A Kultúráért Gömörben és Gömörön Túl Polgári Társulás szeptember utolsó hetében több településen is drámapedagógiai foglalkozásokat szervezett a magyar tanintézményekben.
„A Kultúráért Gömörben és Gömörön Túl Polgári Társulás 2007 óta működő szervezet, mely felvállalta, hogy a Felvidék összes magyar iskolájába, óvodájába szervez kulturális rendezvényeket, előadásokat. A rendezvények mindig az adott település iskolájában, óvodájában – legyen az a legeldugottabb helyen a lehető legkisebb létszámmal – valósulnak meg. Ahogy ez a nevükben is szerepel, Gömörön túlra is szívesen elviszik a kultúrát” –nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Balázs Emese, a társulás alapítótagja, a program szervezője.
A gyerekek aktívan bekapcsolódnak a mesefeldolgozásba (Fotó: Benedek László)
Szeptember 27-e és október elseje között, más helyszínek mellett Komáromban, Párkányban, Kisgyarmaton, Uzapanyitban, Bátkán, valamint Királyfiakarcsán szerveztek bemutatókat. A legtöbb helyszínen a Malac Julcsa című rendhagyó drámapedagógiai foglalkozással jelentek meg. Emellett két helyszínen A szüret című néphagyományőrző összeállítást tartották meg. Ugyanakkor A kiskakas gyémánt félkrajcárja is műsorra került.
A foglalkozásokkal kapcsolatban kifejtette: „A cél, hogy ahová másként nem jutna el a kultúra, oda mi elvigyük egy mesefoglalkozás formájában. Helyszín az óvoda, vagy a kisiskola, így az aznapi órarendbe beépül a kultúra. Például az első tanítási óra témája A Kiskakas gyémánt félkrajcárja, vagy az oviban ez a mese követi a tízórait.”
A közel egyórás foglalkozások interaktívak, azaz a gyermekek is bekapcsolódnak, aktív résztvevőjévé válva az adott mesének. A mesét mindig egy személy adja elő, aki három feladatot lát el. Ő a mesemondó, majd a másik feladata, hogy adott részeket színészként eljátszik, és olykor átváltozik játékmesterré, játékba hívja a gyerekeket, és irányított módon a gyerekekkel együtt játsszuk, mozogjuk és táncoljuk a mese adott részét – vázolta fel a foglalkozások mikéntjét Balázs Emese. „A fázisok váltakozásával bő egy óra alatt eljutunk a mese végéhez. Eközben mindannyiunkban történik valami jó. A 2300 előadással a hátunk mögött talán kijelenthetjük: valami jó történik mindig – hangsúlyozta.
A foglalkozás vezetői a kultúrát, a magyar néphagyományt csempészik be az előadásokba (Fotó: Benedek László)
Mint megjegyezte, a meséken keresztül megmutatják, hogyan látják a művészet alkalmazását az óvodai, illetve iskolai nevelésben, ezzel szerezve örömet gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt.
„Az örömszerzésen túl meséinkkel egy közös utazásra indulunk. Minden út befelé vezet. Az utat járva keresünk valamit. Kereshetjük egy zajos nagyvárosban, vagy éppen egy kietlen pusztaságon. Úgy véljük, menni mindenképpen jobb, mint egy helyben maradni. Felfedezzük a világot és benne önmagunkat. Valamit, ami hiányzik belőlünk, a lelkünk tájáról, amit nem ismerünk korábbról. Vagy másképp ismerünk. Valami újra vágyunk. Az utazás ideje alatt, a mese alatt mindannyian az új felfedezését várjuk. Ennek érdekében hagyjuk magunkat elvarázsolni, figyeljük, amire figyelnünk kell, az akadályokat, ha jönnek, legyőzzük, és az utazás (a mese) végén átéljük az újat, a jót játszottunk érzését” – mondta végezetül Balázs Emese.
A polgári társulás ősszel folytatja a drámapedagógiai foglalkozásokat.
