E héten kedden, június 14-én a kora esti órákban szemeszterzáró mise keretében sereglettünk össze ez alkalommal két tucatnyian Nagy Lajos királyunk és Pázmány Péter bíboros városában, Nagyszombatban, a Fő utcai „magyarok templomában“, a Szent Ilona-templomban.
Habár eredetileg három főtisztelendőnek kellett volna celebrálnia, időközben Kiss Róbert vikáriusnak, a nagyszombati érseki helynöknek közbejött egy másik lelki programja, a Rómából itt-tartózkodó Sarah bíboros szentmiséjén volt jelenése ebben az időpontban a Szent Miklós-exfőkatedrálisban. Így aztán két lelkiatya mutatta be a legszentebb áldozatot: a celebráns nagyszombati Nemcsek Péter káplán Kanadából, aki éppen ezekben a napokban látogatott haza, továbbá a nagysallói származású, egy éve Szentmihályfán plébánosként működő és a környező további öt filiálét ellátó Kovács Attila atya, aki korábban az anyaországban, a Váci Egyházmegyében működött több mint tíz éven át.
Szentbeszédet is ő tartott, melynek elején bemutatkozott, elmondta, hogy rendszeresen jár a MÉCS-közösségbe Dunaszerdahelyre, illetve Pozsonyba, s hogy éppen e hónapban 15 éve annak, hogy pappá szentelték. A szeretetparancsról elmélkedett, amely nagyon jól ismert számunkra: „szeresd felebarátodat, mint önmagadat“, viszont nincs olyan folytatása, ellentettje ennek a parancsnak, hogy gyűlöld ellenségedet, mégis oly sokan teszik. Egy már általam is többször hallott, sokszor hangoztatott gondolatot is elmondott, miszerint „a jóért rosszal fizetni állati, a rosszért rosszal ördögi, a jóért jóval emberi és a rosszért jóval isteni“. Tanulságos gondolat.
A szentmisén közreműködött a dunaszerdahelyi Pántlika zenekar két ifjú tagja hegedűjátékával és énekével, Sebő József vezetésével, Pongrácz Mónika az olvasmány olvasásával, Záreczky György kántor Galántáról pedig gyönyörű orgonajátékával. Az áldozás után elhangzott a Te Deum is, hálából azért, hogy sikeresen zárult a szemeszter.
A mise után a szomszédos pasztorációs központban folytatódott a program kötetlen beszélgetéssel, ismerkedéssel.
