esszéista, filozófus, kritikus és esztéta A fényképezésről című, hat esszét tartalmazó kötetében, melyből többször idézett nyitóbeszéde megírásakor Kiss Péntek József középiskolai magyartanár, író, költő, amatőr rendező, a Mester és tanítvány című fotókiállítás ötletgazdája.
A beszédet Molnár Xénia színművésznő olvasta fel, ugyanis Kiss Péntek József a huszonötödik Tompa Mihály Országos Versenyen tartózkodik, Rimaszombatban. Egykori gimnáziumi osztálytársa, Kurucz Ottó, valamint jelenlegi tanítványa a Komáromi Ipari Szakközépiskolából, Angyal Gábor fotói láthatóak a Limes Galériában.
A Mester prágai, amerikai hangulataival, diákkori csapatukat megörökítő csoportképével, Duna-parti fűzfájával szemben, a tanítvány arcnélküli kislányai, a városra lesújtó villámok, az elhagyott moziban pihenő nő várják a fotókon a kamarakiállítások iránt érdeklődőket.
Az április 28-án, csütörtökön tartott megnyitóra régen látott tömeg volt kíváncsi a galéria emeletén. PhDr. Farkas Veronika művészettörténész, házigazda ismertette a kiállítók életútját. Kiss Péntek József szövegének elhangzása után, Kurucz Ottó fotóművész, a Komáromi Városi Televízió operatőre elmondta, ez a tárlat Angyal Gábor első kiállítása. Sok sikert, kitartást, további remek fotókat kívánt a harmadikos iparista diáknak. A megnyitó után kérdeztük az alkotókat.
Milyen fotói voltak tizenhét esztendősen? Ennyi éves most Angyal Gábor.
Kurucz Ottó: Tizenhat évesen kezdtem fotózni. Az ember azt fotózta, ami körülötte volt. Az aktuális barátnőjét, a Duna-partot, a tájat. Lefényképeztem a haverjaimat is. A sikátorhoz járt a banda, azután ott elvoltunk, más nagyon oda nem járt, nem abajgatott bennünket senki. Persze, nagyképűen hívtuk sikátornak, mintha a Harlemben lenne, valójában Ulička volt a neve.
Mit gondolsz, hol tartasz majd hatvanhárom évesen? Kurucz Ottó ennyi éves az idén.
Angyal Gábor: Nem szeretnék még ott tartani, vagy arra gondolni. Addig még nagyon sok minden lehet. Azzal szeretnék foglalkozni, ami a közeljövőben vár, és nem azzal, ami akkor lesz. Majd akkor, megint egy interjú keretében, szívesen elbeszélgetnék arról, hogy mi van most…
Van kedvenc képed Ottótól?
Angyal Gábor: Általában nem tudok kedvencet találni a dolgok között. Több olyasmire bukkanok mindig, ami igazán tetszik.
Ottó kedvenc fotója Gábortól?
Kurucz Ottó: Több is akad. Ez a kép jó, mert ezen egy csaj van, jó a hangulata, kimondottan filmes a világítás. A létrás is tetszik, ezek a bejárati üvegajtók is megérintettek. Kellemes, jópofa fotók. Számomra nagyon fontos a fény és a hangulat. Gábor fotói a sötétebb oldalt mutatják, közel állnak hozzám.
Mi a véleményük Kiss Péntek Józsefről, a kiállítás megálmodójáról?
Kurucz Ottó: Jusztint ezer éve ismerem. A gimnáziumban Jusztinnak hívtuk, ez volt a beceneve Kiss Józsefnek, csak később lett Kiss Péntek József. A legjobb barátom. Gondolom, nem véletlenül.
Angyal Gábor: Nekem pedig a legjobb tanárom. Hálával tartozom a sorsnak, hogy összehozott minket, és ilyen kapcsolatba kerültünk. Nagyon köszönöm neki, hogy megálmodta ezt az egészet, és segített mindenben, hogy ez a tárlat itt összejöhessen.
A Mester és tanítványa című kamarakiállítás a huszonötödik Komáromi Napok egyik képzőművészeti rendezvénye. Kurucz Ottó és Angyal Gábor fotói június ötödikéig tekinthetők meg a Limes Galéria emeleti Dúdor István termében.
[pe2-gallery album=”http://picasaweb.google.com/data/feed/base/user/108427883720896117453/albumid/6278886171744986705?alt=rss&hl=en_US&kind=photo” ]
